A magyar udvar 1526-ban idejekorán értesült arról, hogy a szultán ismét Magyarország ellen készül. Már 1525 végén megtudhatták az ide menekült Bakics Pál szerb vajdától, hogy a szultán célja Buda megszerzése. Mások arról tudósítottak, hogy a törökök az országba vezető utakat figyelik, vizsgálják. A hírek hallatán a király parancsot ad a bánoknak, hogy készüljenek fel a védelemre. Ám most sem történt más, mint öt évvel azelőtt. Nem volt pénz. A telet az udvarnál töltő Tomori hiába kért pénzt, hiába figyelmeztetett, senki sem hederített rá. Kinevezték ugyan kincstartónak, ám az adott körülmények között ez puszta cím volt, semmi más. A csalódott, megkeseredett Tomori egy éjjel azután szinte menekülve hagyta el Budát. Visszatért csapataihoz, amelyek akkor már 11 hónapja nem kaptak zsoldot. Látván, hogy semmi sem történik az ország védelmében, a végvidéki parancsnokok márciusban beadták lemondásukat. Ám ahogy a védelem, úgy a lemondásuk sem érdekelt senkit. A magyar nemesség az április 24-re kitűzött rákosi országgyűlésre készült, ahol fontos dolgokról: személyes ügyekről, a főúri és a köznemesi párt közti viszályokról kellett dönteni. Csak az országgyűlés vége felé hoztak konkrét védelmi határozatokat: azonnal meg kell erősíteni és fel kell szerelni a végvárakat, a hadaknak fel kell készülniük a táborba szállásra. Mindezek végrehajtásához azonban még mindig hiányzott a legfontosabb: a pénz. Az egyetlen ütőképes magyar fegyveres erőt ekkor csak Tomori 2000 katonája jelentette, akik azonban az állandó csatározásokban egyre fogytak, segítség pedig éppen csak annyit érkezett - no nem az udvartól, hanem a pápától és néhány határszéli birtokostól -, ami a veszteségeket ellensúlyozta.Ekkor a szultáni sereg már több mint két hete, április 23-a óta úton volt Magyarország felé. Lassan haladtak, mert a Morava folyó mellett vezető felvonulási utat a folyó áradása csaknem járhatatlanná tette. Az akadályok ellenére a sereg június 30-án megérkezett Nándorfehérvárra. Addigra Bali bég szép kényelmesen hidat veretett a Száván. Tehette, senki sem zavarta. A magyar haderő gyülekezését július 2-ra, Tolnára tűzték ki. És megint bekövetkezett az 1521-es helyzet. A király közölte, hogy nincs pénze a hadra keléshez, erre hivatkozva azonban a nemesség sem érezte kötelességének, hogy fegyvert fogjon. Végül közadakozásból és a pápa által átengedett egyházi vagyonból fogadtak katonákat. A nádor is hiába próbált Mohácsra vonulni, senki sem csatlakozott hozzá, mindenki a királyra várt.A szultáni sereg, élén az Ibrahim pasa vezette ruméliai had, közben július 2-4. között háborítatlanul átkelt a Száván, és július 11-én már a második védővonal kulcserődje, Pétervárad alatt állt. A várat mindenképpen el kellett foglalniuk, mert elzárta az oszmánok fő utánpótlási vonalát, a Dunát. Alapi Gáspár és 1000 fős védőserege két hétig tartott ki. Ezalatt visszavertek két rohamot, de amikor az ostromlók ágyúi szétrombolták a falakat, július 27-én feladták a várat. Újlak sem sokáig tudott ellenállni az oszmán sereg erejének, egyheti ágyúzás után, augusztus 8-án került török kézbe. Erdőd és Eszék őrsége, kilátástalannak ítélve a harcot, elmenekült. Szulejmán augusztus 14-én ért Eszékre. Itt nyomban nekifogtak a hajóhíd és a túloldali mocsáron átvezető töltés felépítésének, amely 19-re elkészült, és 22-re már az egész oszmán had átkelt rajta. Érdemi ellenállással addig nem találkoztak. Tomori 1500 katonájával meg sem kísérelhette, hogy beavatkozzék a harcokba, s július 16-án kénytelen volt sorsára hagyni Péterváradot. Ezután a Duna bal partján északnyugat felé indult, a Dráva torkolata felett átkelt a Dunán, és egyesülve Perényi Péter temesi ispán csapataival, a Dráva-vonal védelmére akart vonulni. Sajnos elkésett, mert addigra már a törökök megvetették lábukat a Dráva bal partján. Ezért a Karasica mocsarában vert tábort 6000 emberével, szekérvár védelme alatt, s onnan nyugtalanította a közeledő oszmán hadat.
A magyar kormányzat csak június közepe felé döntött arról, hogy a csapatoknak július 2-ra, Tolnára kell összegyűlniük. Ám II. Lajos is csak július 20-án indult el Budáról, és, miként 1521-ben, haladásának lassúsága serege gyarapodásával állt arányban. Elképzelhető persze, hogy a cseh és morva zsoldosokat akarta bevárni. A nádor ugyan megindult délre a tolnai táborból, hogy a Drávánál megpróbálja feltartóztatni az ellenséget, de most sem tartott vele senki. Végül a királyi sereg augusztus 6-ra ért Tolnára, majd 14-én továbbment Mohácsra, ahová 24-én érkezett meg. Szulejmán naplójának egy megjegyzéséből elég valószínű, hogy a magyar hadvezetés már korábban eldöntötte, szükség esetén itt ütköznek meg az ellenséggel. Az oszmánok és a magyarok között ekkor tehát már csak a Karasica mocsarai álltak, de ennek átjáróit a királyi sereg nem próbálta meg lezárni, sőt, Tomori csapatait is visszarendelték onnan Mohácsra. Augusztus 28-án az oszmánok átkeltek a Karasicán is, majd ott táborba szálltak. Szulejmán parancsot adott, hogy a sereg másnap csatára készüljön. Könnyűlovassága akkor már két napja előcsatározásokat folytatott a magyarokkal.
A Magyar sereg felvonulása.
A Magyar sereg Borzától délre,a mai Udvar község magasságában,a mohácsi sik végén emelkedö föld terasztól 2-2.5 kilométerre állt fel.Két lépcsöben álltak fel,az elsö lépcsö három részre tagozódott,a bal és jobb szárnyra,és a centrumra.A két szárny vezére Batthyány és Perényi volt.A második csatarendben 10-12 ezer fönyi gyalogság volt.A jobbszárny a ruméliai sereg,a közép a szultáni had,a balszárny az anatóliai hadtest támadására rendezkedett be A csatarend elsö lépcsöjében számottevö puskás,és ijjász volt.Mögöttük zárt gyalogos katonák tömege állt.A magyar sereg arcvonalának kiterjedése kb.négy kilométer volt.A terasszal szemben levö területre álltak fel.A csatarend második lépcsöje öt sorban állt fel,negyedik sorban állt a király.A tartalékot a nehézpáncélos lovasság zöme alkotta,szárnyait könnyülovas,és gyalogos egységek biztositották. Török sereg felvonulása
A sereg átkelt a Dráván,majd a folyó északi részén elterülö mocsaras részén nehezen átvonulva Karassó völgyéhez ért.Augusztus 28.-án Baranyavár-Baranyabán-Baranyakisfalud vonalában,mintegy 9 kilométeres kiterjedésben letáborozott.A Török sereg Mohácsig tartó felvonulási területe javarészt szántó volt.A felvonulási területen,vagy annak közvetlen közelében 10-12 falu volt.A sok esözés miatt a talaj át volt ázva.A sereg nem vonulhatott elöre a csatamezöig menetalakzatban,mert akkor a 120-130 kilométerre elhúzódó menetoszlop csak 4-5 nap múlva érte volna el a csatamezöt.Ezért a bevett gyakorlat az volt hogy a csatát megelözö napon a tábort már úgy alakitották ki,hogy a csapatok ugyanazt a helyet foglalják el,mint másnap a csatamezön.A csata napján a megindulás az úgynevezett szétbontakozott alakzatban történt.Ebböl az következik hogy a sereg nem utakon,hanem toronyirányt a terepen menetelt a csatamezöig.Amikor 1.5-2 kilométerre értek a magyar vonalhoz,csatához fejlödtek,azaz megalakitották az egyenes csatarendet.A sereg jobbszárnya az eszéki-mohácsi útra támaszkodott,hogy kikerülje a Dályok feletti mocsarat.A Török sereget meglepetésként érte hogy a csatához a Majs és Buziglica közti 6-7 kilométeres szakaszon állhatott csak fel.Mivel a sereg ennél szélessebb arcvonalon vonult,ezért az utolsó pillanatban átkellett rendezni a csatarendet.Mielött elérték volna a mohácsi mezöt,egy meredek átázott talajú teraszon kellett leereszkedniük.Ez kb.4-5 méter magas volt.A ruméliai sereg hamarabb indult el,4 ezer janicsárral,és 150 ágyúval,mert nagyobb távolságot kellett leküzdeniük Majs-Földvár tereprészig.kb.12-13 kilométert.Az egész sereg lassan haladva 14 óra elött érkezett a mohácsi mezöre.A seregvezetés a teraszhoz érkezve rájött hogy rohamot azonnal nem tud a magyar sereg ellen intézni,mert elötte az ázott teraszon le kell a seregnek ereszkednie a mezöre.A szultáni középhad elött 12 ezer puskás,és 500 zarbuzán haladt.
A csata
A Török sereg nem egyszerre ért a harcmezöre,tehát nem érvényesithette túlerejét.Augusztus 29.-én reggel tiszta derült idö volt,a Magyar sereg napfelkelte után csatarendbe állva várta a Török sereget,mely csak jóval dél után érkezett a mezöre.A várakozás közben a nádor körbevezette a királyt,aki buzditó beszédet tartott katonáinak.Közben a török elöcsapatok nyargalásztak a mezön,összecsapva a magyar könnyülovasokkal.Várakozás közben,ahogy esteledett,észrevették az ellenségnek,jobbra a dombok alatt elterülö völgyben feltünö csapatait.Ezek voltak Bali és Koszrer kiküldött serege.Tomori fövezér,Ráskay Gáspár csapatát oldalvédnek arra a helyre küldte hogy tartsák szemmel az ellenséget.Tomori visszatér az elsö lépcsöhöz,és figyeli a késön érkezö ruméliai csapatok táborverését.A ruméliai csapatok azt gondolva hogy aznap már csata nem várható,éjszakai táborozáshoz rendezkedtek be.Tomori rájön hogy a török csapatok harmada van csak a csatamezön,az is a táborozással van elfoglalva.Kéri a király parancsát a támadáshoz,mire sok vitatkozás után megkapja,addig a Szolimán vezette középhad is megjelenik a földteraszon 500 zarbuzánnal,szinte észrevétlenül.Tomori mégis elinditja a támadást a ruméliai sereg ellen.A roham sikerül,de a török középhad már csatarendben áll,és megakadályozza hogy Tomori csapata bekanyarodva hátbatámadja a tüzérséget,és a janicsárokat.A király csatarendje nagy sietséggel nyomult elöre,de a jobbszárny hátrálni kezdett az ellenség ágyútüze elöl.Erröl az oldalról 150 ágyú tüzelt a magyar seregre.A janicsárok hadosztálya puskatüzzel igyekezett visszaszoritani a magyar támadást.Közben a török középhad 500 zarbuzánja is ontani kezdi gyilkos ágyútüzét a támadó magyar seregre.Valószinü hogy Tomori Pál fövezér is ebben a tüzben leli halálát.A magyar gyalogság nem volt képes átverekednie magát a török tüzérek,és janicsárok emelte barikádokon át.A magyar lovasságot kétszer is visszaverték,csak a gyalogság harcolt továbbra is középen.Ök négyzet alakzatban álltak,legtovább tartottak ki,bár minden oldalról körbevették öket a törökök.Ez a gyalogság szinte egy szálig életét vesztette.Brodarics feljegyzései alapján a török ágyútüzben kezdett menekülni II.Lajos király is.A csata gyakorlatilag a magyar sereg teljes megsemmisülésével végzödött.Menekülése közben meghalt a király,elesett 28 föúr,7 föpap,500 nemes,10 ezer gyalogos,és 4 ezer lovas.Brodarics azt irja hogy a csata csak másfél óráig tartott.Török forrásból viszont megállapithatjuk hogy II.Lajos esthomályban menekült el.A török sereg készenlétben a csatatéren éjszakázott,a leszállt sötétség miatt.Reggel a szultán megtekintette a foglyokat,majd 2 ezer embert lefejeztetett.Tomori fejét lándzsahegyen hordozták körbe.Augusztus 31.-ei Diván döntése értelmében a török sereg felkészült a Buda felé tartó menetelésre.Szeptember 1.-én kezdték el temetni a halottakat.A török veszteségeket is beleszámitva 30-35 ezer halottnak kellett feküdnie a mohácsi csatamezőn.
Az ország három részre szakadása
Az elesett király helyére Szapolyai János erdélyi vajdát választották uralkodónak, a Habsburg-pártiak azonban Ferdinándot támogatták. Tokajnál Ferdinánd vereséget mért Szapolyaira, aki a szultánhoz fordult segítségért. Szulejmán János hűségéért cserébe elfoglalta Budát, majd átadta neki. Eztán Bécs ellen indult, de vissza kellett fordulnia. 1532-ben ismét kísérletet tett Bécs bevételére, de Jurisics Miklós Kőszegnél útját állta.
Egyre világosabbá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került. 1533-ban szerződésben kölcsönösen elismerték egymás területeit.
1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János Váradon békét kötött, amely értelmében kölcsönösen elismerték egymás királyságát, továbbá megállapodtak, hogy János halála után trónja a Habsburgokra száll. 1540-ben, amikor Szapolyai meghalt, megeskette híveit, hogy fiát, János Zsigmondot teszik meg királynak. Hogy kérését teljesíteni tudják Fráter György a szultánhoz fordult. 1541-ben a törökök megszállták Budát, ahol be is rendezkedett, Izabellának és a csecsemőnek Erdélyt és a Tiszától keletre eső részt adta. Így az ország három részre szakadt; Királyi Magyarország (nyugaton és északon), Izabella királysága (keleten), Török Birodalom, vagy más néven a hódoltsági területek (délen).
A Királyi Magyarország a Habsburgok vezetése alatt kialakuló közép-európai birodalom tagja lett, lakossága kb. 1,5 millió fő volt. Helytartókat neveztek ki az ország élére. A pénzügyek irányítására létrehozták a Magyar Kamarát, ami Pozsonyban székelt, később kibővítették a Szepesi Kamarával. A Magyar Kamara elvben független volt, a valóságban azonban az Udvari Kamara alárendeltje lett. Az udvari Haditanács volt az egyetlen olyan szerv, ami egybevonta a birodalmi és magyar hivatalokat. A hadügyek irányítására hozták létre és hatásköre az egész birodalomra kiterjedt. Az uralkodónak új végvárrendszert kelet kiépítenie, ennek legjelentősebb várai Kanizsa, Szigetvár, Győr, Veszprém, Komárom, Fülek és Eger volt.
A hódoltsági területeken a török államberendezkedés, közigazgatás és tulajdonviszonyok váltak meghatározóvá. Az elfoglalt területekről a nemesség és a polgárság elmenekült. A magyarországi török erők élén a budai vilajet vezetője, a budai pasa állt. A területet vilajetekre, azokat pedig szandzsákokra osztották. Az igazságszolgáltatás a Korán alapján működött, és a muftik és a kádik látták el. A defterdárok évről- évre adóösszeírásokat készítettek. Az összes szerzemény a szultán kezébe került. a földek nagy részét a szultán kiadta szolgálati birtokként. A hódoltsági területen élők többszörösen adóztak. Fizetniük kellett a török államnak a harádzsot, és a tizedet is.
1552-ben az oszmánok célja az országrészek elszakítása, elszigetelése és Erdély ismételt hódoltatása volt. Ali pasa és Ahmed vezír támadásokat indított két irányban. Ali elfoglalta Veszprémet, majd Nógrádot, Szécsényt és Drégelyt, utóbbit Szondi György védte. Ahmed Temesvárt ostromolta és be is vette, aztán továbbhaladt Szolnok felé, ahol egyesült a két török sereg, és együttesen Eger ellen vonultak. A várat Dobó István kapitány vezetésével sikerült megvédeni.
1566-ban ostrom alá vették Szigetvárt. A Zrínyi Miklós által végett várat bevette ugyan a török, de az ostrom közben meghalt Szulejmán. A hatalom II. Szelim kezébe került.
1568-ban Miksa és II. Szelim a drinápolyi békében rögzítette a fennálló helyzetet. Ezzel tartóssá vált Magyarország három részre osztottsága.
Jellegzetes végvári élet alakult ki. Az 1550-es években korszerűsítették a várakat. Legjelentősebb végvárak: Győr, Szigetvár, Eger. A végvári katonaság önálló réteggé fejlődött. A társadalmi ranglétrán helyük a nemesség és a parasztság között volt. A katonáknak önmaguknak kellett gondoskodniuk a létfenntartásukról, földműveléssel, szőlőműveléssel és marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Ezen kívül portyákat is folytattak. A végvárakban békeidőben fejlődött a kulturális élet is, lásd: Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén.
A magyar kormányzat csak június közepe felé döntött arról, hogy a csapatoknak július 2-ra, Tolnára kell összegyűlniük. Ám II. Lajos is csak július 20-án indult el Budáról, és, miként 1521-ben, haladásának lassúsága serege gyarapodásával állt arányban. Elképzelhető persze, hogy a cseh és morva zsoldosokat akarta bevárni. A nádor ugyan megindult délre a tolnai táborból, hogy a Drávánál megpróbálja feltartóztatni az ellenséget, de most sem tartott vele senki. Végül a királyi sereg augusztus 6-ra ért Tolnára, majd 14-én továbbment Mohácsra, ahová 24-én érkezett meg. Szulejmán naplójának egy megjegyzéséből elég valószínű, hogy a magyar hadvezetés már korábban eldöntötte, szükség esetén itt ütköznek meg az ellenséggel. Az oszmánok és a magyarok között ekkor tehát már csak a Karasica mocsarai álltak, de ennek átjáróit a királyi sereg nem próbálta meg lezárni, sőt, Tomori csapatait is visszarendelték onnan Mohácsra. Augusztus 28-án az oszmánok átkeltek a Karasicán is, majd ott táborba szálltak. Szulejmán parancsot adott, hogy a sereg másnap csatára készüljön. Könnyűlovassága akkor már két napja előcsatározásokat folytatott a magyarokkal.
A Magyar sereg felvonulása.
A Magyar sereg Borzától délre,a mai Udvar község magasságában,a mohácsi sik végén emelkedö föld terasztól 2-2.5 kilométerre állt fel.Két lépcsöben álltak fel,az elsö lépcsö három részre tagozódott,a bal és jobb szárnyra,és a centrumra.A két szárny vezére Batthyány és Perényi volt.A második csatarendben 10-12 ezer fönyi gyalogság volt.A jobbszárny a ruméliai sereg,a közép a szultáni had,a balszárny az anatóliai hadtest támadására rendezkedett be A csatarend elsö lépcsöjében számottevö puskás,és ijjász volt.Mögöttük zárt gyalogos katonák tömege állt.A magyar sereg arcvonalának kiterjedése kb.négy kilométer volt.A terasszal szemben levö területre álltak fel.A csatarend második lépcsöje öt sorban állt fel,negyedik sorban állt a király.A tartalékot a nehézpáncélos lovasság zöme alkotta,szárnyait könnyülovas,és gyalogos egységek biztositották. Török sereg felvonulása
A sereg átkelt a Dráván,majd a folyó északi részén elterülö mocsaras részén nehezen átvonulva Karassó völgyéhez ért.Augusztus 28.-án Baranyavár-Baranyabán-Baranyakisfalud vonalában,mintegy 9 kilométeres kiterjedésben letáborozott.A Török sereg Mohácsig tartó felvonulási területe javarészt szántó volt.A felvonulási területen,vagy annak közvetlen közelében 10-12 falu volt.A sok esözés miatt a talaj át volt ázva.A sereg nem vonulhatott elöre a csatamezöig menetalakzatban,mert akkor a 120-130 kilométerre elhúzódó menetoszlop csak 4-5 nap múlva érte volna el a csatamezöt.Ezért a bevett gyakorlat az volt hogy a csatát megelözö napon a tábort már úgy alakitották ki,hogy a csapatok ugyanazt a helyet foglalják el,mint másnap a csatamezön.A csata napján a megindulás az úgynevezett szétbontakozott alakzatban történt.Ebböl az következik hogy a sereg nem utakon,hanem toronyirányt a terepen menetelt a csatamezöig.Amikor 1.5-2 kilométerre értek a magyar vonalhoz,csatához fejlödtek,azaz megalakitották az egyenes csatarendet.A sereg jobbszárnya az eszéki-mohácsi útra támaszkodott,hogy kikerülje a Dályok feletti mocsarat.A Török sereget meglepetésként érte hogy a csatához a Majs és Buziglica közti 6-7 kilométeres szakaszon állhatott csak fel.Mivel a sereg ennél szélessebb arcvonalon vonult,ezért az utolsó pillanatban átkellett rendezni a csatarendet.Mielött elérték volna a mohácsi mezöt,egy meredek átázott talajú teraszon kellett leereszkedniük.Ez kb.4-5 méter magas volt.A ruméliai sereg hamarabb indult el,4 ezer janicsárral,és 150 ágyúval,mert nagyobb távolságot kellett leküzdeniük Majs-Földvár tereprészig.kb.12-13 kilométert.Az egész sereg lassan haladva 14 óra elött érkezett a mohácsi mezöre.A seregvezetés a teraszhoz érkezve rájött hogy rohamot azonnal nem tud a magyar sereg ellen intézni,mert elötte az ázott teraszon le kell a seregnek ereszkednie a mezöre.A szultáni középhad elött 12 ezer puskás,és 500 zarbuzán haladt.
A csata
A Török sereg nem egyszerre ért a harcmezöre,tehát nem érvényesithette túlerejét.Augusztus 29.-én reggel tiszta derült idö volt,a Magyar sereg napfelkelte után csatarendbe állva várta a Török sereget,mely csak jóval dél után érkezett a mezöre.A várakozás közben a nádor körbevezette a királyt,aki buzditó beszédet tartott katonáinak.Közben a török elöcsapatok nyargalásztak a mezön,összecsapva a magyar könnyülovasokkal.Várakozás közben,ahogy esteledett,észrevették az ellenségnek,jobbra a dombok alatt elterülö völgyben feltünö csapatait.Ezek voltak Bali és Koszrer kiküldött serege.Tomori fövezér,Ráskay Gáspár csapatát oldalvédnek arra a helyre küldte hogy tartsák szemmel az ellenséget.Tomori visszatér az elsö lépcsöhöz,és figyeli a késön érkezö ruméliai csapatok táborverését.A ruméliai csapatok azt gondolva hogy aznap már csata nem várható,éjszakai táborozáshoz rendezkedtek be.Tomori rájön hogy a török csapatok harmada van csak a csatamezön,az is a táborozással van elfoglalva.Kéri a király parancsát a támadáshoz,mire sok vitatkozás után megkapja,addig a Szolimán vezette középhad is megjelenik a földteraszon 500 zarbuzánnal,szinte észrevétlenül.Tomori mégis elinditja a támadást a ruméliai sereg ellen.A roham sikerül,de a török középhad már csatarendben áll,és megakadályozza hogy Tomori csapata bekanyarodva hátbatámadja a tüzérséget,és a janicsárokat.A király csatarendje nagy sietséggel nyomult elöre,de a jobbszárny hátrálni kezdett az ellenség ágyútüze elöl.Erröl az oldalról 150 ágyú tüzelt a magyar seregre.A janicsárok hadosztálya puskatüzzel igyekezett visszaszoritani a magyar támadást.Közben a török középhad 500 zarbuzánja is ontani kezdi gyilkos ágyútüzét a támadó magyar seregre.Valószinü hogy Tomori Pál fövezér is ebben a tüzben leli halálát.A magyar gyalogság nem volt képes átverekednie magát a török tüzérek,és janicsárok emelte barikádokon át.A magyar lovasságot kétszer is visszaverték,csak a gyalogság harcolt továbbra is középen.Ök négyzet alakzatban álltak,legtovább tartottak ki,bár minden oldalról körbevették öket a törökök.Ez a gyalogság szinte egy szálig életét vesztette.Brodarics feljegyzései alapján a török ágyútüzben kezdett menekülni II.Lajos király is.A csata gyakorlatilag a magyar sereg teljes megsemmisülésével végzödött.Menekülése közben meghalt a király,elesett 28 föúr,7 föpap,500 nemes,10 ezer gyalogos,és 4 ezer lovas.Brodarics azt irja hogy a csata csak másfél óráig tartott.Török forrásból viszont megállapithatjuk hogy II.Lajos esthomályban menekült el.A török sereg készenlétben a csatatéren éjszakázott,a leszállt sötétség miatt.Reggel a szultán megtekintette a foglyokat,majd 2 ezer embert lefejeztetett.Tomori fejét lándzsahegyen hordozták körbe.Augusztus 31.-ei Diván döntése értelmében a török sereg felkészült a Buda felé tartó menetelésre.Szeptember 1.-én kezdték el temetni a halottakat.A török veszteségeket is beleszámitva 30-35 ezer halottnak kellett feküdnie a mohácsi csatamezőn.
Az ország három részre szakadása
Az elesett király helyére Szapolyai János erdélyi vajdát választották uralkodónak, a Habsburg-pártiak azonban Ferdinándot támogatták. Tokajnál Ferdinánd vereséget mért Szapolyaira, aki a szultánhoz fordult segítségért. Szulejmán János hűségéért cserébe elfoglalta Budát, majd átadta neki. Eztán Bécs ellen indult, de vissza kellett fordulnia. 1532-ben ismét kísérletet tett Bécs bevételére, de Jurisics Miklós Kőszegnél útját állta.
Egyre világosabbá vált, hogy a két nagyhatalom nem bír egymással. Magyarország a két birodalom ütközőzónájába került. 1533-ban szerződésben kölcsönösen elismerték egymás területeit.
1538-ban I. Ferdinánd és Szapolyai János Váradon békét kötött, amely értelmében kölcsönösen elismerték egymás királyságát, továbbá megállapodtak, hogy János halála után trónja a Habsburgokra száll. 1540-ben, amikor Szapolyai meghalt, megeskette híveit, hogy fiát, János Zsigmondot teszik meg királynak. Hogy kérését teljesíteni tudják Fráter György a szultánhoz fordult. 1541-ben a törökök megszállták Budát, ahol be is rendezkedett, Izabellának és a csecsemőnek Erdélyt és a Tiszától keletre eső részt adta. Így az ország három részre szakadt; Királyi Magyarország (nyugaton és északon), Izabella királysága (keleten), Török Birodalom, vagy más néven a hódoltsági területek (délen).
A Királyi Magyarország a Habsburgok vezetése alatt kialakuló közép-európai birodalom tagja lett, lakossága kb. 1,5 millió fő volt. Helytartókat neveztek ki az ország élére. A pénzügyek irányítására létrehozták a Magyar Kamarát, ami Pozsonyban székelt, később kibővítették a Szepesi Kamarával. A Magyar Kamara elvben független volt, a valóságban azonban az Udvari Kamara alárendeltje lett. Az udvari Haditanács volt az egyetlen olyan szerv, ami egybevonta a birodalmi és magyar hivatalokat. A hadügyek irányítására hozták létre és hatásköre az egész birodalomra kiterjedt. Az uralkodónak új végvárrendszert kelet kiépítenie, ennek legjelentősebb várai Kanizsa, Szigetvár, Győr, Veszprém, Komárom, Fülek és Eger volt.
A hódoltsági területeken a török államberendezkedés, közigazgatás és tulajdonviszonyok váltak meghatározóvá. Az elfoglalt területekről a nemesség és a polgárság elmenekült. A magyarországi török erők élén a budai vilajet vezetője, a budai pasa állt. A területet vilajetekre, azokat pedig szandzsákokra osztották. Az igazságszolgáltatás a Korán alapján működött, és a muftik és a kádik látták el. A defterdárok évről- évre adóösszeírásokat készítettek. Az összes szerzemény a szultán kezébe került. a földek nagy részét a szultán kiadta szolgálati birtokként. A hódoltsági területen élők többszörösen adóztak. Fizetniük kellett a török államnak a harádzsot, és a tizedet is.
1552-ben az oszmánok célja az országrészek elszakítása, elszigetelése és Erdély ismételt hódoltatása volt. Ali pasa és Ahmed vezír támadásokat indított két irányban. Ali elfoglalta Veszprémet, majd Nógrádot, Szécsényt és Drégelyt, utóbbit Szondi György védte. Ahmed Temesvárt ostromolta és be is vette, aztán továbbhaladt Szolnok felé, ahol egyesült a két török sereg, és együttesen Eger ellen vonultak. A várat Dobó István kapitány vezetésével sikerült megvédeni.
1566-ban ostrom alá vették Szigetvárt. A Zrínyi Miklós által végett várat bevette ugyan a török, de az ostrom közben meghalt Szulejmán. A hatalom II. Szelim kezébe került.
1568-ban Miksa és II. Szelim a drinápolyi békében rögzítette a fennálló helyzetet. Ezzel tartóssá vált Magyarország három részre osztottsága.
Jellegzetes végvári élet alakult ki. Az 1550-es években korszerűsítették a várakat. Legjelentősebb végvárak: Győr, Szigetvár, Eger. A végvári katonaság önálló réteggé fejlődött. A társadalmi ranglétrán helyük a nemesség és a parasztság között volt. A katonáknak önmaguknak kellett gondoskodniuk a létfenntartásukról, földműveléssel, szőlőműveléssel és marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Ezen kívül portyákat is folytattak. A végvárakban békeidőben fejlődött a kulturális élet is, lásd: Balassi Bálint és Tinódi Lantos Sebestyén.
