Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságaban, hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen!
2. Lovassági induló
Zendül a kürt, rajta huszár, jó paripád előtt nincs akadály, messze marad a nyomában a szél, villan a kardod e győztes acél, virtus a régi és új a karunk, zúgva robog a lovasrohamunk. Rajta huszárok, előre magyar, vár a dicsőség, az új diadal!
3. Édes hazám
Vigyázz szellő, suhanj szellő sehol el ne fogjanak! Mihamarabb ideérjél, előbb, mint a virradat.
Beszélj szellő, üzenj szellő, mondd, hogy most már tudatom: Nem kell tovább félni, várni, írtak nekünk nyugaton!
Édes hazám küldjél nekem szekeret, mindegyikbe arany tallért eleget, veszünk rajta nemzetiszín pántikát, bekerítjük azzal a vén Hargitát!
4. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám. Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág, ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád. Táltos paripákon tova szállunk, hazahív fű, fa, lomb s virág, úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
Ott dalos ajkú mind a leány, mert dal terem a fán, és délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán. A rónaságon hét határon száll, repül a szél, huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág, ha zeng a zeneszó látom ragyogó szép orcád. Táltos paripákon tova szállunk, hazahív fű, fa, lomb s virág, úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.
5. Krasznahorka büszke vára
Krasznahorka büszke vára, ráborul az éj homálya, magas tornyán az őszi szél, régmúlt dicsőségről mesél. Rákóczinak dicső kora, nem jön vissza többé soha. Harcosai rég pihennek, bujdosó fejedelemnek. A toronyból késő este, tárogató nem szól messze. Olyan kihalt, olyan árva, Krasznahorka büszke vára.
6. Székely himnusz
Ki tudja merre, merre visz a végzet, göröngyös úton, sötét éjjelen. Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi cillagösvényen! Maroknyi székely porlik, mint a szikla, népek harcának zajló tengerén, fejünk az ár jaj, százszor elborítja, ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek, megtörni lelkünk nem lehet soha. Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján, legyen a sorsunk jó vagy mostoha. Keserves múltunk évezredes balsors, tatár, s török dúlt, labanc rabigált, jussunk e honban magyar-székely földön, szabad hazában élni boldogan.
7. Arad felöl
Arad felöl fúj a szél, kergeti a felhőt, szegény magyar bújdosó járja a nagy erdőt, hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak, én Istenem miért hagyod, hogy így elpusztuljak? Régi boldog magyar nyár visszasírunk téged, Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg a te néped!
Fecske madár hova szállsz, merre visz a szárnyad, miért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak? Nem tudok én már tovább rab hazában élni, magyar búza kenyerét idegentől kérni. A könnyem is elapad, csak a bánat éled, Kossuth apánk jöjj el hát, mentsd meg árva néped!
8. Csikországi fenyvesekben
Csíkországi fenyvesekben elhervedtak mind a gyöngyvirágok, csíkországi falucskákban elfeledtek kacagni a lányok. Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből, és azóta bánatosan hallgatnak a gyöngyvirágos erdők.
De még egyszer visszahozzák a sok csíki fehér gyöngyvirágot, amikor majd egyszer újra székely nótát dalolnak a lányok. Magyar bakák sapkájukra kitűzik a harmatozó, fehér gyöngyvirágot, akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok.
9. Szabadkai udvaron
Szabadkai udvaron kinyílott a liliom, szabadkai kislány az én galambom, törökszekfű, liliom elhervadt az udvaron, síratja a kisangyalom, galambom.
Ne sírj babám meglátod, lesz még neked virágod, hazamegyek s meglocsolom, s kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.
Ne sírj babám meglátod, lesz még neked virágod, mert hazamegyek, s meglocsolom, aztán kinyílik a liliom, kinyílik a szabadkai udvaron.
10. Erdélyi induló
Felhangzott a szó, zeng az induló, győztesek megint régi zászlaink, nézd a gúnyhatárt széttiporva már, várnak újra mind ősi bérceink!
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk, győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.
Lépteink nyomán fenn a Hargitán, völgyeinkben lenn tornyok hangja zeng, már semerre sincs az átkozott bilincs, énekeljetek völgyek és hegyek!
Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk, győz a szittya fergeteg, a rohanó sereg.
11. Esküszünk. mi székelyek
Szép Erdélyország nagy hegyei alján nyílik sok apró, kis tarka virág, sok vitéz székely vérrel írott harcán buzdul a népe, a rögre vigyáz. Őrt áll a végen, pallos a jobbjában, a másikkal rendre dönti a kalászt. Egész szívével és egész lelkével védi az édes, szép magyar hazát.
Érted élünk csodaszép országunk, és ha kell érted halunk, vész, ha fenyegetne mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk, és ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet, száz halállal vívunk meg teérted, esküszünk, mi székelyek.
Szép Erdélyország nagy hegyei alján elhervadt mind az apró kis virág, sok vitéz székely vérrel írott harcán nincs, aki buzdul, nincs aki vigyáz. És ím csak egyszer, véres sírok szélén százezer székely öreg baka áll, százezer kürtből fújják könyörögve, minden magyarnak a hívó imát.
Érted élünk csodaszép országunk, és ha kell érted halunk, vész, ha fenyegetne mind ott állunk, mind, akik még csak vagyunk, és ha ellenséges léptek járnák drága, szentelt testedet, száz halállal vívunk meg teérted, esküszünk, mi székelyek.
12. Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos
Tavasz elmúlt a rózsának lehullott a szép virága, ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos lesz hazádnak szabadsága!
Mi neked fáj, nekünk is fáj sorsunkat viselni bajos, de Istenünk segítni fog, ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!
Mi neked fáj, nekünk is fáj sorsunkat viselni bajos, de Istenünk segítni fog, ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos!
13. Szőke Tisza haragjában megáradt
Szőke Tisza haragjában megáradt, szilaj habja átszakítja a gátat, haragszik, mert azt végezték felőle, hogy a magyar az oláhnak, a cseláknak adjon jussot belőle!
Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja, nem is lehet, nem is lesz más gazdája, beszélhetnek akármit is akarnak, de a Tisza miden cseppje mindörökre megmarad már magyarnak.
14. Lesz még boldogabb világ
Fel a fejjel pajtás lesz még lágy kenyér, lesz még búzatábla ez a csatatér, nyílik a búzában még pipacsvirág, hidd el pajtás lesz még boldogabb világ, nyílik a búzában még pipacsvirág, hidd el pajtás lesz még boldogabb világ!
Pajtás, ez megint csak béke lesz talán, s odahaza vár rám egy szép barna lány, boldog, csókos május, virágos határ, hidd el pajtás ránk még boldog béke vár, boldog, csókos május, virágos határ, hidd el pajtás ránk még boldog béke vár!
15. Volt az rosszabbul is
Volt az rosszabbul is, lesz még jobban is, zöldülő vetésben szól még a haris, csendül-pendül még a kasza lesz majd aratás, leszünk mi még vígabban is kenyeres pajtás.
Sokszor lehullott már a mi csillagunk, sokszor elsírattak, mégis itt vagyunk, megtörik majd most is egyszer ez a rút varázs, rossz álom lesz csak az egész kenyeres pajtás.
Koldus szegénységről, ha mesél a szánk, nem hiszi majd nékünk a kis unokánk, lesz paripánk, új dolmányunk és nagy áldomás, leszünk mi még régi urak kenyeres pajtás.
16. Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő
Fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő, miért csillog könny a gyémánt szemeden, fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő, miért zúg a szél ott fenn a hegyeken? Zúg-búg a szél Késmárk felé, de az a szél is sírva fúj magyar hazám felé, fenyő, fenyő, jaj, de magas fenyő, miért sír a szél ott fenn a hegyeken?
Kalász, kalász, árva magyar kalász, miért csillog könny a búzaszemeken, Kalász, kalász, árva magyar kalász, miért sír a szél ott fenn a hegyeken? Gyergyó felöl kél az a szél, hogy árva székely kalászokból panaszos a kenyér, kalász, kalász, árva magyar kalász, azért csillog könny a búzaszemeken.
17. Lesz, lesz, lesz ...
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz hegyen-völgyön lakodalom ünnep lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!
Akárhogy is berzenkednek, acsarkodnak, hetvenkednek, erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz! Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz ez az ország újra csak a miénk lesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz Kolozsvár is újra magyar város lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz Szabadka is újra magyar címert vesz!
A miénk volt ezer évig, egy falut sem hagyunk nékik, minden magyar hitvallása ez, ez, ez! Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz Magyarország újra nagy és boldog lesz!
18. Mindent vissza!
Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom, a pozsonyi Sétatér híd, s a kassai várrom. Losonc, Rozsnyó, Ungvár népe jelszavunkat issza: Mindent vissza, mindent vissza, mindent, mindent vissza!
Vissza a szép Felvidékünk minden hegyét, völgyét, vissza a dús erdeinknek minden egyes tölgyét. Folyóinkat, melyek vizét a mi földünk issza. Mindent vissza, mindent vissza, mindent, mindent vissza!
Vág völgyében magyar nóta száll a magas égnek, s a Kárpátok ormain még őrtüzeink égnek. Nyitra, Ipoly, s a kis Hernád vize ma még tiszta, de piros lesz, ha nem kapunk mindent, mindent vissza!
19. Legyen úgy, mint régen volt
Legyen úgy, mint régen volt, legyen úgy, mint régen volt, adjon Isten békességet, ezer áldást, reménységet, s minden jót, legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt, legyen úgy, mint régen volt, hogy ne legyen a magyarnak se dolmányán, se csizmáján soha folt, legyen úgy, mint régen volt!
20. Lesz még nekünk szebb életünk
Lesz még nekünk szebb életünk, lesz még magyar nyár, nótás szívünk szebben dalol minden madárnál, száz szál cigány húz majd vidám nótákat, nem lesz tovább oly' sok baj és búbánat.
Lesz még nekünk szebb életünk, szebb, mint a tél volt, száz éjszakán süt majd le ránk boldog, derűs hold, lesz még nekünk, lesz mindenünk, boldogságunk lesz még nekünk, oly' szép legyen minden, amint régen volt!
21. Kis Komárom, nagy Komárom
Kis Komárom, nagy Komárom, ladiladilom, ladiladilom, átmentünk ma én s a párom, ladiladilom, ladiladilom. Nyitva a híd a Dunán, s ezután miénk most már nagy Komárom, mert galambom minden nyáron, ladiladilom, a túloldalon, ott fogunk szántani, hat ökröt hajtani, Komárom, Felvidék meg fogunk tartani!
22. Bácska induló
Ferenc József csatorna vissza lett az csatolva, vissztért már a Délvidék. Zombor, Zenta, Szabadka hazavágyó magyarja, ezt akarta megélni még.
Piros, fehér, zöldben ragyog ma már, Duna-Tisza közt a magyar határ, Ferenc József csatorna vissza lett az csatolva, visszatért már a Délvidék.
23. Délvidéki induló
Szabadka, Zombor, Újvidék honvédsereg virágra lép, visszatért már szent határunk, ősi földön jár a lábunk, szívünkben öröm ég.
Új hajnal fénye virrad ránk, nagyobb lett újra szent hazánk, visszatért szép Délvidékünk, visszaadta horthy nékünk, vigyázzunk mi reá!
24. Igazságot Magyarországnak
Nem kell nekünk a más folyója, nem kell nekünk a mások bérce, csak magyar hegy és magyar róna, ahogy az Isten rég kimérte.
Nem kell nekünk idegen égbolt, egy porszeme sem a világnak, csak az kell, ami amiénk volt, igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak!
25. Sohase vétettem Szeben városának
Sohase vétettem Szeben városának, mégis besoroztak engem katonának. Verje meg az Isten Szeben mészárosát, hogy mér' vágta le kicsi borjú lábát.
Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni, gyalogkatonának a hátán kell hordozni. Szegény kicsi borjú nem tud lábra állni, gyalogkatonának a hátán kell hordozni.
26. Előüzent Ferenc Jóska
Előüzent Ferenc Jóska, legény kell a háborúba, kedves barátom.
Leányok keserű búban, legények a háborúban, kedves barátom.
Galacvári templom alja, zászlókkal van támogatva, kedves barátom.
Fekete zászlók lobognak, a leányok szépen sírnak, kedves barátom.
Előüzent az ellenség, kössön kardot a legénység, kedves barátom.
Kardot kötött a legénység, sok anyának keserűség, kedves barátom.
27. Mikor megyek Galícia felé
Mikor megyek Galícia felé, még a fák is sírnak. Rezgő nyárfa hullatja levelét, az is engem sírat. Sirass, sirass rezgő nyárfa, boruljál a babám vállára. Súgd meg néki bele a fülébe, fáj, fáj, fáj a szívem érted babám, fáj, fáj, fáj a szívem érted.
Édesanyám legszebb rózsafája, én vagyok az ága. Én vagyok az első Ferenc József vitéz katonája. Százhúsz éles nyomja a vállam, szívemet a fekete bánat. Itt kell hagyni a jó édesanyám, fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám, fáj, fáj, fáj a szívem érted.
28. Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok
Sej, kicsi vagyok mégis katona vagyok, nyíregyházi kaszárnyába hervadok, úgy hervadok, mint ősszel a falevél, sej, édesanyám katonának neveltél.
Sej, katona se lettem volna de soha, ha az anyám bé nem íratott volna, de az anyám még akkor beíratott, sej, kicsi voltam a bölcsőben ringatott.
29. Hosszú gőzös állott az állomásra
Hosszú gőzös állott az állomásra, a kisbéri huszároknak számára, a kisbéri huszárok ülnek rája, mennek haza végleges szabadságra.
Nyisd ki anyám zöldre festett kapudat, ereszd be a szabadságos fiadat, nyitva van az kedves fiam vártalak, három éve mióta nem láttalak.
30. Debrecenben csináltattam palotát
Debrecenben csináltattam palotát, közepébe péterfia laktanyát, abba vannak a lítai legények, sej, ha bemegyek, nem beszélek veletek.
Életemben mindig szépet szerettem, utoljára csúnyával kell beérnem, úgy kell nékem, mert én ezt érdemeltem, sej, minden este a más babáját szerettem.
31. Kis Kató
Ma este indulunk a frontra, búcsúzni jöttem Kis Kató. Ne félj, vigyázunk mi magunkra, velünk az Isten Kis Kató. Elkísér majd csókjaid emléke, az élet szép, szeretni jó, patyolat fehér ágyacskádban, gondolj rám néha Kis Kató.
Ha vége lesz a szörnyű télnek, és újra elolvad a hó. Meglátod visszajövök hozzád, boldogok leszünk Kis Kató. De ha mégis elszólítna engem, egy menyországi behívó, akkor se sírj, felets el engem, légy mással boldog Kis Kató.
32. Esik az eső ázik a heveder
Esik az eső ázik a heveder, gyenge lábomat szorítja a kengyel, bársony lekötés húzza a lovamat, nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel, megjött a muszka százezer emberrrel, négyszáz ágyúval áll a harc mezején, így hát jó anyám elmasírozok én.
Jött egy kapitány piros pej paripán, kardja megvillant a jobbik oldalán, kardja megvillant, az ágyú eldurrant, szép piros vére a földre kiloccsant.
Sírhat-ríhat már az az édesanya, kinek a fiát viszik háborúba, kezét vagy lábát golyóval átlövik, meg se halt szegény, mégis eltemetik.
Kedves bajtársam, ha így látsz engemet, szállj le lovadról, s lőjj agyon engemet, vagy a szuronyod szegezd a mellemnek, ne hagyj sokáig szenvedni engemet.
33. Köszönöm édesanyámnak
Köszönöm édesanyámnak, köszönöm édesanyámnak, hogy föl nevelt katonának, hogy föl nevelt katonának.
Ha az anyám nem lett volna, katona sem lettem volna, de még akkor beíratott, mikor bölcsőmben ringatott.
Csicset adott, s elaltatott, csicset adott, s elaltatott, mégis katonának adott, mégis katonának adott.
Csálják az erdei utat, csálják az erdei utat, viszik a magyar fiúkat, viszik, viszik szegényeket, szegény magyar legényeket.
34. Sej, haj katona se lettem volna soha
Sej, haj katona se lettem volna soha, ha az apám bíró nem lett volna, háromszor is felírt a császárnak, sej, haj vigyék el a fiamat, a nagykalapú gyereket, a Jóskát katonának.
Sej, haj elvitték a fiamat, a nagykalapú gyereket, a Jóskát katonának, fényes szuronyt választott magának, fényes szurony rózsafa a nyele, sej, haj rá van írva Ferenc Jóska neve.
35. Vágják az erdei utat
Vágják az erdei utat, vágják az erdei utat, viszik a magyar fiúkat, viszik a magyar fiúkat.
Állj meg, állj meg kérdjelek meg, ha elmész, hol kapjalak meg, sűrű erdő közepébe, két kaszárnya van építve.
Abban vannak a legények, abban búsulnak szegények, kihajolnak az ablakon, rózsa nyílik csákójukon.
36. Nem látlak én téged többé
Nem látlak én téged többé soha, soha sem, nem látod te sem, hogy érted könnyes a szemem. nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod, hacok mezején, valahol tetőled távol, ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon, elesett katonák teste lesz a vánkosom, ahová le fognak tenni, síroma nem borul senki, senki, aki él, tavasz sem fakasz rám zöldet, elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
Szeretném, hogyha még egyszer itt lennél velem, Öledbe ringatnám lágyan őszülő fejem, szeretnék ajkadon égni, könnyezve, boldogan élni, csak egy éjszakát, azután akármi érhet, örömmel halok meg érted, kedvesem s hazám.
37. Tintaceruzával írott tábori levél
Tintaceruzával írott tábori levél, szívem asszonyának onnan írom én, hol a szívek lángját bomba oltja el, és néma szívre hull a hópehely, fehér gyászlepel.
Nagy Oroszországból megy hozzád e kis levél, gránátok tűzénél éjjel írtam én, benne van a szívem, édes asszonyom, hazaküldöm néked, vigyázz rá nagyon, vigyázz rá nagyon.
Messze-messze tőled csak az Isten van velem, meg egy kicsi fénykép, ez a mindenem, megcsókolom százszor megremeg a szám, ugye, kicsi asszony hű leszel hozzám, ugye, hű leszel hozzám.
38. Horthy Miklós katonája vagyok
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája. Vígan élem katona életem, nincsen gondom másra. Masírozom káplár úr szavára, úgy gondolok az én violámra, Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Meghozták a behívólevelem, édesanyám, lelkem. Ne sírasson olyan keservesen, amiért el kell mennem. Százados úr gondot visel reám, Horthy Miklós lesz az édesapám, Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
Nefelejccsel tele van az árok, jaj, de szép a kékje. Öltözzetek csíki szép leányok ünnepi fehérbe. Szedjétek le a kert violáját, úgy várjátok Horthy katonáját, Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.
39. Piszkáld ki
A perkált, a perkált, háborúsdit játszik, berántotta országát a szószba csak a füle látszik.
Piszkáld ki, piszkáld ki, piszkáld ki belőle, nem piszkálom egye meg a fene, hadd maradjon benne.
40. Ezekilencszáztizennégyben
Ezerkilencszáztizennégyben, még az Úristen is lenézett a földre, Ferenc Jóska ej-haj, háborút indított, de sok édesanyát örökre megszomorított.
Anyám, anyám, kedves édesanyám, de szomorú vasárnap virradt rám, házunk előtt jaj, de szépen muzsikálnak, engemet pedig visznek katonának.
41. Házunk előtt kettőt fordult a kocsi
Házunk előtt kettőt fordult a kocsi, édesanyám kufferomat hozza ki, édesanyám köszönöm a levelét, három évig nem eszem a kenyerét.
Édesanyám hol van az az édes tej, amelyikkel katonának fölnevelt, azt a tejet mért nem adtad lányodnak, mert a lányod nem viszik katonának.
Addig megyek a csillagos ég alatt, míg megnyugszom a babám karja alatt, ha nem nyugszom a babám karja alatt, majd megnyugszom a fekete föld alatt.
42. Ellőtték a jobb karomat
Ellőtték a jobb karomat folyik piros vérem, nincsen nékem édesanyám, ki bekösse nékem, gyere kisangyalom kösd be sebeimet, s gyógyítsd meg a bánatos szívemet.
Odakinn a Kárpátokban dörögnek az ágyúk, szegény magyar honvédeknek elfagyott a lábuk, nincsen, aki megsajnálja, csak az a sok apró gyerek odahaza várja.
43. Azt üzenték Szerbiából
Azt üzenték Szerbiából, csata akar lenni, készülnek a magyar bakák el is fognak menni, szólnak az ágyúk, a gépfegyverek, mégsem jön a kapitányunk, meggyilkoták a trónörökösünket, azért bosszút állunk.
44. Írtam én már a babámnak levelet
Írtam én már a babámnak levelet, messze-messze Csongorádra, mégsem jött rá, mégsem jött rá felelet a debreceni laktanyába.
Százhúsz kis nap, de sok sz míg letelik, mindig várom a babámnak levelit, édes rózsám ne várass hát hiába a Péterfia laktanyában.
A ládámon, a ládámon sejehaj, ott a tinta, toll, papíros, a babának, a babámnak sejehaj, tábori levelet írok.
Írok néki olyan könnyes levelet, ha a szíve kőböl is van megreped, édes rózsám ne várass hát hiába a vörös muszkák országában.
45. Somogy megye kellős közepében
Somogy megye kellős közepében, van ott egy kis fatornyos falu. Kicsiny házak egymás mellett szépen, s minden házon van egy zöld zsalu.
A férfiak mind elmentek régen, az asszonyok csendben sírnak ott, mikor este fönn a magas égen, kigyúlnak a fényes csillagok.
Özvegyasszony a kicsi fiával, kiül este a pitvar elé, s áhitatos, ábrándos orcával, néznek ketten föl az ég felé.
Édesanyám mondja meg azt nékem, hogy odafönt vajon mi ragyog, mit jelentenek ott fönt az égen, azok a sok fényes csillagok.
Két szemében sűrű könnyek gyűlnek, s megszólal a somogyi anya. Az egyik egy szakaszvezetőjé, a másik egy káplár csillaga.
Gallérjukra volt az rája tűzve, hanem most már szegény mind halott, az angyalok felvitték az égbe, s ott ragyognak fönt a csillagok.
46. Nagy arany, nagy ezüst
Tádortűznél ültünk jóbarátok este diskuráltunk csendesen, gondol-e most ránk is messze Budapesten feleségem, kedvesem.
De győnyőrű lesz visszatérni, szívünk felett kitüntetés, s egy hosszú szőrnyű álom végén, virágosabb lesz az ébredés.
Nagy arany, nagy ezüst, minden elszáll, mint a füst. Alig egy-két könnyet ejtünk, s mindent-mindent elfelejtünk. Nagy arany, nagy ezüst, minden elszáll, mint a füst.
Majd, ha egy tévedt golyó szívünkbe fut, és csöndesen elhallgatunk, küldjétek el gyermekinknek érmeinket, hogyha már mi nem vagyunk.
Ha simítják apró kezükkel, az apjuk eszükbe jut, s a kis fehér gyermekszobákban, így zokog fel majd a daluk.
Nagy arany, nagy ezüst, minden elszáll, mint a füst. Alig egy-két könnyet ejtünk, s mindent-mindent elfelejtünk. Nagy arany, nagy ezüst, minden elszáll, mint a füst.
47. Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje
Szárnya, szárnya, kaszárnya belseje, benne van a legények ereje, benne van a csárdás kis angyalom, ki-kikandikál a kaszárnya ablakon.
Útnak indult Kassára a század, őszirózsát küldök az anyámnak, mindegy nékem, mi lesz ott a rangom, felvidéki kislány lesz majd a galambom.
Kárpátokban masíroz a század, fenyőágat tűzök a sapkámhoz, mindegy nékem, mi lesz ott a rangom, a lengyel határnál vár rám a galambom.
48. Ejtőernyős induló
Száll a gép madár a fellegekben fenn, belsejében száll az ernyős regiment, szívünk úgy dobog, hogy nyugodtabban ver, tudjuk mi azt jól, hogy aki mer az nyer.
A honvéd ejtőernyős vadász az ország első katonája, a honvéd ejtőernyős vadász még a sast is lepipálja. Az ejtőernyős csak kalandra vár, egy a jelszó: győzni vagy halál! A honvéd ejtőernyős vadász az ország első katonája.
49. Cigányzenét röpít a szellő
Cigányzenét röpít a szellő, ezer határon át, hazám felöl, cigányzenét röpít a szellő, egy boldog szép világ emléke ő.
A bánat handszerén, egy dal suhan felém, egymásnak nyíló, síró kertben.
50. A virágos csákóm
A virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe, valamennyi kislány rechts um, links um hapták a szerelembe. Igaz, hogy a lánynál ártatlanul forgok, mégis este a babámnál restellem a dolgot, a virágos csákóm rechts um, links um bevágom a szemembe.
Jó baka a csákót rechts um, links um lakkosra tisztogatja, különben a káplár rechts um, links um laposra pofozgatja. Előfordul persze, nem jut az eszembe, múltkor is az utcán velem került szembe, oszt' a virágos csákóm rechts um, links um bevágta a szemembe.
51. Kimegyek a doberdói harctérre
Kimegyek a doberdói harctérre, feltekintek a csillagos nagy égre, csillagos ég merre van a magyar hazám, merre sirat engem az édesanyám.
Én Istenem, hol fogok é n meghalni, hol fog az én piros vérem kifolyni, Itália közepébe lesz a sírom, édesanyám arra kérem ne sírjon.
Feladom a levelem a postára, rátalál az ádesanyám házára, olvasd anyám vérrel írott levelemet, Doberdónál hagyom az életemet.
Édesanyám, nem írok több levelet, puskagolyó lőtte el a szívemet, eltemetnek az erdei gyöngyvirágok, meg siratnak engemet a leányok.
52. Fiuméből sebesülve jönnek a katonák
Fiuméből sebesülve jönnek a katonák, de sok szőke, barna kislány várja a babáját, de csak minden tizediknek jön haza a párja, a többinek közös sírban nyugszik a babája.
Széles az Isonzo vize keskeny a híd rajta, ne menj arra magyar honvéd, mert leesel róla, nem baj babám hadd essek az Isonzo vizébe, úgyse lesz a háborúnak soha-soha vége.
53. Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre
Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre Isten tudja, hol szállok ki belőle, majd kiszállok októbernek csuhaj, derekán, csuhaj, szól az ágyú Galícia határán.
Csuhaj, jaj Istenem, hol fogok én meghalni, ki fog az én koporsómra borulni, majd ráborul az én édes csuhaj, pajtásom, csuhaj, akivel a csatamezőt bejárom.
54. A gőzösnek hat kereke
A gőzösnek hat kereke, de fényes, de fényes, de fényes. Benne ül egy nyalka huszár, de kényes, de kényes, de kényes.
Most fújják az én marsomat, itt kell hagyni a galambomat, angyalom, ragyogó csillagom.
55. Rózsa, rózsa, bazsarózsa
Rózsa, rózsa, bazsarózsa, szól a régi bakanóta, mint ha újra béke volna, arany napfény süt le a víg aratókra.
Még remélem, hogy megélem, búza nő a csatatéren, újra fürdünk tejbe-vajba, majd ha szüret lesz Tokajba.
56. Ferenc Jóska bakája
Ferenc Jóska bakája, ha megszólal a katona banda, vigyázzban áll, hogyha jön a babája azt mondja, borulj a nyakamba, és szalutál, mert hisz egy baka csókban egymaga többet ér a generálisnál.
57. 32-es baka vagyok én
Harminckettes baka vayok én, kék paroli mosolyog a blúzom elején, nincs még svarzsim, de holnapra lesz, a galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz.
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám, nincsen lovan, de víg vagyok mindig ám.
Mert harmincketts baka vagyok én, recece, gyalog masírozok én.
58. Három esztendeje negyedikbe fordult
Három esztendeje, negyedikbe fordult, hogy az én édesem háborúba indult.
A hosszú utakat elejébe vette, s e bút, s e bánatot magához ölelte.
S e bút, s e bánatot magához ölelte, s e keserűséget az én szívemre tette.
Kísérj el violám márcsak a kapuig, onnan elmegyek én szívem egyedül is.
Fújdogál a szellő, azt sem tudom merről, alul-e vagy felül vagy édesem felől.
Alul és fújdogál, felül es fújdogál, csak édesem felől arról nem fújdogál.
59. Fiumei kikötőben áll egy hadihajó
Fiumei kikötőben áll egy hadihajó, közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló. Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja, negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.
Pokrócomnak négy sarkába varrom a nevemet, átadom a szerelvényem a harnincheteseknek, hadd olvassa sej-haj, az a bús regruta, kinek van még a kaszárnyában harminchat hónapja.
Isten veled tölténytáska, szurony meg a puska, én már többé nem pucollak egyen meg a rozsda, sapkám félrevágom, vigyázzba se állok, odahaza várnak rám a kökényszemű lányok.
60. Ez a gőzös most van indulóba
Ez a gőzös most van indulóba, az eleje fel van virágozva, a belseje sárgára, leszerelő öreg bakák számára, mennek haza végleges szabadságra.
Be van az én zubbonyzsebem varrva, barna kislány mit keresel abba, benne van a zsoldkönyvem, meg a leszerelő civil levelem, már ezután civil az én nevem.
61. Nem vétettem semmit hazám falujának
Nem vétettem semmit hazám falujának, mégis be soroztak engem katonának. Huszárnak sorozott, sarkantyút is adott, verje meg az Isten, de meg szomorított.
Ahogy besoroztak engem katonának, visznek nem sokára Hercegovinába, Hercegovinába, nagy Mostar várába, ülöm a lovamat babám nem sokára.
62. Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre
Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre, feltekintek a csillagos nagy égre, csillagos ég merre van az én hazám, merre sirat engem az édesanyám.
Sírt az anyám amikor én születtem, karjai közt rengetgetett engem, akkor mondta jó leszek katonának, rabja leszek széles e nagy világnak.
laj-laj-la....
63. Kárpátokban megfújták a trombitát
Kárpátokban megfújták a trombitát, minden anya hazavárja a fiát, csak engemet nem vár haza az édesanyám, Kárpátokba lesz az örökös hazám.
Édesanyám, ha föl akarsz keresni, Kárpátoknak hegyaljára gyere ki, megtalálod síromat a kőszikla alatt, édesanyám ki sírhatod magadat.
64. Oroszország felé nem tudjuk mi az utat
Oroszország felé nem tudjuk mi az utat, főhadnagy úr mutassa meg merre van, megmutatom jó fiaim, én is elmegyek, a jó Isten tudja, ki jön vissza veletek.
Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk, kik egyszerre huszár ruhát viseltünk, mutassuk meg annak a de kutya muszkának, nincsen párja sehol az erdélyi bakának.
Gyertek magyar fiúk húzzunk drótot ha lehet, közeledik már az orosz hadsereg, szólnak az ágyúk robognak a nehézfegyverek, majd elválik babám, mit ér egy magyar gyerek.
65. Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa
Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa, barna kislány sírva sétál alatta, állj meg kislány, barna kislány de csak ha lehet, adjál a bakának egy pohár vizet.
Miért ne adnék én a bakának vizet, szenvedett ő a hazáért eleget, nem szenvedtem barna kislány, de most szenvedek, adj egy csókot utoljára elmegyek.
Don-kanyarban áll egy szomorú fűzfa magyar baka halva fekszik alatta, bajtársai kardjaikkal ássák a sírját, odahaza magyar lányok siratják.
66. Valahol Oroszországban
Valahol Oroszországban
Üzenet jött messze-messze földről, halványzöld szín tábori levél, aki írta a szívéből írta, minden sora őszintén beszél.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, minden percben rád gondolok százszor, valahol Oroszországban, valahol Oroszországban,
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod.
Muszkaföldre lassan jár a posta, s alig várják már a válaszom, megkérem a rádiótól szépen, közvetítsék kívánságdalom.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, s csak Terólad álmodom az álmom, valahol Magyarországon, valahol Magyarországon.
S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, azt a csillagot, te ott künn éppúgy láthatod.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, minden precben rád gondolok százszor, valahol Magyarországon, valahol Oroszországban.
Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra, ó, nagy irgalmú Szűzanyám, vezesd őket haza.
Szűz Mária, magyar foglyok védő nagyasszonya, messze idegen országban, légy reménycsillaga.
Messze idegen országban szenvednek fiaid, benned bíznak Szűz Mária segítsd őket haza.
Ó, tekintsd az anya könnyét, gyermekek imáját, segítsd haza a fogságból fiút, testvért, apát.
68. Hull az eső, sejehaj
Hull az eső, sejehaj, erdei virágra, magyar honvéd, sejehaj, bársony barna homlokára.
Erdő, mező ázik, szegény honvéd fázik, húzd meg pajtás, sejehaj, mert még elázunk hazáig.
69. Szél viszi messze a fellegeket
Szél viszi messze a fellegeket, mögöttünk lángol az ég, nyújtsd ide édes a kis kezedet, ki tudja, látlak-e még.
Ki tudja, ölel-e a két karom, ki tudja, csókol-e szám galambom, ki tudja, mely napon mely hajnalon indul a század tovább.
Bármerre nézek a csillagos ég, nevetve kacsint le rám, Bármerre fordul a lövegtorony, mindig csak Te nézel rám.
Járhatunk úton, vagy havas hegytetőn, süvíthet, száz zivatar vagy orkán, szívemben Te vagy az örök remény, tehozzád száll ez a dal.
70. Valahol a Dnyeszter partján
Hórakaró borítja a muszkaföldet szerteszét, megremeg a föld, amerre magyar honvéd lába lép, vér folyik a hómezőre, de a honvéd csak előre menetel, sötét orosz éjszakába csak a halál muzsikája énekel. Édesanyám, drága lelkem, ne sirasson soha engem ne féltsen legyen büszke a fiára, hisz' hazatérek nemsokára, remélem.
Valahol a Dnyeszter partján sír az ég, orosz földre ráborul a hideg tél, édesanyám, azt üzenem magának, menjen el a kis templomba vasárnap. Boruljon az oltár elé csendesen, mondjon el egy miatyánkot helyettem, hisz' meghallgatják fönn a magyar anyákat, imádkozzék értem anyám vasárnap.
71. Írtam én levelet a császárnak
Írtam én levelet a császárnak, ne vigye a rózsám katonának, van még itt ezrével katonája, szívemnek ez az egy a babája.
Megjött a császártól az üzenet, engedné a babámat de nem lehet, Istenem, hát én most mit csináljak, viszik a galambom katonának.
72. Mikor engem soroztak, virágzott az erdő
Mikor engem soroztak, virágzott az erdő, sírt a babám hullt a könnye, mint a záporeső, sírt a babám, sírva mondta az édesanyjának, jaj, Istenem bosorozták a Pistámat katonának.
Százablakos nagy kaszárnya ezer honvéd benne, akadt mindnek szeretője nékem nem kell egy se, haj, mert az én kis galambom falunk legszebb lánya, hű szívemnek halálomig csak ő marad a rózsája.
73. Hajnalodik közeleg a reggel
Hajnalodik közeleg a reggel, indul Horthy a magyar sereggel, a zászlója piros fehér zöld, a hazája drága magyar föld, ezt védi a Horthy katonája.
74. Bandikám
Bandikám, kis vitézem katonám, tudjuk, nem felejted el, mindenáron győznünk kell, kis Bandikám.
Bandikám, Isten áldjon bandikám, légy a fronton is vidám, s este gondolj mindig rám, kis Bandikám.
Mert, ha vége lesz majd, ha béke lesz, és a század itthon jár, nagy szeretet és édes ölelés, forró csókod vár.
Bandikám, kis vitézem, katonám, tudjuk, nem felejted el, mindenáron győznünk kell, kis Bandikám.
Kész a század már, indulásra vár, kürt harsan és a laktanyából menni kell, egy kis szőke lány, áll a kapunál, és szívből drága Bandijához búcsúdalt énekel.
75. Ott, ahol zúg az a négy folyó
Künn a rónán nyár tüzében ring a délibáb, tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ, dombok ormain érik már a bor, valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor. Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó, csöndes éjen halkan felsír a tárogató.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, ott, ahol kiömlött annyi drága vér, egy ezredévről mond regét a szél. Zúg a kürt az ősi vár fokán, honvéd áll a Hargitán, Kárpát szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turul madár.
Kárpátokról Székelyföldre szállnak fellegek, kigyúlnak a magyar tüzek lángoló szemek, még az égen is hadak útja jár, legendáknak hős vezére paripára száll. Szebb lesz a nyár, szebb lesz a tél, szebben hull a hó, Kolozsváron piros, fehér, zöld, a lobogó.
Ott, ahol zúg az a négy folyó, ott, ahol szenvedni jó, ott, ahol kiömlött annyi drága vér, egy ezredévről mond regét a szél. Zúg a kürt az ősi vár fokán, honvéd áll a Hargitán, Kárpát szent bércére zúgva száll, visszaszáll a magyar turul madár.
76. Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet
Mint a puszta fergeteg, úgy tör előre a sereg, völgyön és a bércen át. Jelszavunk: Ne hagyd magad! Ha még a régi honvéd vagy, védd meg a legszebb hazát.
Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet, öt perc és nincsen tovább. Legszebb imáimba foglallak ma téged, hű szívvel gondolva rád.
Bajtárs előre, ma olcsó az élet, jöjjön a legszebb halál, bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet, mindegy, de győznünk muszáj.
Nem számíthat száz vihar, ha acélos a férfikar, szívedben szent eskü vár. Száz halállal szembe nézz, hol a legnagyobb a vész, téged is készen talál.
Bajtárs ma még tán csak öt perc az élet, öt perc és nincsen tovább. Legszebb imáimba foglallak ma téged, hű szívvel gondolva rád.
Bajtárs előre, ma olcsó az élet, jöjjön a legszebb halál, bajtárs, ha még tán csak öt perc az élet, mindegy de győznünk muszáj.
77. Százados úr, sejehaj
Százados úr , sejehaj, százados úr, ha felül a lovára. Visszatekint, sejehaj, visszatekint az elfárdt bakára. Ugye fiúk szép élet a katonaélet, csak az baj, sejehaj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.
Diófából, sejehaj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának, sejehaj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsútatója, Barna kislány, sejehaj, Barna kislány lesz a megsíratója.
78. A pápai sorozóra süt a nap
A pápai sorozóra süt a nap, megjöttek a vizitáló nagyurak, sorozzák a legényeket sorjában, sok kislánynal lesz katona babája. Engem babám ne sírass, értem könnyet ne hullass, beírták a nevemet a nagykönyvbe, három évig ki se húzzák belőle.
A pápai bíró háza, de magos, körös-körül kilenc zsalugáteros, tizediken maga les ki a bíró, no legények itt van már a behívó. Engem babám ne sírass, értem könnyet ne hullass, beírták a nevemet a nagykönyvbe, Galga vize se mossa ki belőle.
79. Kiöntött a Maros vize
Kiöntött a Maros vize homokos partjára, beültettem a két szélét szomorú fűzfával, szomorú fűzfának ága reáhajlik a síromra, s télen-nyáron bánantjában ki van virágozva.
Keresik, a keresik a keresztlevelemet, de még a pap se kapja a nevemet, de majd megkapja azt a Ferenc Jóska maga, aki engem besorozott harminchat hónapra.
80. Édesanyám úgy szeretett
Édesanyám úgy szeretett, bölcsőbe tett, úgy rengetett, csicset adott elaltatott, mégis katonának adott.
El kell menni, nincs mit tenni, Füzest el kell felejteni, itt van október a kutya betyár hónap, el kell masírozni.
Anyám, anyám, édesanyám, szedje össze minden ruhám, most indulok olyan hosszú útra, három évig ne várj haza.
81. Ha majd egyszer mindnyájan vissza jönnek
Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek, nagy boldogan megdobban a szívünk, felszáradnak az arcokon a könnyek, és ölünkben virágot viszünk. Virágot szórunk az út porába, virágra pattan, ha lehull a könny, virágon lépked a katona lába.
Ha majd egyszer mindenki visszajön, Ha majd egyszer mindenki visszajön.
Ha majd egyszer mindnyájan visszajönnek, húzatlanul szólal meg a sok harang, s a templombéli csengettyűk köszönnek, gloria sentiverna, gingalang, fehér gyolcsinget vesz a pap magára, orgona zeng, harang zúg odafönn, s a Szűzanya ránéz a bús anyákra.
Ha majd egyszer mindenki visszajön, Ha majd egyszer mindenki visszajön.
82. Lemberg mellett van egy kerek erdő
Lemberg mellett van egy kerek erdő, közepében van egy gyásztemető, abban nyugszik sok szép magyar baka, eltemette gyászos Galícia.
Édesanyám ne keressen engem, a többi közt úgyse talál engem, a fejfámra nincs a nevem írva, csak úgy fekszünk közösen egy sírban.
83. Házunk előtt mennek el a huszárok
Házunk előtt mennek el a huszárok, Édesanyám én is közébük állok, Én leszek az első század vezető, Nem a világ ez a három esztendő.
Udvaromon arany vályú, arany kút, Abból iszik arany kakas, arany tyúk, Arany kakas mind azt kukorékolja: A szeretőm Kolozsváron katona.
Dombon van a kolozsvári kaszárnya, Akárhonnan fújja a szél találja, Fújja a szél a kaszárnya tetejét, De sok kislány siratja a kedvesét.
Édes anyám, ki a huszár, ha én nem, Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem, Fölnyergelem a lovamat, a sárgát, Körülfutom Erdélyország határát.
Három kislány kimegy a temetőbe, Mind a három letérdepel a földre, Egy közülük fölsóhajt a nagy égre: - Miért is lettem katona szeretője ?
Borsa felől jön egy fekete felhő, Szaladj kislány, mert megver a nagy eső, Nem szaladok, kapok én még szeretőt, Arra kérem a jóságos Teremtőt.
Eredj kislány, eredj, hogy ne lássalak, Mer' én téged már régen meguntalak, Úgy szerettél mindig az eszembe jutsz, Jóságodért fizessen meg a Jézus.
Udvaromon hármat fordul a kocsi, Édesanyám, minden pakkom hozza ki, Hozza ki a behívólevelemet, Hogy a babám feledje a nevemet.
Udvaromon hármat fordul a kocsi, Most viszik az anyósom akasztani, Én teszem a kötelet a nyakára, Úgy segítem őtet a másvilágra.
Nincsen nékem egyebem egy tetűnél, Az is megdöglött a fülem tövénél, Ezren jöttek el a temetésére, Letelepedtek a fülem tövére.
84. A citromfa levelestül-ágastul
A citromfa levelestül, ágastul, Kisangyalom, hogy váljunk el egymástul? Úgy elválunk, kisangyalom, egymástul, Mint a csillag fényes ragyogásátul!
Édesanyám kiállott a kapuba, Sírva mondja, hogy a fia katona. Ne sírj, anyám, nem vagyok én katona, Hazajövök három esztendő múlva.
Édesanyám, hol van az az édes tej, Mivel engem katonának nevelt fel? Adtad volna tejemet a macskának, Ne neveltél volna fel katonának!
A citromfa levelestül, ágastul, Kisangyalom, hogy váljunk el egymástul? Elválásunk nem annyira sajnálom, Csak igazán szerettelek, azt bánom!
85. A jó lovas katonának
A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára, Megütközik viaskodik, siet a prédára. Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: Ez az élet és becsület hazája számára! Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat, Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat! Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem, Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem. Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!
86. A Károlyi megyeháza
A károlyi megyeháza fel van koszorúzva Az ajtaja az ablaka fel van függönyözve Abba laknak azok az urak, akik engemet bésoroztak, Bésoroztak három évre harminchat hónapra.
Éririnyi híres lányok öltözzetek gyászba, Tegyétek fel a koszorút fehér gyöngyvirággal, Isten véled drága jó anyám tetőled is kedves violám, Ha megsegít a jó Isten visszajövök hozzád.
87. A nagy bécsi kaszárnyára
A nagy bécsi kaszárnyára Vizet hozott a szájában regruták számára. Mosdjatok regruták, mert porosak vagytok, Azt csak a jó Isten tudja, hogy mikor szabadultok.
Fiumei kikötőben áll egy hadihajó, Közepében, négy sarkában nemzetiszín zászló. Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja, Negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.
Istentelen tölténytáska, szurony, meg a puska, Én már többet nem pucollak, egyen meg a rozsda! Sapkám félrevágom, vigyázzba sem állok, Odahaza várnak rám a kökényszemű lányok.
88. Adjon Isten jó éjszakát
Adjon Isten jó éjszakát annak az anyának Ki a fiát fölneveli lovaskatonának Ej élet de gyöngy élet a katona élet Csak az menjen katonának ki minket nem szeret
Száztalléros katonának de jól vagyon dolga Iszik eszik a sátorba semmire sincs gondja Ej élet de gyöngy élet ennél szebb sem lehet Csak az jöjjön katonának aki minket szeret
89. Áldja meg az Isten azt az édesanyát
Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Aki katonának neveli a fiát.
Húsz évig neveli világ pompájára, Húsz éves korába\\\\\\\\\\\\\\\' öltözteti gyászba.
Szólnak ott az ágyúk, csattognak a kardok, Lelkem, édesanyám, most mindjárt meghalok.
Hogyha a nagy Isten rajtunk nem könyörül, A vitézek közül még egy sem menekül.
Ássál, pajtás, ássál sírt én kardhegyemmel, Takard bé szememet az én zsebkendőmmel.
Ások, pajtás, ások sírt én kardhegyemmel, Bétakarom szemem az én zsebkendőmmel.
Írd meg, pajtás, írd meg, hol történt halálom, Szomorú halálom idegen országon.
Ki levelem kapja, jajszóval olvassa, Én édesanyámnak bánatát újítja.
Kedves édesanyám, tehozzád fordulok, Katona létemre utoljára szólok.
Éltemet áldozom az magyar hazámért, Véremet kiontom az magyar nemzetért.
Ne félj, Magyarország, Isten vigyáz reád, Ellenség kezébe nem adja határát.
90. Áll a hajó
Áll a hajó a tenger közepébe, Megakadt a csipkebokor tövébe. Csipkebokor de ki kell vágni, A hadihajóval feljebb szállni, Hadd tudjon a bús regruta beszállni.
Besorozták már az új regrutákat, Fel is tűzték a nemzeti szín szalagot. A szalagja a földet éri, Jaj, de szomorúan végignézi, Hogy kell ezt az öt-hat évet szolgálni.
91. Andrásfalva környes-körül füstbe van
Andrásfalva környes-körül füstbe van, Ferencz Jóska réz ágyúja benne van. ||: Ágyú szóra hullanak a legények, Piros vérben mosdanak meg szegények. :||
Én az éjjel azt láttam meg álmomban, Ferencz Jóska felöltözött komiszba. ||: Fényes kardját kötötte a bal oldalára, Gyertek fiúk, elmegyünk a csatába. :||
92. Árpád apánk induló
Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted Nem veszett el, ha eddig el nem veszett. Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk, Sej, haj, újra élünk vigadunk! Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk, Sej, haj, újra élünk vigadunk!
Refr.: Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem. Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem. Nem mennék én más országba sehova a világon. Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom! Nem mennék én más országba sehova a világon. Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom!
Tud szeretni a magyar szív igazán. Kit szeressen, ha nem téged szép hazám. Sej, haj, hű légy hozzá barátom, Sej, haj, nincs más hazád a világon! Sej, haj, hű légy hozzá barátom, Sej, haj, nincs más hazád a világon!
Refr.: Volt is nékem, lesz is nékem...
93. Arról alúl kéken béborult az ég
Arról alúl kéken béborult az ég, Az én rózsám most irja bús levelét! Irjad babám, ird meg bús soraidat, Hadd tudjam meg, mihez tartsam magamat? Hadd tudjam meg, hogy megvársze engemet, Örömmel töltsem el a három évet. Kitöltöttem három évet, hat napot, Kapitány úr, szalutálni nem fogok! Szalutáljon az a bundás reguta, Kinek hátra harminchat kis hónapja.
94. Az erdő szélibe
Az e-erdő szélibe, S az erdő szé-élibe, Ni-ho-ol két katona, Ni-hol két katona.
Egyi-ik mondja vala, Egyik mondja-a vala: Iste-enem, Istenem! Istenem, Istenem!
Mási-ik mondja vala, Másik mondja-a vala: Ne bú-úsulj barátim! Ne búsulj barátim!
Anyja-a ő szép lányát, Anyja ő szé-ép lányát Nem ma-agának tartja, Nem magának tartja.
S ő i-is távol nézi, S ő is távo-ol nézi, Hogy má-ás szidja s veri, Hogy más szidja s veri.
95. Azért szerettem
Azért szerette-e-em Falu szélin lakni, Hogy az én édesim Oda jár itatni.
Lovát itatgatja, Magát mutatgatja, Két piros orcáját Velem csókoltatjaa.
Verje meg az Isten Édesimnek házát, Azt se mindegyiket, Szeretémnek anyját.
Minek tiltja tőlem Az ő édes fiát? Minek tiltja tőlem Az ő édes fiát?
Ha neki fia volt, Nekem szeretőm volt, He neki édes volt, Nekem édesebb volt.
Elhálhattunk lenne Ketten egy párnán is, Havas oldalán is, Benn, az ágy alatt is.
96. Azért, hogy én bé vagyok sorozva
Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta Most akartam hozzád menni rajta Most akartam véled beszélgetni: Itt van az idő, el kell masírozni.
Azért, hogy én bé vagyok sorozva, Ne félj babám nem leszek katona. Ölég nagy a bihari határ, Magam leszek benne a betyár. Mégsem leszek a császár katonája.
Hajnalodik, közeleg a reggel, Indul Horthy a magyar sereggel. A zászlója piros-fehér-zöld, A hazája drága magyar föld. Ezt védi a Horthy katonája.
Ha felmegyek a Solymosi-hegyre, Onnan nézek a magyar seregre. Onnan nézek régi hazámba; Kiáltok, hogy minden hiába, Hogyha jön a Horthy katonája.
A határtól nem messze van Brassó. Fuss el ellen, ha élted nem olcsó. Nem kell nékik szurony, se golyó, Elég lesz a magyar lobogó, Hogyha jön a Horthy katonája.
97. Azért, hogy én huszár vagyok
Azért, hogy én huszár vagyok, kincsem, rózsám, galambom, Októberben abfűrolok, kincsem, rózsám, galambom. Sárgaréz sarkantyús csizmám huszárosan összepengetem, De sokszor megöleltelek, soha el nem feledlek.
98. Azt gondoltam hogy nem leszek katona
Azt gondoltam hogy nem leszek katona Gondot viselek az édesanyámra De már látom semmi se lesz belőle Reábízom a jóságos istenre
Marsadjusztéromban állunk egész nap Gyenge vállam feltöri a cakompakk De a szívem nem töri fel semmi sem Haptákban is rád gondolok kedvesem
Nem hiszed hogy elmegyünk a csatába Majd elhiszed úgy alkonyat tájába Hej homályos lesz akkor a két orcám Mikor tőled el kell válnom szép rózsám
Jaj istenem hogy nézheted el eztet Háborúba viszik a szeretőmet Sír az apa sír a testvér s szerető Mikor lesz már teli az a temető
99. Azt hittem, hogy nem kellek katonának
Azt hittem, hogy nem kellek katonának, Gondját viselem az édesanyámnak. De már látom, katonának kell menni, Ferenc Jóska csákóját kell viselni.
Édesanyám mi vagyon a zsebében? - Három alma. - Adjon egyet belőle! Úgysem eszem sokáig az almáját, Viselem a Ferenc Jóska csákóját.
100. Báthory csatadala
Fegyvert s bátor szívet kell annak szerezni, Az, ki hazájáért kész harcot próbálni, Élet s halál között szerencsét keresni, Kard, sűrű lövés közt nem kell semmit félni.
Világ előtt szégyen hazánk pusztulása, Minden csata nélkül magyarnak romlása, Nagyhírű nemzetnek prédára hullása Török dandároknak könnyen kóborlása.
Szálj ki hát álmodból, míg pihenést vehetsz, Fogj fegyvert markodba és szabadulást nyerhetsz, És bánatos ködbül majd örömre mehetsz, Föltett szándékodban kívánt véget érhetsz.
Így jön meg hazánknak régi szabadsága Bánat, siralomnak öröm lessz váltsága Elpusztult földünknek lehet orvossága, Igaz magyarságnak csak a kívánsága.
101. Budapestről kiindult a gőzhajó
Budapestről kiindult a gőzhajó. Közepében nemzetisz0n lobogó. Négy sarkába fekete gyász van kötve. Isten veled, szülőföldem örökre.
Ha elindult az a gőzös. hadd menjen. Énutánam senki ne keseregjen! keseregjen minden anya fiáért! Én is kesergek a régi babámért.
ha meghalok, dobjatok a tengerbe! a testemet a nagy halak egyék meg. Csontjaimat a hullámok ringassák! Odahaza magyar lányok sirassák!
102. Csínom Palkó
Csínom Palkó, Csínom Jankó, csontos kalabérom. Szép selymes lódingom, dali pár pisztolyom. Nosza, rajta jó katonák, igyunk egészséggel, Menjen táncba ki-ki köztünk az ő jegyesével.
Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre. Megrontatik kezünk által a labanc ereje. Szabad nekünk, jó katonák, Tisza-Duna közi Labancságnak, mert nincs sehult ottan semmi közi.
103. Édesanyám ki a legény ha én nem
Édesanyám ki a legény ha én nem Ki nyergeli fel a lovat ha én nem Felnyergeli az én gyenge két karom Amelyikkel ölelem a galambom
Édesanyám fehérre meszelt háza Három évig lesz az fekete gyászban Három évig lesz az fekete gyászban Míg a fia hervad benn a regátban
104. Édesanyám mér szültél a világra
Édesanyám mér szültél a világra Kilencfontos ágyúgolyó számára Kilencfontos ehaja ágyúgolyó megtanál Azt se mondom volt nékem édesanyám
Megátkozott engem az édesanyám Hogy ne legyen se országom se hazám Csipkebokor ehaja legyen az én szállásom Ott se legyen soha megmaradásom
Nincsen csillag az egen már lehullott Nékem sincsen szeretőm mer elhagyott Lesz még csillag ehaja sűrű csillag az égen Nékem is lesz szeretőm még a héten
Megátkozlak mér elhagytál engemet Mer még a nap is elhagyja az eget Amerre jársz ehaja legyen ott földindulás Jusson eszedbe a szerető-hagyás
Azt kívánom kisangyalom teneked Hogy az út is rózsát nyíljék előtted A fűszál is ehaja piros almát teremjen A te szíved engem el ne felejtsen
105. Édesanyám úgy szeretett
Édesanyám úgy szeretett Bölcsőbe tett s úgy rengetett Csicset adott s elaltatott Mégis idegennek adott
Édesanyám sok szép szava Kit fogadtam kit nem soha Hallgattam a másokéra S nem az édesanyáméra
Fehér galamb szállt a házra Édesanyám isten áldja Köszönöm a nevelését Hozzám való szívességét
Más változatban: Édesanyám úgy szeretett Hogy bölcsőbe tett s úgy rengetett Csicset adott s elaltatott Mégis katonának adott
S édesanyám sok szép szava De sokat intett a jóra Kit fogadtam kit nem soha Megvert érte a jehova
S édesanyám ne járj sírva Mert katonának vagyok írva Katona \\\\\\\\\\\\\\\'z én életem Sirathat már a kedvesem
106. Esik eső karikára
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi áldás száljon rája!
Esik eső karikára, A német csúf kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi mennykő vágjon rája!
107. Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő
Erdő, erdő, erdő, de szép kerek erdő, Sárgarigó madár benne a kerülő. ||: De én is voltam a sűrű erdő kerülője, Egy szép barna kislány igaz szívű szeretője. :||
Várni, várni, babám, de sokat kell várni. Egy szép barna lányért három évet kell szolgálni. ||: De összegyűjtöm a sűrű könnyeim tintának Gyászos leveleket írok haza a babámnak. :||
108. Esik eső szép csendesen esik
Esik eső, esik, szép csendesen esik, tavasz akar lenni. De szeretnék a babám kiskertjibe tearózsa lenni. Nem lehetek én rózsa, elhervaszt Ferenc Jóska A nagy bécsi háromemeletes tüzérkaszárnyába.
109. Esik eső, de nem ázok
Esik eső, de nem ázok, Cseresznyefa alá állok. Az alatt is azért állok, Arra járnak el a lányok.
Állj be Jancsi katonának, Jobb dolgod lesz mint apádnak. Nem kell kaszálni, kapálni, Csak a lányok után járni.
Beállt Jancsi katonának, Mégsem volt jó a butának, Mert nem tudott szalutálni, Csak a lányok után járni.
110. Esik eső, nagy sár van az úton
Esik eső, nagy sár van az úton, Barna kislány sírva mos a kúton, Sírva mondja az édesanyjának, Szeretőjét viszik katonának.
Ne sírj kislány, van még a faluba, Van még legény több is a számodra, Minek anyám, ha én nem szeretem, Gyász lesz vele az egész életem.
111. Este későn megperdítik a dobot
Este későn megperdítik a dobot Este későn megperdítik a dobot Kiadják a nehéz parancsolatot Kiadják a nehéz parancsolatot
Magyar fiúk kezdődik a háború Magyar fiúk kezdődik a háború De azért tük ne legyetek szomorúk De azért tük ne legyetek szomorúk
Ki van téve a magyarnak zászlója Ki van téve a magyarnak zászlója De sok legényt feleskettek alatta De sok legényt feleskettek alatta
Én magam is felesküdtem alatta Én magam is felesküdtem alatta Az én rózsám keservesen siratja Az én rózsám keservesen siratja
112. Este van már, csillag van az égen
Este van már, csillag van az égen. Varga Julcsa, mezítláb a réten, Sajnálja a cipőjét felhúzni, Garzó Péter nem vesz többet néki.
Garzó Péter elment katonának, Acélfegyvert csináltat magának; Acélfegyvert, rózsafa a nyele, Rá van írva Varga Julcsa neve.
113. Este van, este van, megy a nap lefelé
Este van, este van, Megy a nap lefelé, Ballagnak a regruták, Ballagnak a regruták, A kaszárnya felé.
Bemegy a szobába, Leül a vaságyra, Búra hajtja a fejét, Hullatja a könnyeit A komisz ruhára.
114. Ez a kislány, barna kislány
Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál, Arra jár egy magyar huszár, piros pejparipán, Hallod-e te barna kislány adjál egy kis vizet, Zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek.
Nem kell nékem a kend pénze, nem vagyok én dáma, Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya. Hogy ha te vagy az anyádnak legkedvesebb lánya, Én meg vagyok Kossuth Lajos vitéz katonája!
Ez a kislány megy a kútra, korsó van a karján, Utána megy a kapitány kesely lábú lován, Állj már meg te barna kislány adj egy ital vizet, Van még bankó a zsebembe, mindjárt megfizetek.
Itt a korsó kapitány úr igyék hát belőle. Egy kérésem volna nekem, hogy ha szíveskedne, Eressze a babám haza hosszú szabadságra, Hadd múlassam ki magamat, véle utoljára.
Nem kell bankó, kapitány úr, nem vagyok én dáma, Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya. Adja ezt a Kossuth bankót világ dámájának, Hagyjon békét kapitány úr, baka babájának!
115. Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben Letekintett az Úristen a földre Onnan nézte egész Magyarországot Hogy harcolnak benne a szép huszárok.
Magyarország környes körül füstölög Kossuth Lajos szent ágyúja dübörög Maga fújja az angyali trombitát Harcba hívja Magyarország sok fiát.
116. Fakó lovam
Fakó lovam, fakó lovam fel van kantározva, El is megyek, el is megyek a rózsámhoz rajta. Repülj fakó, szikrázzék a patkó, Ez a kislány, ez a kislány be kedvemre való.
Megérik a, megérik a szőlő nemsokára, Árván marad, árván marad a töve utána. Te is árván maradsz, szép angyalom, Most már nekem, most már nekem el kell masíroznom.
117. Klapka induló
Föl-föl vitézek a csatára A Szent Szabadság oltalmára Édes hazánkért hősi vérünk Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk
Föl-föl látjátok lobogómat Indulj vidáman robogó had Mennydörög az ágyú csattog a kard Ez lelkesíti a magyart
Híres Komárom be van véve Klapka György a fővezére Büszkén kiáll a csatatérre Hajrá huszárok! Utánam előre!
118. Földi határ, Erdélyország
Földi határ, Erdélyország köszöntünk, Újra magyar, újra boldog a földünk, El nem vehet senki tőlünk már többé, Miénk voltál az is maradsz örökké.
Megvédünk minden erőnkkel, Az életünkkel és vérünkkel. Földi határ, Erdély ország köszöntünk, Újra magyar, újra boldog a földünk.
119. Gábor Áron rézágyúja
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Indulnak már a tüzérek, messze a határba. Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet. Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta. Csak mégegyszer gondolj vissza szép magyar hazádra. Anyám te jó lélek! Találkozom e még véled? Holnapután messze földre, hosszú útra kélek.
Más változatban (egyéb megjegyzés): Gábor Áron réz ágyúja, fel van virágozva, Indulnak már a tüzérek, messze a csatába, Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet, Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled.
Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta, Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra, Kedves édes anyám, ne várja a levelemet, Nem sokára idegen föld takarja testemet
Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába, Vidd el az én levelemet, babám ablakába, Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok, Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok!
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni, Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
Megkötöm lovamat piros almafához, Megkötöm magamat gyönge violámhoz, Lovamat eloldom, amikor a hold kél, De Tőled Violám csak a halál old el.
Elbúcsúzom Tőled Rózsám utoljára, Három évre visznek engem katonának, Inkább leszek betyár az alföldi pusztán, Mintsem leszek szolga a császár udvarán.
Lovamat eloldom, amikor a hold kél, De Tőled Violám csak a halál old el.
121. Gyere pajtás katonának
Gyere pajtás katonának Jobb lesz dolgod mint apádnak Nem kell kaszálj nem kell kapálj Csak a kaszárnyába sétálj
Édesanyám sok szép szava Kit fogadtam kit nem soha Megfogadnám de már késő Mer az idegen az első.
Hét esztendő nem a világ hallod-e Hét esztendő nem a világ hallod-e
Sem nem kapálsz sem nem aratsz hallod-e Csak a császár útján sétálsz hallod-e
Min meguntam ezt a császárt szolgálni Este reggel az utcáját söpörni
Szolgálok én míg a világ világ lesz Míg az égen két ragyogó csillag lesz
S míg az égen két ragyogó csillag lesz S míg a holdnak egyik fele sarló lesz.
123. Ha felmegyek a budai nagy hegyre
Ha felmegyek a budai nagy hegyre, Letekintek, letekintek a völgybe. Ott látom a ott látom a kicsi kertes házunkat. Édesanyám szedi a virágokat.
Addig megyek, míg a szememre látok, Míg egy sűrű erdőre nem találok. Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya, Abba leszek három évre bezárva.
Más változatban (egyéb megjegyzés): Ha kimegyek a nényei nagy hegyre, Aranygyűrűm legurítom a gyepre. Majd meglátom, ki veszi föl legelöl, legelöl, Ki lesz az én igaz szívű szeretőm
Ez a kislány olyan kis lány, sárirom! Maga jár a legény után, tulilom! Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom, Kell-e néked más szerető, csillagom!
Ha felmegyek a budai nagy hegyre, Letekintek, letekintek a völgybe. Ott látom a ott látom a kicsi kertes házunkat. Édesanyám szedi a virágokat.
Addig megyek, míg a szememre látok, Míg egy sűrű erdőre nem találok. Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya, Abba leszek három évre bezárva.
Más változatban (egyéb megjegyzés): Ha kimegyek a nényei nagy hegyre, Aranygyűrűm legurítom a gyepre. Majd meglátom, ki veszi föl legelöl, legelöl, Ki lesz az én igaz szívű szeretőm
Ez a kislány olyan kis lány, sárirom! Maga jár a legény után, tulilom! Megérett a góhér szőlő angyalom, angyalom, Kell-e néked más szerető, csillagom!
124. Hej bánat felül
Hej bánat - felül jön egy csoport páva Hej felszállott a rozmaring ágára Gyertek lányok hajtsuk el a pávát Hej le ne törje a rozmaring ágát
Hej bánat felül jönnek a huszárok Jaj de szépen szól a trombitájuk Egy közülük mindig csak azt fújja Egymásé babám úgysem leszünk soha
Hej bánat felül jön egy hosszú vonat Abban ülnek a besorozottak Gyertek lányok álljatok elébe Hej ne vigyenek az orosz határszélre
125. Hej csillag csillag
Hej csillag csillag szép hajnali csillag Éjfél körül de hamar megvirrad Föl köll kelni sok szegénylegénynek Hej katonának kell menni szegénynek.
126. Hej Jancsika
Hej Jancsika, Jancsika, Mért nem nőttél nagyobbra? Dunáról fúj a szél. Nőttél volna nagyobbra, Lettél volna katona, Dunáról fúj a szél.
Ha Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér, Dunáról fúj a szél. Ha Dunáról nem fújna, Olyan hideg nem volna, Dunáról fúj a szél.
127. Hej, csillag, csillag
Hej, csillag, csillag, de szép hajnali csillag. Azt gondoltam, soha fel nem virrad. Fel kell kelni sok szegény legénynek. Hej! Katonának kell menni szegénynek.
Hej, bíró, bíro, nagy lécpedi bíró! Vegye ki a két szemed a holló. Mért írtad be nevem katonának? Hej, mikor még a lányok se sajnálnak.
Se, de az úton lefelé, de végre, Minden kis ablakba rózsa téve... Minden kis ablakba kettő, három, Sej, csak az enyém hervadt el a nyáron.
Sej, mire való szombat este várni? Mikor babám nem jön vígasztalni? Vígasztalom magam ahogy lehet, Sej, szenvedtem rózsám érted eleget.
Sej, anyám, anyám, öreg édesanyám! Gyűjtse össze minden civil gúnyám, Tegye bé a tiszta ládájába, Sej, várja fiát hosszas szabadságra.
128. Huszár gyerek
Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot, Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot, Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja, Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója.
Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak, Oda hívnak engemet is, magyar katonának, Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak, Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának.
Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, Arany mente a hátára, kard az oldalára, Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába, Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába.
129. Huszárnak soroztak
Huszárnak soroztak, Rossz bakancsot adtak, Verje meg az Isten, De meg búsítottak.
Kértem a kapitányt, Adjon egy paripát, Jó gondját viselem, Nem kap benne hibát.
Ez lesz jó, ez lesz jó, Ez a sárga csikó, Ebből lesz, ebből lesz Igazi huszárló.
Föl is van nyergelve, Föl is kantározva, Csak a Jóisten tudja, Mikor jövünk haza.
130. Huszárosra vágatom a hajamat
Huszárosra vágatom a hajamat Nyírbökönbe nyergelik a lovamat Széna szalma porcióba van bele pakolva Adj egy csókot kisangyalom az útra.
Csókot adni a huszárnak nem lehet Mert a huszár nem igaz szívből szeret Ha a huszár igaz szívből sejhaj szeretne Maga mellé a nyeregbe ültetne.
Gyenge vagy még kisangyalom a lóra, Táncol a ló, te meg leesel róla. De ha egyszer én ülök a sejhaj nyeregbe, Felugratok a csillagos egekbe!
Csillag ég merre van az én hazám? Merre sirat engem az édesanyám? Nem sirat az, mer' el van már sejhaj temetve, Kék nefelejcs a sírjára ültetve.
131. Jaj, de sokat áztam-fáztam
aj, de sokat áztam-fáztam regruta koromban, Mikor fegyver alatt álltam a kaszárnya kapuban. ||: Nehéz a fegyverem, a jobb vállamat húzza, Még nehezebb az a kutya bánat, ami szívem nyomja :||
Szánom-bánom életemben, amit cselekedtem, Hogy tevéled kisangyalom szerelembe estem. ||: Tekints fel az égre, a csillagos égre, Megátkozlak, sose leszel boldog a világ életedbe'! :||
132. Járhatok az úton
Járhatok az úton alá s fel bánkódva, Senki se mondja már, gyere be Viola.
Magyarország szélén vagyon egy almafa, Az alatt sétálgat egy huszár katona.
Mind azt fujdogálja Istenem, Istenem, De keserű kenyér, a katonakenyér.
Két karjával szántja, vérrel boronálja Miért kell karral szántani, vérrel boronálni.
Idegen az ég is, idegen a föld is, Jaj, mire jutottam az nagy bujdosással.
Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Aki katonának neveli a fiát.
Húsz évig neveli világ pompájára, Húsz éves korában öltözteti gyászba.
Éltemet áldozom apámért, s anyámért, Véremet kiontom szép magyar hazámért.
Ne félj magyar hazám, Isten a vigyázód, Ellenség kezében nem hagyja határod
133. Jászkunsági gyerek vagyok
Jászkunsági gyerek vagyok, Jászkunságon születtem, Kiskoromtól nagykoromig, Benne fölnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem Jászkunsági főutcán, Még akkor is betekintek Kisangyalom ablakán.
Éppen akkor, éppen akkor Vetette be az ágyát. Rozmaringgal, rozmaringgal Söpörte a szobáját.
Még akkor is utánam szól: Barna legény, gyere be! Adj egy csókot, egy utolsót Kacsintsál a szemembe!
Nem mehetek édes rózsám, Mert be vagyok sorozva, Budapesti nagy kaszárnya Nyitva van a számomra.
134. Jeruzsálem felé de dörögnek az ágyúk
Jeruzsálem felé de dörögnek az ágyúk Öreg baka mért vagy olyan szomorú Hogyne volnék százados úr olyan szomorú Most is arra visznek merre dörög az ágyú
Százados úr kiadja azt nékünk parancsba Hogy ne írjon senki levelet haza Írok bizony oly szomorú gyászos levelet Z édesanyám szíve kőből van is megreped.
135. Jól van dolga
Jól van dolga a mostani huszárnak. Nem kell szénát kaszálni a lovának. Mert a széna porcióba van kötve, Van kötve, de van kötve, Gyere rózsám tedd a lovam elébe.
Édesanyám ki a huszár ha én nem? Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem? Felnyergelem aranyszőrü lovamat, Lovamat de lovamat, Lerugatom véle a csillagokat.
136. Kaszárnya kaszárnya
Kaszárnya kaszárnya Sűrű rácsos ablak rajta Közepében egy kerek márvány asztal Hej gyászlevelem rajta
Gyászlevelem rajta Nincsen aki elolvassa Van szeretőm egy tizennyolc éves lány Hej aki elolvassa
Olvassa olvassa Sűrű könnyeit hullassa Ne hullasd a sűrű könnyeidet Hej nem leszek a tied.
137. Kecskemét is kiállítja
Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját. Gyertek ide fiatalok, tessék beállni, Nyolc esztendő nem a világ, lehet próbálni.
Amott sétál egy kisleány nagy vidámsággal, Utána megy a rózsája nagy bátorsággal. Lassan siess, lassan sétálj kedves angyalom, Fényes kard az oldalamon ne villámoljon.
Kardomnak a markolatja nem csupa rézből, Ki van verve csillagosra sárga ezüstből. A fényes nap hogyha rásüt, szépen tündöklik, Kisangyalom ha rátekint, elszomorodik.
138. Kerek ez a zsemle
Kerek ez a zsemle Nem fér a zsebembe. Kétfelé kell vágni, Úgy kell megpróbálni, Éljen Garibaldi!
Könnyű a németnek, Adót exekválni. Nehéz a magyarnak, A szegény magyarnak Kossuth Lajost várni!
Szennyes az én ingem. Szennyes a gatyám is. Majd hoz Kossuth tisztát, Türr Pista meg puskát, Éljen Garibaldi!
Kossuth, Klapka és Türr Vissza fognak jönni. Honvéd is jön vélük, Majd vagy százezernyi, Éljen Garibaldi!
139. Kis pej lovam megérdemli a zabot
Kis pej lovam megérdemli a zabot, Kétszer kerülte meg Magyarországot. ||: Harmadszor is sejehaj megkerülhette volna Ha Görgey igazszívű lett volna :||
De Görgey nem volt igaz vezérünk Világosnál letetette fegyverünk. ||: Ha Görgey sejehaj igazszívű lett volna A magyar ember senki rabja se volna :||
140. Kisunyomi templom tetejére
Kisunyomi templom tetejére Rászállott a holló feketébe' Szárnya alatt aranyos a tolla Most vagyok a legszebb leánykorba'
Kisunyomi templom tetejére Rászállott a holló feketébe' Szárnya alatt aranyos a tolla Bevonulok harminchat hónapra.
141. Kocsira ládát
Kocsira ládát hegyibe dunyhát magam is fölülök Jaj anyám anyám kedves szülő dajkám de hamar elvisznek
Zörög a kocsi pattog a Jancsi talán értem jönnek Jaj anyám anyám kedves szülő dajkám de hamar elvisznek
142. Kossuth izenete eljött
Kossuth izenete eljött Magyar nemzet talán győzött Nekünk es most el kell menni Szabadságér ki kell állni
Mind elmennek a legények Mindennapi reménységek Mind elmennek katonának Kossuth Lajos huszárjának
Búcsúzásunk rövid legyen Bús szívünkben kárt ne tegyen Mü elmenyünk közületök Isten maradjon véletök
143. Kossuth Lajos azt üzente
Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza.
Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Éljen a magyar szabadság, Éljen a haza.
143. Kossuth Lajos táborában
Kossuth Lajos Táborában Két szál majoránna, Egy szép barna (de) magyar huszár Sej lovát talérozza.
Ne karélyozz, magyar huszár, Mert leesel róla. Nincsen itt a te édesanyád, Sej, aki megsíratna.
Ne sirasson engem senki, Jól vagyok tanítva, Sem léptébe, sem vagtába Sej, le nem esek róla.
Mert a húszár a nyeregbe Bele van teremve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, belegyökerezve.
,144. Kossuth Lajos, Kossuth Lajos azt írta a levélbe'
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos azt írta a levélbe', Minden derék magyar legény kell most a regementbe. ||: Szabadságáért harcolni, a csatában meghalni, Háromszínű magyar zászlót diadalra juttatni. :||
A kaposi strázsamester azt írta a levélbe', Hogy 300 új regruta kell most a regementbe. ||: Az is olyan kell pedig, ki a lóra ráillik. A csatába, a csatába trombitások kísérik.:||
145. Kösd fel magad
Kösd fel magad, kösd fel magad, Kösd fel magadra vitézi kardodat! Hogy meggebedj, hogy meggebedj, Hogy meggebedjenek ellenségeid.
Fejed borítsa kosz, fejed borítsa kosz, Fejed borítsa koszorúfüzér. Szakadjon rád az ég, szakadjon rád az ég, Szakadjon rád az égnek minden áldása!
146. Látom a szép eget
Látom a szép eget fölöttünk fényleni, Békesség csillagát rajtunk lengedezni.
Talán vérmezőbe\\\\\\\\\\\\\\\' háromszínű zászló, A Seregek Ura legyen oltalmazóm!
Nem szánom véremet ontani hazámért, Mégis fáj a lelkem az én otthonomért.
A bús harangok is néma hangon szólnak, Mikor indulni kell szegény katonáknak.
Mert még a fecske is ahol nevelkedik, Búsan énekel, ha indulni kelletik.
Felkötöm a kardot apámért, anyámért, Megforgatom én azt szép magyar hazámért.
147. Lehajlott e kökény ága
Lehajlott e kökény ága katonának van egy árva Nincsen anyja ki sajnálja vagyon apja ki megjárja Vagyon apja ki megjárja megjárná de nincs parája Viszik legényeknek szépjit országunknak ékességit Kit lefelé kit felfelé egyet sem hazája felé Elfordítják napkeletre de nem az engedelmikre Elfordítják napnyugatra de nem a nyugodalmára.
148. Letörött a bécsi torony teteje
Letörött a bécsi torony teteje, Bús gerlice fészket rakott hegyibe. Bús gerlice mindig azt kiabálja: Ne félj magyar, virradsz még szabadságra!
Ledőlt már a szénaboglya teteje, Gólyamadár fészket rakott belőle. Gólyamadár kelepel a háztetőn, Letelt immár az én három esztendőm.
149. Leveles a nyárfa, leveles de leveles
Leveles a nyárfa, leveles de leveles. Kinek nincsen szeretője most keres, Nékem sincsen, most akarok keresni, mer aki volt, sej-haj, úgy meguntam szeretni. Nékem sincsen most akarok keresni, mer aki volt sej-haj, úgy meguntam szeretni.
Szomszéd asszony sej-haj, de hamis a kutyája. Nem jöttem én lopni az udvarára, Ha még egyszer megugat a hamis kutyája, én a bözsi lányát, nem viszem el a bálba. Ha még egyszer megugat a hamis kutyája, én a büszke lányát, nem viszem el a bálba.
150. Már ezután úgy élem világom
Már ezután úgy élem világom, Kis kalapom a jobb szememre vágom, ||: Jobb szememről a bal szememre vágom, Csak a szabadságos kis könyvemet várom. :||
Elmondhatom, Istenem, Istenem: Gyászba borult az egész életem! ||: Gyászba borult felettem az ég is, Elhagyott már engem a régeni szeretőm is! :||
Már ezután két szeretőt tartok, Az egyiktől a másikhoz járok. Ha az egyik hűtlen lesz és megcsal, Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal. Ha az egyik beteg lesz és meghal, Megyek a másikhoz, majd az megvigasztal.
151. Márványkőből van a Tisza feneke
Márványkőből márványkőből van a Tisza feneke, Gyenge vagy még, gyenge vagy még, babám a szerelemre. Gyengeséged nem annyira sajnálom, Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom.
De szeretnék, de szeretnék a császárral beszélni, De még jobban, de még jobban a szobájába bemenni. Megmondanám a császárnak magának, Lányokat is, csuhaj lányokat is sorozzon be bakának.
De a császár, de a császár azt írta a levélbe, Nem illik a, nem illik a csákó a lány fejébe, ||: Mert a lánynak 33 szoknya kell, Szoknya mellé, csuhaj szoknya alá Harminckettes baka kell :||
152. Még azt mondják, nem merek
Még azt mondják, nem merek, még azt mondják, nem merek, A fő utcán végig menni nem merek, nem merek, Mert azt mondják, megvernek, mert azt mondják, megvernek, Megvernek a Szamuely legények
Refr.: De gyertek ide Szamuely legények, ha százan vagytok, ha százan jöttök sem félek, sem félek, Had tudja meg az a lány, az a kicsi barna lány, ki a legény a csárdában igazán
153. Megölték a Basa Pistát
Megölték a Basa Pistát, Fejedelem katonáját. Út szélén holtan találták, Lengyelországnak határán.
Lengyelországnak határán, Rákóczinak bujdosásán. Basa Pistát ott megfogták, Az életét kioltották.
Ékes, aranyos dolmányán Végigömlött piros vére, - Jaj, Istenem, jaj Szűz Márja, Mért is jöttem bujdosásra?
Megy a nap lefelé A kaszárnya felé Ballagnak a gyerekek A tizennyolc évesek A kaszárnya ajtón befelé
Bemegy a szobába Leül a vaságyra Búnak hajtja a fejét Hullatja a könnyeit Arra a tábori ruhára
Istenem istenem Mit kell megérnem Elvisznek katonának Itt hagyom a babámat A fiatal gyerekek számára
155. Megy a vonat lefelé
Megy a vonat lefelé Bodor füstje felfelé Viszi a sok magyar katonát Sok kislyánynak a babáját
Tegnap vettem kabátot Hozzá ? Nadrágot Fényes fegyver az oldalamra Hat krajcár jár egy napra
Megállj császár megbánod Ha krajcárod sajnálod Leteszem a fegyveremet Hazamegyek ölelem a kedvesemet.
156. Miről apám nagy búsan szólt
Miről apám nagy búsan szólt Hogy itt hajdan szebb élet volt Érző lelkem felsóhajtott Midőn rákos földjén szántott
Rákos rákos hová lettél Szép híredből de kiestél Már minálunk a magyar szó Ritka mint a fehér holló
Ha csatába trombitálnak Mint a sasok vívni szállnak Fáj szüvem fáj ha ezt látom Hazám földjét sírva szántom
Barna kislány a faluból Ne végy vizet a rákosból Magyar csonton folyó vize Könnyektől sós annak íze.
157. Most szép lenni katonának
Most szép lenni katonának, Mert Kossuthnak verbuválnak. Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna, Éljen, éljen a nemzet.
Gyere pajtás katonának, Téged tesznek kapitánynak! Pár esztendő nem a világ, Éljen a magyar szabadság! Éljen, éljen a nemzet!
158. Ne vigyetek ne vigyetek engemet katonának
Ne vigyetek ne vigyetek engemet katonának Nincs akire nincs akire itt hagynom a babámat Terád bízom jó pajtásom barátom Éljed vele világodat világodat nem bánom
Nem forog a nem forog a dorozsmai szélmalom Levelet írt levelet írt az én kedves galambom Mit ér nékem a száz aranyos levele Ha én magam nem beszélhetek vele
159. Nem messze van ide Kalocsa
Nem messze van ide Kalocsa, Vasas kocsin járok el oda, Vasas kocsi réz a tengelye, a szegen, Csalfa babám fekete szeme.
El kell menni katonának el, A rózsámat nem vihetem el, Nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem. A kaszárnyába magammal vigyem.
160. Nyáron rossz a poros út
Nyáron rossz a poros út Azon futott ki Kossuth, dárom-nadárom Uccudárom-nadárom, Visszavárjuk a nyáron, dárom-nadárom.
Nem hervadt a rózsa el, Él még Bem és él Perczel, dárom-nadárom Uccudárom-nadárom Vezérünk lesz a nyáron, dárom-nadárom.
Van még Budán elég léc, Kell-e kötél, Windichgrätz, dárom-nadárom? Uccudárom-nadárom Felakasztjuk a nyáron, dárom-nadárom.
Véres most a poros út, Jön Batthyány, jön Kossuth, dárom-nadárom Uccudárom-nadárom Szabadság lesz a nyáron, dárom-nadárom!
161. Sárga a csikó
Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta. Most akartam hozzád jönni rajta. Most akartam véled beszélgetni, Itt van az idő, el kell masírozni.
Lányok a legényt jól megbecsüljétek, Ha részeg is, hazakísérjétek. Fektessétek a zöld paplanos ágyba, Nyomjatok csókot a részeg pofájára.
Hej anyám anyám, kedves édesanyám, De szomorú vasárnap délután. Házunk előtt szépen muzsikálnak, Engemet pedig visznek katonának.
162. Sej az én lovam
Sej az én lovam megérdemli a zabot Megkerülte kétszer Magyarországot Harmadszor is meg akarta sej de kerülni Sej de az apám nem akarta engedni
Sej szombat este érkeztem a csatábu Leesett a vas a lovam lábáru Nyisd ki kovács azt a füstös műhelyajtódat Sej vasald meg az almásderes lovamat.
163. Sej de csillag csillag
Sej de csillag csillag de szép hajnali csillag Azt gondoltam soha fel sem virjad Fel kell kelni sok szegény legénynek Ej de katonának kell menni szegénynek
Ej de bíró bíró de nagy lészpedi bíró Vegye ki a két szemed a holló Mért írtad bé nevem katonának Ej mikor még a lyányok sem sajnálnak
Ej de le az úton de le végre lefelé Minden kis ablakban rózsa termik Minden kis ablakban kettő-három Ej de csak az enyém hírvad el a nyáron
Ej de anyám anyám öreg édesanyám Gyűjtsön össze minden civil gúnyám Tegye be a tiszta ládájába Ej megy/jön a fiad hosszú szabadságra.
164. Sej, besoroztak
Sej, besoroztak, sej, besoroztak engemet katonának, Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édesanyámnak. ||: De már látom, nem viselem gondját csuhaj, szegénynek, Sej, oltalmára, sej, oltalmára hagyom a jó Istennek. :||
Sej, még a búza, sej még a búza ki sem hányja a fejét, Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elvitte a szemét. ||: Páros fehér galamb, ne vidd el a búza kalászát, Sej, miből süti a, sej miből süti a kis angyalom pogácsát? :||
165. Sej, felszállott a kakas a meggyfára
Sej, felszállott a kakas a meggyfára. Kukorékol hajnal hasadtára. Hajnal hasad, fényes csillag ragyog, Sej, én még most is a babámnál vagyok.
Sej, arra alá dörög az ég alja, Haragszik a rózsám édesanyja. Ha haragszik, nem tehetek róla, Sej, úgysem leszek a lányáé soha.
Sej, mikor engem katonának visznek. Mind lehullnak a nyárfalevelek. Sírhattok már benedeki lányok Sej, három évig nem járok hozzátok!
Sej, mikor engem katonának visznek. Az árokban még a víz is reszket! Az árokban a víz hadd reszkessen, Sej, csak a babám igazán szeressen!
166. Sej, Nagyabonyban
Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminckettő látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harminckettőt!
A zsigárdi bíró udvarába, Három galamb leszállott a fára. Gyöngy a lába, hamuszín a szárnya, Én vagyok a király katonája.
Már Miskolcon szépen muzsikálnak, A legények sorról-sorra járnak. Mindegyiknek ott a szeretője, Sej, csak az enyém válik ki közüle.
167. Süvegemen nemzetiszín rózsa
Süvegemen nemzetiszín rózsa. Ajakamon kedves babám csókja. Ne félj babám, nem megyek világra. Nemzetemnek vagyok katonája.
Nem kerestek engemet kötéllel. Zászló alá magam csaptam én fel. Szülőanyám, te szép Magyarország, Hogyne lennék holtig igaz hozzád!
Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem. De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mindhalálig vívni!
168. Szalárd alatt
Szalárd alatt, Szalárd alatt, folyik el a Berettyó. Belé esett, belé esett Miklós huszár lovastól. ||: Lova lábát, kesely lábát bécsi orvos gyógyítja. Sej a szegény Miklós huszárt a babája siratja :||
Ezt a szegény Miklós huszárt viszik a temetőbe. Leteszik a, leteszik a hideg sír fenekére. ||: Fel van írva, de rá van írva piros rózsa levélre: Itt fekszik egy Miklós huszár, kinek nincs szeretője. :||
169. Szántják az erdei utat
Szántják az erdei utat Szántják az erdei utat Viszik a magyar fiúkat Viszik a magyar fiúkat Viszik a magyar fiúkat
Ződ az útnak a két széle Ződ az útnak a két széle De bánatos a közepe De bánatos a közepe Oda viszik szegényeket
Gyere pajtás katonának Gyere pajtás katonának Jobb dógod lesz mint apádnak Jobb dógod lesz mint apádnak Jobb dógod lesz mint apádnak
Katonának jól van dolga Katonának jól van dolga Sóról fáról nincsen gondja Sóról fáról nincsen gondja Sóról fáról nincsen gondja
Katona az én életem Katona az én életem Sirat engem a kedvesem Sirat engem a kedvesem Sirat engem a kedvesem
Észak-mezőségi változatban: Szántják az erdei utat Viszik a magyar fiúkat Úgy elviszik szegényeket Szegény magyar legényeket
Zöld az útnak a két széle De bánatos a közepe Azon viszik szegényeket Szegény magyar legényeket
Viszik viszik szegényeket Szegény magyar legényeket Kit lefelé kit felfelé De nem a hazája felé.
170. Százados úr sej haj
Százados úr sej haj, százados úr ha fel ül a lovára. Vissza tekint sej haj, vissza tekint az elfáradt bakára. Ugye fiúk, szép élet a katona élet. Csak az a baj sej haj, csak az a baj hogy nehéz a viselet.
Diófából sej haj, diófából nem csinálnak koporsót. A bakának sej haj, a bakának nem írnak búcsúztatót. Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója. Barna kislány sej haj, barna kislány lesz a megsiratója.
171. Szépen szól a kis pacsirta
Szépen szól a kis pacsirta, Fenn a magasban, Elmegyek én katonának, Szólít a haza.
Házunk előtt van egy nyárfa, Zöld a levele, Rászállott a kis pacsirta, Szól az éneke.
172. Talpra magyar induló
Talpra magyar, harsan a trombita szó, Hí a haza zendül a csend riadó. Ősi földön hősök lelke jár, Utat mutat a turulmadár.
Büszke sereg, mint a vihar tovaszáll Zápor esik, mégse kaszál a halál. Rajta magyar, hajrá hát, bármi legyen Földön, égen, védjük a hazát.
Árpád ősi földje országunk, Ennél szebbet sose találunk.
173. Te vagy a legény
Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, Nem olyan, mint más, mint Kuczug Balázs, Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás, Nem egy fillér, de két tallér kell ide pajtás!
Szegénylegénynek olcsó a vére, Két-három fillér egy napra bére. Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Bort kupámba, bort, embert a gátra, Tyukodi pajtás, induljunk rája, Verjük által a labancot a másvilágra, Úgy ad Isten békességet édes hazánkra.
174. Török bársony süvegem
Török bársony süvegem Most élem gyöngy életem Balog Ádám a nevem, Ha vitéz vagy jer velem.
Fakó lovam a Murza Lajta vizét megússza Bécs alját ha nyargalja Császár azt megsiratja.
175. Udvaromon
Udvaromon aranyvályú, aranykút Abból iszik aranykakas, aranytyúk Aranykakas mind azt kukorékolja A szeretőm Kolozsváron katona
Udvaromon hármat fordul a kocsi Édesanyám a kapuját nyissa ki Hozza ki a behívólevelemet Kolozsváron nem tudják a nevemet
Dombon van a kolozsvári kaszárnya Akármerről fújja, a szél találja Fújja a szél a kaszárnya tetejét De sok kislány siratja a kedvesét
Édesanyám ki a huszár, ha nem én Ki nyergeli fel a lovat, ha nem én Felnyergelem a lovamat, a sárgát Körülfutom Erdélyország határát
Három kislány ki megy a temetőbe Mind a három letérdepel a földre Egy közülük felsóhajt a nagy égre Mért is lettem katona szeretője
Borsa felől jön egy fekete felhő Siess kislány, mert megver a nagy idő Nem sietek, kapok én még szeretőt Arra kérem a jóságos teremtőt
Udvaromon besütött a holdvilág Ez a kislány, olyan, mint a gyöngyvirág De szeretném, ha ő engem szeretne De még jobban, ha az enyém lehetne
Édesanyám, ha meguntál tartani Vigyél engem a városba eladni Adjál oda a legelső kérőnek Ha nem adtál a régi szeretőmnek
Udvaromon hármat fordul a kocsi Most viszik az anyósom akasztani Én rakom a kötelet a nyakába Úgy segítem át őt a másvilágra
176. Új a csizmám a szögre van felakasztva
j a csizmám a szögre van felakasztva Sarkantyúját belepte a rozsda Összeverem olyan betyár módra Mind egy szálig lepereg a rozsda róla
Új a csizmám a szolnoki varga varta Azért varrta hogy táncoljak rajta Összeverem olyan betyár módra Mind egy szálig lepereg a rozsda róla
177. Új a csizmám galambom
Új a csizmám galambom el akarom viselni De a császár nem akarja engedni Engedd császár nem a te pénzed ára Ezt a kedves galambom vette vásárfiára
Ha felülök galambom a fekete gőzösre Isten tudja hol szállok ki belőle Majd kiszállok valahol a harcmezőn Ott lesz nekem galambom majd a gyászos temetőm
178. Vágják az erdőn az utat
Vágják az erdőn az utat Viszik a magyar fiúkat ehajja Mind elviszik szegényeket szegény magyar legényeket ehajja Mind elviszik szegényeket szegényeket Mind elviszik szegényeket szegény magyar legényeket ehajja
179. Verje meg az Isten azt az édesanyát
Verje meg az isten azt az édesanyát Aki katonának neveli a fiát Húsz évig neveli világ pompájára Húsz év után pedig öltözteti gyászba
Fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem Az édesanyámtól végbúcsúmat veszem Ne sírj édesanyám tekint az isten ránk Ellenség kezébe nem adja a hazát
