Kádár István
Erdélyi katonaballada


Szörnyű nagy romlásra készült Pannonia,
Kinek mint tengernek megáradott habja.
Sok búnak, bánatnak körülvett nagy árja,
Mert a vitézeknek esett ma egy híjja.

Fölemelé Kádár szemeit az égre,
Mondván: Uram Jézus, jöjj segítségemre!
Nosza jó katonák, harcoljunk két kézre,
Mert nem látok embert jőni segítségre.

A zászlótartnak felszóval kiáltja:
Vidd el fiam, vidd el a zászlót más útra,
Hogy el ne vesszen mi Urunk kevés hadja,
Mert Magyarországért meghalok én még ma.

Kiontom véremet én szegény Hazámért,
Ezenről meghalok kedves nemzetemért.
Nem szánok érettek bizony ontani vért,
Mert én a Krisztustól veszek jutalmat s bért.
 

Klapka-induló

 
Fel, fel vitézek, a csatára!
A szent szabadság oltalmára!
Mennydörög az ágyú, csattog a kard,
Ez lelkesíti csatára a magyart!

Híres Komárom be van véve,
Klapka György a fővezére
Büszkén kiáll a csatatérre,
Büszkén kiáltja: huszárok, előre!
 

Fel, fel, látjátok lobogómat!
Indulj utánam robogó had!
Édes hazánkért hősi vérünk,
Ontjuk, hullajtjuk, nagy bátran, míg élünk!



Harminckettes baka vagyok én

Harminckettes baka vagyok én,
Kék paroli mosolyog a blúzom tetején.
Nincs még sarzsim, de holnapra lesz,
Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz!
Ferenc Jóska adta ezt a mundért rám,
Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám,
Mert Harminckettes baka vagyok én,
Recece, gyalog masírozok én!




Stefánia-induló (Honvéd banda)

Honvéd banda szól a Stefáni,
Szól a Stefánián.
Oly jó rózsám erre bokázni,
Erre bokázni ám.
Szólj csak, szólj vidám dalunk,
S mind elindulunk,
Rajta, és meg nem állunk!
Honvéd banda szól a Stefáni,
Szól a Stefánián.
 


Sej-haj, katona sem lettem vóna

 
Sej-haj, katona sem lettem vóna soha,
Ha az apám bíró nem lett vóna.
Háromszor is felírt a császárnak,
Sej-haj, vigyék el a fiamat
A nagykalapú gyereket, a Jóskát katonának!

Sej-haj, elvitték a  nagykalapú gyereket,
A Jóskát katonának!
Fényes szuronyt választott magának.
Fényes szurony, rózsafa a nyele,
Sej-haj, rá van írva Ferenc Jóska neve.
 


Sej, kicsi vagyok

 
Sej, kicsi vagyok, mégis katona vagyok.
Nyíregyházi kaszárnyában hervadok.
Úgy hervadok, mint ősszel a falevél,
Sej, édesanyám, katonának nevelté!

Sej, katona sem lettem volna, de soha,
Ha az anyám bé nem iratott volna!
De az anyám még akkor beiratott,
Sej, kicsi voltam, még bölcsőben ringatott.

Hosszú gözös, állott az állomásra.
A kisbéri huszároknak számára.
A kisbéri huszárok ülnek rája,
Mennek haza végleges szabadságra.

Nyisd ki anyám, zöldre festett kapudat!
Ereszd be a szabadságos fiadat!
Nyitva van az, kedves fiam, vártalak
Három éve, mióta nem láttalak.

Debrecenbe csináltattam palotát.
Közepébe Péterfia laktanyát.
Abban vannak a létai legények,
Sej, ha bemegyek, nem beszélek veletek!

Életemben mindig szépet szerettem.
Utoljára csúnyával kell beérnem.
Úgy kell nékem, mert én ezt érdemeltem,
Sej, minden este a más babáját szerettem!
 

Az aszódi sorozóra

 
Az aszódi sorozóra süt a nap,
Megjöttek a vizitáló nagyurak.
Sorozzák a legényeket sorjába,
Sok kislánynak lesz katona babája.
Engem babám ne sirass,
Könyet értem ne hullass,
Beírták a nevemet a nagykönyvbe,
Három évig ki sem húzzák belőle.

Pirosbagi bíró háza de magos,
Körös-körül kilenc zsalugáteros.
Tizediken maga les ki a bíró,
No legények, itt van már a behívó!
Engem babám ne sirass,
Könyet értem ne hullass,
Beírták a nevemet a nagykönyvbe,
Galga vize se mossa ki belőle.
 

 

Vágják az erdei utat

 
Vágják az erdei utat,
Vágják az erdei utat,
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik a magyar fiúkat.

Állj meg, állj meg
Égyelek meg,
Ha anyám kérd,
Hol kapjalak meg?

Sűrű erdő közepébe
Két kaszárnya
Van építve.

Abban vannak a legények,
Abban búsulnak szegények.
Kihajolnak az ablakon,
Rózsa nyílik csákójukon.
 




 
Nem vétettem semmit

 
Nem vétettem semmit
Hazám falujának,
Mégis besoroztak
Engem katonának.

Huszárnak sorozott,
Sarkantyút is adott,
Verje meg az Isten,
De megszomorított!

Ahogy besoroztak
Engem katonának,
Visznek nemsokára,
Hercegovinába.

Hercegovinába,
Nagy Mosztár várába,
Ülöm a lovamat,
Babám nemsokára.
 


Beállok rózsám katonának

Beállok rózsám katonának,
Vagy huszárnak, vagy bakának.
Szüksége van rám
A királynak, a császárnak, a hazának.
Ne sírj utánam Katikám, Katikám,
Lesz még belőlem kapitány, kapitány.
Beállok rózsám katonának,
Vagy huszárnak, vagy bakának!



Kiöntött a Maros vize

 
Kiöntött a Maros vize homokos partjára.
Beültettem a két szélét szomorúfűzfával.
Szomorúfűzfának ága reáhajlik a síromra,
S télen-nyáron bánatjában ki van virágozva.

Keresik a, keresik a keresztlevelemet.
Még a pap se kapja a nevemet.
Majd megkapja azt a Ferenc József maga,
Aki engem besorozott harminchat hónapra.
 


Fiumei kikötőben

 
Fiumei kikötőben
Áll egy hadihajó.
Közepében, négy sarkában
Nemzetiszín zászló.
Fújja a szél, fújja,
Hazafelé fújja
Negyvenhatos öreg bakák
Mennek szabadságra.

Pokrócomnak négy sarkába
Varrom a nevemet.
Átadom a szerelvényem
A harmincheteseknek.
Hadd olvassa, sej-haj,
Az a bús regruta,
Kinek van még
A kaszárnyában
Harminchat hónapja.

Isten veled tölténytáska,
Szurony, meg a puska.
Én már többé nem pucollak,
Egyen meg a rozsda!
Sapkám félrevágom,
Vigyázzba sem állok,
Odahaza várnak rám
A kökényszemű lányok.

Ez a gőzös most van indulóban
A belseje fel van virágozva.
A belseje sárgára,
Leszerelő öreg bakák számára.
Mennek haza végleg szabadságra.
Be van az én zubbonyzsebem varrva.
Barna kislány mit keresel abban?
Benne van a zsoldkönyvem,
Meg a leszerelő levelem,
Már ezután civil az én nevem.
 


1914-ben

 
Ezerkilencszáztizennégyben   
Még az Úristen is lenézett a földre.
Ferenc Jóska ej-haj, háborút indított,
De sok édesanyát, örökre megszomorított.

Anyám, anyám, kedves, édesanyám!
De szomorú vasárnap virradt ránk!
Házunk előtt szépen muzsikálnak,
Engemet pedig visznek katonának.
 



Rácok ellen

 
A magyar kard újra villan, újra szól a puska,
Nem férhet már a bőrébe a sok szerb s a muszka.
Hogy ha szűk lett, hadd nyitunk egy kis léket rajta,
Hadd ismerje meg a magyart a sok beste-fajta.

A sok muszka, a sok szerbje mind ellenünk támad,
Vágjunk benne olyan rendet, minőt sohsem látott.
Sok a bitang, de tízszer, százszor annyi volna,
Valamennyit mind egy szálig küldjük a pokolba!
 



Kárpátokban megfújták a trombitát
 

Kárpátokban megfújták a trombitát
Minden anya hazavárja a fiát
Csak engemet nem vár haza az édesanyám,
Kárpátokban lesz az örökös hazám.

Édesanyám, ha fel akarsz keresni
Kárpátokba, Hegyaljára gyere ki!
Megtalálod síromat a kőszikla alatt,
Édesanyám, kisírhatod magadat.

Oroszország felé, nem tudjuk mi az utat
Főhadnagy úr, mutassa meg az utat!
Megmutatom jó fiaim, én is elmegyek
A jó Isten tudja, ki jön vissz veletek.

Gyertek magyar fiúk, kik egyszerre születtünk!
Kik egyszerre kumiszruhát viselünk
Mutassuk meg, annak a de kutya muszkának,
Nincsen párja sehol, az erdélyi bakának!

Gyertek magyar fiúk, húzzunk drótot, ha lehet
Közeledik már az orosz hadsereg
Szólnak az ágyúk, ropognak a masingeberek ,
Majd elválik babám, mit ér egy magyar gyerek!

 

 

Rózsa, rózsa

Rózsa, rózsa bazsarózsa,
Szól a régi bakanóta.
Mint ha újra béke volna,
Arany napfény sütne a víg aratókra.
Még remélem, hogy megélem,
Búza nől a csatatéren.
Újra fürdünk tejben-vajban,
Majd ha szüret lesz Tokajban!

Ferenc Jóska bakája,
Ha megszólal a katonabanda,
Vigyázzba áll!
Hogyha jön a babája,
Azt mondja, hogy borulj a nyakamba,
És szalutál.
Mert hisz egy baka,
Csókban egymaga
Többet ér a generálisnál.
 




Ellőtték a jobb karomat
 

Ellőtték a jobb karomat,
Folyik  piros vérem.
Nincsen nékem édesanyám,
Ki bekösse nékem.
Gyere, kisangyalom, kösd be,
Sebeimet gyógyítsd meg
A bánatos szívemet.

Odakünn a Kárpátokban
Dörögnek az ágyúk.
Szegény magyar honvédeknek
Elfagyott a lábuk.
Nincsen aki megsajnálja,
Csak az a sok apró gyerek,
Odahaza várja.

Azt üzenték Szerbiából,
Csata akar lenni.
Készülnek a magyar bakák,
El is fognak menni.
Szólnak az ágyúk, a gépfegyverek,

Megsem jön a kapitányunk,
Meggyilkolták a trónörökösünket,
Azért bosszút állunk!

Írtam én már a babámnak levelet,
Messze-messze Csongorádra.
Mégsem jött rá, mégsem jött rá felelet,
A debreceni laktanyába.
Százhúsz kis nap, hej de sok míg letelik,
Mindig várom én a rózsám levelit.
Édes rózsám, ne várass már hiába,
A Péterfia laktanyába!

A ladámon, a ládámon sejehaj,
Ott a tinta toll papíros.
A babámnak, a babámnak sejehaj,
Tábori levelet írok.
Írok néki olyan könnyes levelet,
Ha a szíve kőből van is, megreped,
Édes rózsám, ne várass már hiába,
A vörös muszkák országába!


Esik az eső

 
Esik az eső, ázik a heveder
Gyenge lábomat szorítja a kengyel
Bársony lekötés szorítja lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.

Megjött a levél fekete pecséttel
Megjött a muszka százezer legénnyel,
Százezer legény áll a harc mezején,
Így hát jó anyám, elmasírozom én.

Bajtárs, hogyha látsz, elesni engemet
Szállj le lovadról, lőjj agyon engemet,
Vagy szuronyodat szegezd a mellyemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!



Házunk előtt kettőt fordult a kocsi

 
Házuk előtt kettőt fordult a kocsi,
Édesanyám, kufferomat hozza ki!
Édesanyám, köszönöm a nevelést,
Három évig nem eszem a kenyerét.

Édesanyám, hol van az a édes tej,
Amelyikkel  katonának felnevelt?
Azt a tejet miért nem adtad lányodnak,
Mert a lányokat nem viszik katonának.
 

Addig megyek a csillagos ég alatt,
Míg megnyugszom a babám haja alatt.
Ha nem nyugszom a babám haj alatt,
Majd megnyugszom a fekete föld alatt.


Köszönöm édesanyámnak

 
Köszönöm édesanyámnak,
Köszönöm édesanyámnak,
Hogy felnevelt katonának,
Hogy felnevelt katonának.

Ha az anyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
De még akkor beíratott,
Mikor bölcsőben ringatott.

Csicset adott s elaltatott,
Csicset adott s elaltatott,
Mégis katonának adott,
Csicset adott s elaltatott,

Csányják  az erdei utat,
Csányják az erdei utat,
Viszik a magyar fiúkat,
Viszik, viszik szegényeket
Szegény magyar legényeket.
 



Csuhaj, ha felülök

 
Csuhaj, ha felülök a fekete gőzösre.
Isten tudja, hol szállok ki belőle.
Majd kiszállok októbernak
Csuhaj derekán!
Csuhaj, szól az ágyú Galícia határán!

Csuhaj, jaj Istenem, hol fogok én meghalni?
Ki fog az én koporsómra borulni?
Majd ráborul az én édes csuhaj pajtásom,
Csuhaj, akivel a csatamezőt bejárom!

A gőzösnek hat kereke de fényes,
De fényes, de fényes.
Benne ül egy nyalka huszár,
De kényes, de kényes, de kényes!
Most fújják az én marsomat,
Itt kell hagyni a galambomat,
Angyalom, ragyogóm, csillagom.   
Most fújják az én marsomat,
Itt kell hagyni a galambomat,
Angyalom, ragyogóm, csillagom.


Kis Kató

 
Ma este indulunk a frontra,
Búcsúzni jöttem, Kis Kató.
Ne félj, vigyázunk mi magunkra,
Velünk az Isten, Kis Kató.
Elkísér majd csókjaid emléke,
Az élet szép, szeretni jó.
Patyolatfehér ágyacskádban
Gondolj reám néha Kis Kató!

Ha vége lesz a szörnyű télnek,
És újra elolvad a hó,
Meglátod, visszajövök hozzád,
Boldogok leszünk, Kis Kató.
De ha mégis elszólítna engem,
Egy menyországi behívó,
Akkor se sírj, feledj el engem,
Légy boldog mással, Kis Kató!

 


Ott ahol a Dnyeszter vize zúg

 
Ott ahol a dnyeszter vize zúg,
Van ott egy kis madárjárta zug.
Fából verve áll ott egykis ház,
Szomorúság, ami ott tanyáz.
Öreg szülém könnye úgy szakad,
Hogy kiárad tőle a patak.
S a könnytengerben hömpölyög az ár,
Ebbe vész a fehér arcú cár.
Árva vagyok, hazámnál nincs egyebem,
Ezt az egyet holtomiglan szeretem.
Mindkettőknek de egyforma sorsa van,
A hazám rab, én pediglen hontalan.
Halla, halla mit fütyül a szél,
Kis hazámról bús mesét mesél.
Kis hazámban hagytam a babám,
Ott lettem rab egy bús éjszakán.
Zsarnok rabja csak testem lehet,
Mert a lelkem száll hegyek felett.
Hegyen, völgyön, réten át,
Verdesi a babám ablakát.

 


Estére indul az ezred

 
Csendes kis legénylakásban
Az óra búcsúra int,
Kívülről zajlik az utca,
Harsog az élet ott kint.
Szoríts a szívedre édes,
Estére másé leszek,
Estére indul az ezred,
Estére én is megyek.

Este, ha leszáll az alkony,
Masíroz az ezredünk,
Csókolj meg még egyszer édes,
Ki tudja, hova megyünk.
//Hallod, már fújják a kürtöt,
Hallod már a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.//

Pislogó tábori tűznél
Az ezred pihenni tér,
Alszik mind, ébren a hadnagy,
Papirost, ceruzát kér.
Otthon, kint valaki várja,
Úgy hallja, valaki sír,
Fejét a kezére hajtja,
És aztán csendesen ír.

Holnap, ha pirkad a hajnal,
Masíroz az ezredünk,
Csókolj meg még egyszer édes,
Ki tudja, hova megyünk.
//Hallod, már fújják a kürtöt,
Hallod már a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.//

Vége van az ütközetnek,
Pirosan száll le a Nap,
Ágyánál a hadnagy lelkéért
Imádkozik már a pap.
Biztatja csöndesen, halkan,
A hadnagy nem hallja már,
A szíve lázasan dobban,
A lelke oly messze jár.
Hallod, már fújják a kürtöt,
Hallod már a zeneszót,
Azt mondja: előre, rajta,
Fújjátok a riadót.

Csöndesen leszáll az éjjel,
Megpördölnek a dobok,
Nem hallja senki sem otthon
Valaki halkan zokog.




Előüzent Ferenc Jóska

Előüzent Ferenc Jóska
Legény kell a háborúba,
Kedves barátom.
Viszik legénységnek szépét,
Országunknak ékességét,
Kedves barátom.
Hej, nagyon keserű búval
Legények a háborúba,
Kedves barátom.
Galambvári templom alja
Zászlókkal van támogatva,
Kedves barátom.
Fekete zászlók lobognak,
S a leányok szépen sírnak,
Kedves barátom.
Előüzent az ellenség,
Kössön kardot a legénység,
Kedves barátom.
Kardot kötött a legénység,
Sok anyának keserűség,
Kedves barátom.


Boldogabb világ

 
Fel a fejjel pajtás, lesz még lágy kenyér
Lesz még búzatábla ez a csatatér,
//Nyílik a búzában még pipacsvirág,
Hidd el pajtás, lesz még boldogabb világ!//

Pajtás, ennek is csak vége lesz talán,
Odahaza vár ránk egy kis barna lány,
//Más, boldog csókos virágos hazán,
Hidd el pajtás, ránk még boldog béke vár!//


 

Ha otthon

 
Ha otthon a villany fényébe néztek,
S a pirosló drótnak lángja ragyog
Tűnjön elétek a tábortűz lángja,
Amint a hideg szélben kavarog.
És szánjátok százszor, hogy fagyban nem álltok,
Sárban nem jártok, és nem szenvedtetek.
Ó, villanyba néző szegények otthon,
Nem voltatok ti egész emberek
Nem tudjátok, a tűz milyen áldás,
És nem tudjátok, hogy mi az a fény.
És nem tudjátok micsoda kincset rejt
Minden ember a szíve rejtekén.
Nem tudjátok, hogy mi az az élet,
S nem tudjátok, mi az a fény.
Csak az tudhatja, aki puszta göröngyre
Hajtja minden nap fáradt fejét.
S míg bele bámul az izzó parázsba,
Szikrák prizmáján messzire lát.
Tábortűz mellett de más, de szebb is,
Gyönyörű, csodás világ.

 

Kimegyek a doberdói harctérre

 
Kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?
Én Istenem, hol fogok én meghalni?
Hol fog az én piros vérem kifolyni?
Itália közepében lesz a sírom,
Édesanyám, arra kérem, ne sírjon!

Feladom a levelem a postára.
Rátalál az édesanyám házára.
Olvasd anyám, vérrel írott levelemet,
Doberdónál hagyom az életemet.
Édesanyám, nem írok több levelet.
Puskagolyó lőtte el a szívemet.
Eltemetnek az erdei gyöngyvirágok,
Megsiratnak a falumbeli leányok.

 

Fiuméből sebesülve

Fiuméből sebesülve jönnek a katonák.
De sok szőke barna kislány várja a babáját.
De csak minden tizediknek jön haza a párja,
A többinek közös sírba nyugszik a babája.

Széles az Isonzó vize keskeny a híd rajta.
Ne menj arra magyar honvéd, mert leesel róla!
Nem baj babám, hadd essek az Isonzó vizébe,
Úgyse lesz a háborúnak soha, soha vége!

Nagyarany, nagyezüst

 
Tábortűznél ültünk, jó barátok este,
S diskuráltunk csendesen.
Gondol-e most ránk is, messze budapesten,
Feleségem, kedvesem?
De gyönyörű lesz visszatérni,
Szívünk fölött kitüntetés.
S egy hosszú szörnyű álom végén
Virágos lesz az ébredés.
Nagyarany, nagyezüst,
Minden elszáll, mint a füst,
Alig egy-két könnyet ejtünk,
S mindent-mindent elfelejtünk.
Nagyarany, nagyezüst,
Minden elszáll, mint a füst.

Majd ha egy tévedt golyó szívünkbe fut,
És csendesen elhallgatunk.
Küldjétek el a gyermekinknek
Érmeinket, hogyha már mi nem vagyunk.
Ha simítják apró kezükkel,
Az apjuk majd eszükbe jut.
S a kis fehér gyermekszobákban
Így a zokog majd fel a dalunk:
Nagyarany, nagyezüst,
Minden elszáll, mint a füst,
Alig egy-két könnyet ejtünk,
S mindent-mindent elfelejtünk.
Nagyarany, nagyezüst,
Minden elszáll, mint a füst.
 

Színaranyból van

 
Színaranyból van
A béke trombitája
Annak a fúvását
De sok baka várja.
Fújjad kürtös, fújjad kürtös,
Lefújod-e végre?
Ugyan mikor lesz
A háborúnak vége?

Azt mondja a kürtös,
Nemsoká lefújja.
Hazamasírozunk,
Jobb világ jön újra.
Virágosan, bokrétásan,
Dalolva, nevetve,
Sírva borulok majd
Rózsám kebeledre.
 

Mikor megyek Galícia felé

 
Mikor megyek Galícia felé,
Még a fák is sírnak.
Rezgő nyárfa hullajtja levelét,
Az is engem sirat.
Sirass, sirass rezgő nyárfa,
Boruljál a babám vállára
Súgd meg néki, bele a fülébe,
Fáj, fáj, fáj a szívem érted babám
Fáj, fáj, fáj a szívem érted.

Édesanyám legszebb rózsafája,
Én vagyok az ága.
Én vagyok az első Ferenc József
Vitéz katonája.
Százhúsz éles nyomja a vállam,
Szívemet a fekete bánat.
Itt kell hagyni a jó édes anyám,
Fáj, fáj, fáj a szívem érted anyám,
Fáj, fáj, fáj a szívem érted.
 

Ha felmegyek

 
Ha felmegyek arra a magos nagy hegyre,
Feltekintek a csillagos nagy égre.
Csillagos ég, merre van az én hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?

Sírt az anyám, amikor én születtem,
Karjai közt rengetgetett engem.
Akkor mondta, jól leszek katonának,
Rabja teszek széles e nagy világnak.
 


Lemberg mellett

 
Lemberg mellett van egy kerek erdő
Közepében van egy gyásztetető.
Abban nyugszik sok szép magyar baka,
Eltemette gyászos Galícia!

Édesanyám, ne keressen engem!
A többi közt úgysem talál engem!
A fejfámra nincs a nevem írva,
Csak úgy fekszünk közösen egy sírban.
 



Ludovika Akadémia ellenforradalmi indulója és cserkészinduló


Az est közeleg, de az Orczy-kert vidéke,
Most viharra szomjas, oly gyanús a béke.
Mért szünetel ma a fegyverek csatája,
Mért szünetel ma az ostrom a Ludovikán?
Rajta fiúk, aki tiszt akar ma lenni,
Álljon élre önként önként harcjárőrbe menni!
Lépne ki mind, - de a sorokat előzve dobban
Három az élre; - a puska lábhoz, rajta a szurony!
Ref.: Fegyverbe lép az őrség,
Fegyverbe lép az őrség,
Nyílik a Ludovika ősi kapuja.
Fegyverbe lép ki rajta
Fegyverbe lép ki rajta
Mindenre elszánt katona fia.
Vissza, ha soha nem tér,
Vissza, ha soha nem tér,
Indul utána százszor újra száz!
Sorsunk a szent örökség, fegyverben áll az őrség,
Népünkre, földünkre testével vigyáz!


Árpád apánk
 

Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted!
Nem vész az el, ha eddig el nem veszett!
Hervad, régi búnk és bánatunk,
Sej-haj, újra élünk s virradunk!

Tud szeretni a magyar szív igazán.
S kit szeretne, ha téged nem, szent hazám.
Érted élünk, égünk, s lángolunk,
Érted honfi szívvel áldozunk!


Magyar szívet magyar dolmány takarjon!
Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon!
Magyar szívből magyar barátság,
Így majd boldog lesz Magyarország!



Lesz még nekünk szebb életünk

Lesz még nekünk szebb életünk
Lesz még magyar nyár,
Nótás szívünk szebben dalol minden madárnál
Száz szál cigány húz majd vidám nótákat,
Nem tovább oly sok baj és búbánat.
Lesz még nekünk szebb életünk,
Szebb mint a tél volt,
Száz éjszakán süt majd reánk boldog derűs hold,
Lesz még nekünk, lesz mindenünk,
Boldogságunk lesz még nekünk,
Oly szép legyen minden amint régen volt!


Nem! Nem! Soha!

Árpád honának népe, ébredj már, veszélyben a haza!
Határaid megrabolják ellenid, ha nem sietsz oda!
Nem! Nem! Soha! Ezt mennydörögd nekik,
Nem, nem soha! Pusztuljon mindenik!
Szent e földnek minden rögje, védi minden honfi ökle,
Vérét ontja, hogyha kell, sokszázezer magyar kebel.
Harsogjon a kürtök hangja, mely a magyart hívja harcba
Haljon meg mindahány, vesszen inkább oda,
De e szent földet itt, nem adjuk soha.
Nem! Nem! Soha! Nem! Nem! Soha!
 
Legyen úgy

Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt!
Adjon Isten békességet,
Ezer áldást, reménységet,
S minden jót!
S legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt!
Legyen úgy, mint régen volt!
Hogy ne legyen a magyarnak
Se dolmányán, se csizmáján
Soha folt!
Legyen úgy, mint régen volt!





Székely himnusz

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi, csillagösvényen!
Maroknyi székely, porlik mint a szikla.
Népek harcában, zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj! Százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
 



Lesz, lesz, lesz

 
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Hegyen-völgyön lakodalom, ünnep lesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes!

Akárhogy is berzenkednek,
Acsarkodnak, hetvenkednek,
Erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is
Ez az ország újra csak a miénk lesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Kolozsvár is újra magyar város lesz!
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Szabadka is újra magyar címert vesz!
A miénk volt ezer évig,
Egy falut sem hagyunk nékik,
Minden magyar hitvallása ez,ez ez.
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz,
Magyarország újra nagy és boldog lesz!  


Magyar Hiszekegy

Hiszek egy Istenben,
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!


Igazságot Magyarországnak!

 
Nem kell nekünk a más folyója,
Nem kell nekünk a mások bérce,
Csak magyar hegy és magyar róna,
Ahogy az Isten rég kimérte.

Nem kell nekünk idegen égbolt,
Egy porszeme sem a világnak,
Csak az kell, ami a miénk volt,
Igazságot, igazságot, igazságot
Magyarországnak!
 


Szőke Tisza haragjában megáradt

 
Szőke Tisza haragjában megáradt,
Szilaj habja átszakítja a gátat.
Haragszik, mert azt végezték felőle,
Hogy a magyar az oláhnak, a cseláknak
Adjon jussot belőle!

Tisza vizét magyar könnycsepp táplálja.
Nem is lehet, nem is lesz más gazdája.
Beszélhetnek Párizsban, mit akarnak,
De a Tisza minden csöppje mindörökre
Csak megmarad magyarnak!
 




Szép vagy, gyönyörű vagy

 
Hol szőke szellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, s hív Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Hogy jön, szívünk várva-várja
Hogy felzeng a trombitája.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörű, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk,
Hazahív, hív a lombvirág.
Úgy  hív a hegedű, vár egy gyönyörű, szép ország.
 


Krasznahorka büszke vára

 
Krasznahorka büszke vára,
Ráborul az éj homálya.
Magas tornyán az őszi szél
Régmúlt dicsőségről beszél.

Rákoczinak dicső kora
Nem jön vissza többé soha.
Harcosai rég pihennek
Bujdosó fejedelemnek.
 

A toronyban kéklő messze,
Tárogató nem sír messze.
Olyan kihalt, olyan árva
Krasznahorka büszke vára.


Cserkész induló

 
Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan.
(x1) jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk, megterem a győzelem, a győzelem!

Fiúk, fel a fejjel az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal,
Most kell az erős kar a férfiú-mell,
Ezeréves, acél akarattal.
(x2) Ott szemben, szívben, tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem!
 
 
A  hazaszeretet

A hazaszeretet él szívünkben élni fog a hon!
A hazaszeretet él szívünkben, élni fog a hon!
Szép országom védlek, úgy szeretlek, úgy
Imádlak téged, drága hazám, örömest neked
Adom utolsó csepp vérem.
Míg magyar kebel lehel, benne szív dobog,
Élni fog, szép hazám, míg a Föld forog.
Rajta ifjú nemzedék, itt az alkalom,
Munka és erő után a siker, hatalom!
Jóban, rosszban védlek, úgy szeretlek,
Úgy imádlak téged, drága hazám örömest
Neked adom utolsó csepp vérem!


Magyar ének

 
Ó, magyar ének szálljon az égbe,
Szent szabadságunk jöjjön el végre
Mindenható Isten, fohászkodunk hozzád,
Támadjon fel újra Magyarország!

Jöjj közénk testvér, állj ki a gátra,
Nem lehetsz többé rászedett, s gyáva,
Mindenható Isten, fohászkodunk hozzád,
Támadjon fel újra Magyarország!

Védd meg a népünk, óvd meg a nyelvünk,
Szép ifjúságunk föl kell nevelnünk
Mindenható Isten, fohászkodunk hozzád,
Támadjon fel újra Magyarország!

Hős magyar lélek, támadj fel bennünk,
Adj jelet nékünk, hogy mit kéne tennünk.
Mindenható Isten, fohászkodunk hozzád,
Támadjon fel újra Magyarország!

 

Volt ez rosszabbul is

 
Volt ez rosszabbul is,
Lesz ez jobban is,
Zöldellő vetésben
Szólít a haris,
Csöndül-pöndül a kasza,
Lesz még aratás,
Leszünk mi még vígabban is
Kenyeres pajtás!

Sokszor lehullott már
A mi csillagunk,
Sokszor elsirattak,
Mégis itt vagyunk,
Elmúlik majd egyszer
Ez a rút varázs,
Rossz álom lesz
Csak az egész,
Kenyeres pajtás!

Koldus szegénységről
Ha mesél a szánk,
Nem hiszi majd nekünk
A kis unokánk,
Lesz paripánk,
Új dolmányunk,
Lesz víg áldomás,
Leszünk mi még vígabban is,
Kenyeres pajtás!


Mindent vissza!

Esztergomon magyar zászló, de vár még Révkomárom,
A pozsonyi sétatér, híd és a kassai várrom.
Losonc, Rozsnyó, Ungvár népe jelszavunkat issza!
Mindent vissza, mindent vissza, mindent-mindent vissza!

Vissza a szép felvidékünk minden hegyét-völgyét!
Vissza a dús erdeinknek minden egyes tölgyét!
Folyóinkat, melynek vizét a mi földünk issza!
Mindent vissza, mindent vissza, mindent-mindent vissza!

Vág völgyében magyar nóta száll a magas égnek,
S a Kárpátok bércein még őrtüzeink égnek.
Nyitra, Ipoly, s a kis Hernád vize ma még tiszta,
De piros lesz, ha nem kapunk mindent-mindent vissza!
Mindent vissza, mindent vissza, mindent-mindent vissza!
Mindent vissza!


Ungnak és Tiszának
 

Ungnak és Tiszának sebes a járása,
Mint konok szívünknek szilaj dobogása
//Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának ,
Arcunkra rótt jele ősi kopjafának.//

Vereckénél susog
Rengeteg nagy erdő,
Lovasoknak árnya
//Az egekig felnő
Az egekig felnő
Sűrű sötét erdő,
Eleink porából
Támad bíboreső.//

Munkács szép várának
Kövei peregnek,
Zrínyi Ilonának
Könnyűi erednek
//Könnyűi erednek,
Sárral keverednek
Valahol titokban
Zászlókat temetnek.//

Csillaglátó táltos,
Forrósítsd a vérem,
Ne hagyd elszunnyadni,
Acélozd meg hitem,
//Acélozd meg hitem,
Én egyetlen kincsem,
Amit nem vehet el
Semmiféle isten/

 
Ungnak és Tiszának sebes a járása,
Mint konok szívünknek szilaj dobogása
//Szilaj sodorása Ungnak és Tiszának ,
Őrzői vagyunk mi ezeréves lángnak.//



Ott, ahol zúg az a négy folyó

Most a rónák nyártüzében ég a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszony-csokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó,
Csöndes éjjen halkan felsír a tárogató.
Ref.: Ott, ahol zúg az a négy folyó
Ott ahol, szenvedni jó,
Ott ahol kiomlott annyi drága vér,
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Zúg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszaszáll,
A magyar Turulmadár!





Erdély induló
 

Elhangzott a szó,
Zeng az induló,
Győztesek megint
Régi zászlaink.

Nézd a gúnyhatárt,
Széttiporva már,
Várnak újra mind,
Ősi bérceink!

Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg,
A rohanó sereg!

Lépteink nyomán,
Fönn a Hargitán,
Völgyeinkben lenn
Tornyok hangja zeng.

Már semerre sincs
Átkozott bilincs,
Énekeljetek,
Völgyek és hegyek!

Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Győz a szittya fergeteg,
A rohanó sereg!
 

   Ferenc József csatorna

 
Ferenc József csatorna,
Vissza lett az csatolva,
Visszatért már a Délvidék.
Zombor, Zenta, Szabadka,
Hazavágyó magyarja,
Ezt akarta megérni még.
Piros-fehér-zöldben
Ragyog ma már,
  Duna-Tisza köz a magyar határ. 
                                        

Hazánk része, Kárpátalja…

Hazánk része, Kárpátalja, köszöntünk!
Újra magyar és boldog lesz a földünk!
El nem vehet senki tőlünk majd többé,
Miénk voltál, az is maradsz örökké.
Megvédünk minden erőnkkel,
Az életünkkel és vérünkkel.
Hazánk része, Kárpátalja, köszöntünk!
Újra magyar és boldog lesz a földünk!


 
Bácska, Bánát akarja
 
Bácska, Bánát akarja,
Vissza legyen csatolva,
Visszatér már a Délvidék!

Zombor, Zenta, Szabadka
Hazavágyó magyarja
Ezt akarja megérni még!

Piros-fehér-zöldben
Ragyog majd hát,
Újvidék után
A magyar határ!

Bácska, Bánát akarja
Vissza legyen csatolva,
Visszatér már a Délvidék!
 


Bácskai induló

 
Elhallgattak a fegyverek,
Újvidékre menetelek.
Szabadkánál ha megállok,
Nevessetek magyar lányok!
Seje-haja-haj, dalolj magyar!

Ropogtak a gépfegyverek,
Bomba robbant, sírtak szerbek,
A magyar nép azt kiáltja,
Szép hazánknak nincsen párja!
Seje-haja-haj, örülj magyar!
 


Délvidék-induló (1941)

 
Szabadka, Zombor, Újvidék
Honvéd sereg virágra lép,
Visszatért már szent határunk,
Ősi földön jár a lábunk,
Szívünkben öröm ég!

Új hajnal fénye virradt ránk,
 Nagyobb lett újra szent hazánk,
Visszatért szép Délvidékünk,
Visszaadta Horthy nékünk,
Vigyázott mireánk!
 

Horthy Miklós, édesapánk

Horthy Miklós, édesapánk
Küldj el a csatába!
Büszke leszel fiaidra,
A magyar bakákra.
Egy szál se, de egy szál se
Marad az ellenségből,
Még az Úristen is de vígan
Néz le ránk az égből!
 
Páros csillag

Páros csillag nincs már többé az égen.
Ott ragyog a Horthy Miklós szemében.
Az a páros csillag kelet felé mutat,
Szép Erdélybe mutatja az utat,
Kincses Kolozsvárra
Az a páros csillag kelet felé mutat,
Szép Erdélybe mutatja az utat,
Kincses Kolozsvárra!

Te vagy Horthy Miklós…

Te vagy Horthy Miklós, magyarok vezére,  
Édes-csonka hazám, élted büszkesége.
Érted fohászkodunk, az egek urához,
Adjon erőt néked, vállalt nagy munkádhoz,
Vigye győzelemre erős akarásod,
Hogy boldognak lásson szép
Magyarországod!


 
Hull az eső, sejehaj

Hull az eső, sejehaj, erdei virágra.
Magyar honvéd sejehej,
Bársonybarna homlokára.
Húzd meg pajtás, sejehaj
Mert még elázunk hazáig!



Horthy Miklós katonája vagyok

Horthy Miklós* katonája vagyok,
Legszebb katonája.
Vígan élem katonaéletem,
Nincsen gondom másra.
Masírozok káplár úr szavára,
Úgy gondolok az én violámra.
Horthy Miklós katonája vagyok,
Legszebb katonája.
 


    Szövegváltozat v. Somogyvári Gyulától:
Meghozták a behívó-levelem, édesanyám lelkem.
Ne sirasson olyan keservesen, amért el kell mennem.
Százados úr gondot visel reám,
Horthy Miklós lesz az édesapám,
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.


Nefelejccsel tele van az árok, haj de szép a kékje.
Öltözzetek csíki szép leányok, ünnepi fehérbe!
Szedjétek le a kert violáját,
Úgy várjátok Horthy katonáját!
Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.



Hajnalodik

 
Hajnalodik, közeleg a reggel
Indul Horthy a magyar sereggel
A zászlója piros-fehér-zöld,
A hazája drága magyar föld,
Ezt védi a Horthy katonája.

Ha felmegyek a (solymosi) hegyre
Onnan nézek a magyar seregre.
Onnan nézek régi hazámba,
Kiáltom, hogy minden hiába,
Hogyha jön a Horthy katonája!
 

Ha felmegyek a (solymosi) csúcsra,
Onnan nézem, honnan jön a posta.
Onnan nézek régi hazámba,
Kiáltom, hogy minden hiába,
Mert már jön a Horthy katonája!

A határtól nem messze van Prága,
Szaladj, cselák, ha életed nem drága!
Nem kell néki szurony, se golyó,
Elég lesz a Horthy-lobogó,
Hogyha jön a Horthy katonája!
 

A határtól nem messze van Várad,
Szaladj, oláh, ha életed nem drága!
Nem kell néki szurony, se golyó,
Elég lesz a magyar vezényszó,
Hogyha jön a Horthy katonája!


Horthy Miklós ha felül a fekete lovára

 
Horthy Miklós ha felül a fekete lovára
Elvágtat a küzdők vonalába;
A két szeme játszadozik örömébe’,
Lova lába habot ver az ellenség vérébe’.

Horthy Miklós udvarában van egy rezgő nyárfa,
Földre hajlik anak minden ága.
Ágyúgolyó töredezi le az ágát,
De sok szőke, barna kislány várja a babáját.

 
Horthy Miklós ha felül a hófehér lovára
Vágtat véle hej, Oroszországba;
A két szeme játszadozik örömébe’,
Letörli a szemünkről a bánatos könyeket.
 

 
Ejtőernyős induló

 
Száll a gépmadár, a fellegekben fenn,
Belsejében száll az ernyős regiment.
Szívünk úgy dobog, hogy nyugodtabban ver,
Tudjuk mi azt jól, hogy aki mer, az nyer!
Ref.: A honvéd ejtőernyős vadász
Az ország első katonája!
A honvéd ejtőernyős vadász
Még a sast is lepipálja!
Az ejtőernyős csak kalandra vár,
Egy a jelszó: győzni, vagy halál!
A honvéd ejtőernyős vadász
Az ország első katonája!
 


Honvéd ejtőernyős induló

 
Vészed sötét felhők fölött,
Kék ég s a föld között
Száguld, rohan a gépmadár
És zúgva messze száll.

Terhes, nehéz az éji lég,
Magasan száll a gép.
S a hős csapat az ajtaján
Ugrásra készen áll!
 

Ref.: Honvéd ejtőernyős vagyok én,
Rettenthetetlen, bátor és erős,
Bajtól, vésztől nem félek én,
Mert e csapat mind hős.



Szárny, szárnya, kaszárnya

 
Szárny, szárnya, kaszárnya belseje.
Egy-kettő, három-négy!
Benne van a legények eleje.
Egy-két, há-négy!
Benne van a csárdás kis angyalom,
Ki-kikandikál a kaszárnyaablakon!

        Útnak indult, a század, a század.
Egy-kettő, három-négy!
Őszirózsát küldök az anyámnak.
Mindegy nékem, mi lesz ott galambom,
Egy-kettő, három-négy!
Felvidéki kislány lesz majd a galambom!
 

 
Kárpátokban masíroz a század.
Egy-kettő, három-négy!
Fenyőágat tűzök a sapkámhoz.
Egy-két, há-négy!
Mindegy nékem, mi lesz ott, galambom.
A lengyel határnál vár rám a galambom!
Egy-két, há-négy!

 

 Százados úr, sejhaj

 
Százados úr, sejhaj,
Százados úr, ha felül a lovára.
Visszatekint sejhaj,
Visszatekint az elfáradt bakára.
Ugye fiúk, szép élet
A katonaélet?
Csak az a baj sehaj,
Csak az a baj, hogy nehéz a viselet!

Diófából sejhaj,
Diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának sejhaj,
A bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak
A búcsúztatója,
Barna kislány sejhaj,
Barna kislány lesz a megsiratója.



 
Bajtárs, ma még tán

 
Mint a puszta fergeteg,
Úgy tör előre a sereg,
Völgyön és a bércen át.
Jelszevunk: ne hagyd magad,
Ha még a régi honvéd vagy,
Védd meg a legszebb hazát!
Bajtárs, ma még tán
Csak öt perc az élet,
Öt perc és nincsen tovább!
Legszebb imáimba foglallak ma téged,
Hű szívvel gondolva rád!
Bajtárs, előre, ma olcsó az élet,
Jöjön a legszebb halál!
Bajtárs, ma még tán
Csak öt perc az élet,
Mindegy, de győznünk muszály!

Nem számíthat száz vihar,
Ha acélos a férfikar,
Szívedben szent eskü vár!
Száz halállal szembe mész,
Hol a legnagyobb a vész,
Téged is készen talál!
Bajtárs, ma még tán
Csak öt perc az élet,
Öt perc és nincsen tovább!
Legszebb imáimba foglallak ma téged,
Hű szívvel gondolva rád!
Bajtárs, előre, ma olcsó az élet,
Jöjön a legszebb halál!
Bajtárs, ma még tán
Csak öt perc az élet,
Mindegy, de győznünk muszály!

 

Tiértetek

 
Ott fönn a csillagokban látom én a két szemed,
Itt a tűz oly piros, akár a szád.
A hólepel olyan fehér, akár a két karod
Angyalom, itt muszály gondolni rád!
Te jutsz eszembe bárhová tekintek, én babám,
Egy tüzes csókodért ég a szám.
Süvít acél, az ágyúcső is most szinte remeg.
Szívemben ég még fájú bús emléketek.
Apám, anyám, te szép babám,
Gondoljatok ti is reám!
Kicsiny falunk, kis otthonunk,
Itt messze muszka földön rólatok álmodom.
Vitéz sereg küzd értetek,
Mert hogyha harsan a trombita hangja,
A sok honvéd bátran a tűzbe rohan.
Tiértetek, tiértetek!

Ne félj babám, velünk az Isten, ő vigyáz reánk,
Angyalok küzdenek együtt velünk.
Hitünknek szárnyain az égbe száll kérő imánk,
Istenem, légy velem, segíts nekünk!
Közel az óra már, közel a végső győzelem,
Egy csodás, óriás küzdelem.
Ne félj babám, elolvad egyszer a hótakaró.
Felhangzik ám, büszkén a honvéd induló.
Előre hát, az angyalát, mind harcra kész a sok vitéz.
Kicsiny falunk, kis otthonunk,
Kicsiny falunk, kis otthonunk,
Itt messze muszka földön rólatok álmodom.
Vitéz sereg küzd értetek,
Mert hogyha harsan a trombita hangja,
A sok honvéd bátran a tűzbe rohan.
Tiértetek, tiértetek!
 


Hogyha visszajöttök megint

 
Szellő, ma messzire szállj,
Messze szállj, mint a sólyommadár!
Muszka földön egy honvéd áll,
Kis dalommal ma hozzá szállj!
Majd ha visszajöttök megint,
Még az égbolt is csókot hint,
Fenn a zászló leng, még a föld is reng,
Hogyha visszatér a regiment.
Várlak én is, várlak nagyon
Visszavár a két karom.
Száz leány zengi büszkén e dalt,
Hogyha visszajöttök majd.

Jöttök majd győzelmesen,
Pesten át dús virágszőnyegen.
Sírva hull majd a csókom rád,
Újra vár ránk a boldogság.
Majd ha visszajöttök megint,
Még az égbolt is csókot hint,
Fenn a zászló leng, még a föld is reng,
Hogyha visszatér a regiment.
Várlak én is, várlak nagyon
Visszavár a két karom.
Száz leány zengi büszkén e dalt,
Hogyha visszajöttök majd.
 


Don-kanyarban

 
Don-kanyarban áll egy szomorúfűzfa.
Barna kislány sírva sétál alatta.
Állj meg kislány, barna kislány,
De csak ha lehet,
Adjál a bakának egy pohár vizet!
Állj meg kislány, barna kislány,
De csak ha lehet,
Adjál a bakának egy pohár vizet!

Miért ne adnék én a bakának vizet?
Szenvedett ő a hazáért eleget!
Nem szenvedtem barna kislány,
De most szenvedek,
Adj egy csókot utoljára, elmegyek.
Nem szenvedtem barna kislány,
De most szenvedek,
Adj egy csókot utoljára, elmegyek.
 

Don-kanyarban áll egy szomorúfűzfa.
Magyar baka halva fekszik alatta.
Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját,
Odahaza magyar lányok siratják.
Bajtársai kardjaikkal ássák a sírját,
Odahaza magyar lányok siratják.


Valahol a Dnyeszter partján

Hótakaró borítja a muszka földet szerteszét.
Megremeg a föld, amerre magyar honvéd lába ér.
Vér folyik a hómezőre, de a honvéd csak előre menetel
Sok éj orosz éjszakában, csak a halál muzsikálja édesen.
Édesanyám, drága lelkem, ne sirasson soha engem, ne féljen!
Legyen büszke a fiára, hazatérek nemsokára remélem.
Valhol a Dnyeszter partján sír a szél
Orosz földre ráborult a hideg tél.
Édesanyám, azt üzenem magának,
Menjen el a kis templomba vasárnap
Boruljon az oltár elé csendesen,
Mondjon el egy miatyánkot helyettem!
Hisz meghallatják fenn a magyar anyákat,
Imádkozzék értem anyám, vasárnap!


Édes hazám, ha meghallod szavamat

 
Vigyázz szellő, suhanj szellő,
Sehol el ne fogjanak.
Mihamarább ideérjél,
Előbb mint a virradat.
Repülj szellő, üzenj szellő,
Nem fogy most már tudatom.
Nem tovább félni,
Bármit írtak nekünk nyugaton!
Édes hazám, ha meghallod szavamat,
Küldjél szellőt, hadd csókolja fiadat.
Küldjél nótát frisset, újat, biztatót,
Hegyen-völgyön Fogarasig hallhatót!
Édes hazám, küldjél hetven szekeret,
Mndegyikbe aranytallért eleget.
Veszünk rajta nemzetiszín pántlikát,
Bekerítjük azzal a vén Hargitát!
 



Tintaceruzával írott tábori levél

 
Tintaceruzával írott tábori levél
Szívem asszonyának, onnan írom én.
Hol a szívek lángját bomba oltja el,
És a néma szívre hull a hópehely
Fehér gyászlepel.

Nagy Oroszországból
Megy hozzád kis levél
Gránátok tüzénél, éjjel írtam én.
Benne van a szívem,
Édes asszonyom,
Hazaküldöm néked,
Vigyázz rá nagyon!
Vigyázz rá nagyon!
 

Messze-messze tőled,
Csak az Isten van velem,
Meg egy kicsi fénykép,
Ez a mindenem.
Megcsókolom százszor,
Megremeg a szám,
Ugye kicsi asszony,
Hű leszel hozzám?


Márikám (Lili Marleen)
 
Csöndes az éjjel, sehol semmi fény,
Őrszem áll a vártán, derék magyar legény,
Nagy Muszkaföldről gondol rám,
A sóhajtása száll hozzám:
„Szeretlek Márikám…”
„Szeretlek Márikám…”

Üzentem néki, míg csak leírom,
Könnyektől ázik a levélpapírom,
Elküldöm égi gyorspostán,
Mert érzem, épp most gondol rám
S felsóhajt: Márikám…
Felsóhajt: Márikám…

Künn a muszka földön tombol már a tél,
Jancsikám fülébe a síró szél zenél.
S ő egyre ott áll a vártán,
S azt súgja, Márikám…
Szeretlek Márikám…

Amióta elment, róla álmodom,
Érte szenvedek, és csak neki szól dalom.
Elbúcsúzott hosszan, némán,
Csak ennyit mondott: várj énrám,
Kis szívem, Márikám…
Én szívem, Márikám…
 

Istenem, Teremtőm, adj szívembe erőt,
Hozzad vissza nékem győzelemmel őt.
Ó, mintha máris itt látnám,
Karomba büszkén így zárnám
S ő súgná: Márikám…
Szerelmem, Márikám…


Ugye gondolsz néha rám?

 
Kedvesem, ott messze-messze földön
Ezt a pár sort Tenéked írom,
Elküldöm a postával utánad,
Tán elér majd a messzi úton.

Hű szívemnek minden dobbanása
Tehozzád száll, Teérted üzen.
Visszajössz majd ugye nemsokára,
S újra súgod, szeretlek szívem!
Ugye gondolsz néha rám
Csillagfényes éjszakán,
Mikor minden alszik csendesen,
Csak a szívem nem pihen.

Ugye hallod Angyalom,
Néked küldöm sóhajom.
Messze szálló széllel üzenem:
Mindenem Te vagy nekem!

Várok Rád, visszavárlak én,
Minden rossz egyszer véget ér.
Jól tudom, majd egy szép napon
Visszajössz az én hű szívemért.
 

Ugye gondolsz néha rám
Csillagfényes éjszakán,
Mikor minden alszik csendesen,
Csak a szívem nem pihen.


Panni
Üzenet a harctérre

 
Jóska lelkem, elküldöm tenéked,
Hű szívemmel írott levelem,
Érzed ugye, hogy szeretlek téged,
Míg a földön csak virág terem.
A kopertámban itt egy szál szegfű virít,
Szerelmem küldöm véle el,
És elküldöm véle szívem boldog dalát,
Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád!

Jóska lelkem, én édes vitézem
Küldj egy pár sort nékem majd haza.
Írd meg azt is tábori levélben,
Csillagos-e ott az éjszaka?
Mert minden este lenn, hűen szerelmesen,
Csak bámulok egy csillagot,
És megkérem arra, hogy sugározza rád,
Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád!

 
Jóska lelkem, nézz a fényes égre
Hogyha levelem majd megkapod,
Gondolj csak az itthoni vidékre,
Megtalálod azt a csillagot.
Üzenj te is nekem, a csillagos egen,
Hogy visszajössz majd győztesen,
És meghallod itthon szívem boldog dalát,
Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád!


Horthy Miklós udvarában van egy szomorúfűzfa

Horthy Miklós udvarában van egy szomorúfűzfa,
Horthy Miklós sírva sétál alatta.
Horthy Miklós, kezdjük már el a harcot,
Ne hagyjuk elpusztulni a szegény Magyarországot!



Horthy Miklós udvarában van egy fa

 
Horthy Miklós udvarában van egy fa,
Határvadász őr sétálgat alatta.
Olyan szépen feszül rajta a ruha:
Ha meglátja a babája, siratja!

Én az éjjel, jaj de szépet álmodtam:
Horthy Miklóst tiszta fehérbe láttam.
Fényes kardot kötött az oldalára,
Úgy vezette seregét a csatába.

 
Horthy Miklós elöl megy a csatába,
Találkozik három határvadásszal.
-    Magyar fiúk, hallottátok, mi újság?
Nemsokára egész lesz Magyarország!


Horthy Miklós udvarában van egy rezgő nyárfa

 
Horthy Miklós udvarában van egy rezgő nyárfa,
Ha elmegyek alatta, rám hajlik az ága.
Sűrű a levele, rajtam van a világ nyelve,
Miért is van a babámnak olyan kemény szíve.

Kis angyalom, én az éjjel de rosszat álmodtam!
Keselylábú kis pej lovam kárba szalasztottam.
Rám is becsültették ezt a sűrű kerek erdőt,
Megfogadtam, a században nem tartok szeretőt.
 


Horthy Miklós udvarában van egy terebélyes diófa

 
Horthy Miklós udvarában áll egy terebélyes diófa.
Horthy Miklós kis pej lova felkantározva áll alatta.
Fényes annak a zablája, cukros a babám pici szája.
Lehjtanám bús fejemet rózsám ölelős két karjára.

Megírtam a kis levelem Horthy Miklósnak magának:
Ne sorozzon több katonát, árván maradnak a leányok.
-    Árva az én Hazám is, meg a benne lávő babám is,
Így hát kedves kisangyalom, árván maradsz te is sokáig.
 


Horthy Miklós ha bemegy a templomba

 
Horthy Miklós ha bemegy a templomba,
Leborul az oltár elé zokogva.
Imádkozik a szép magyar Hazáért,
Orosz fronton harcoló sok bakáért.

Horthy Miklós most jön ki a miséről,
Lehullott a búbánat a szívéről.
Azt hallotta az istentől magától:
Fut az orosz most a magyar bakától!
 


Harangoznak a toronyba’

 
Harangoznak a toronyba’,
Megyen Horthy  a templomba.
Aranycsákó a fejébe’,
Magyarország a szívébe’.

Harangoznak a toronyba’,
Megy a honvéd a templomba,
Komisz csákó a fejébe’,
Magyarország a szívébe’.
 

Az 1. Verset a Horthy név beillesztésével a debreceni Dócza-intézet növendékei dalolták először Debrecenben, 1940. év Miklós-napján. (Horthy-kánon)  A 2. verset a honvédek dalolták.

Horthy Miklós nem mehetett a bálba*

 
Horthy Miklós nem mehetett a bálba,
Mert nem volt kész a sarkantyús csizmája;
Kilenc kovács nem tudta megvasalni,
Vasalni, de vasalni,
Mert nem tudott gyémánt patkót csinálni.

Az éjszaka, jaj, de szépet álmodtam,
Horthy Miklóst tiszta fehérbe láttam.
Kard volt kötve mind a két oldalára,
Dalára, de dalára,
- Gyertek fiúk, menjün a csatába!
 

*1940-ben dalolták többfelé a katonák.


A mi házunk, a mi házunk*


A mi házunk, a mi házunk, a mi házunk fehérre van meszelve,
Horthy Miklós, Horthy Miklós, Horthy Miklós, katonát keres benne.
Áldja meg az Isten azt a jó édesanyát, aki katonának
Két kis évre odaadja a fiát!

1934-ben dalolták először a leventék és az iskoláslányok.


Feketezsindelyes házunk fehérre van meszelve

 
Feketezsindelyes házunk fehérre van meszelve.
Horthy Miklós őfelsége katonát keres benne.
Nem sajnálja szegény édesanyánkat,
Három évre, hat hónapra besoroz katonának.

Darutollas kis kalapom felakasztom a szögre,
Három kerek esztendeig nem teszem a fejemre.
Majd fölteszem október hó elején:
Szabadságos tearózsa virágzik a tetején.
 

A kis Csehi szép helyen van

A kis Csehi szép helyen van, közepében egy templom van.
Körös körül aranycsipke, rászállott egy bús gerlice.
-    Ne sírj, ne sírj te bús gerlice, visszajön még a párod ide!
-    Nem kell nékem senki párja, ha az enyém el van zárva.

El van zárva rezes zár alá, Horthy Miklós fegyvere alá.
Kaszárnyaajtó hasadj meg, te meg babám szabadulj meg!
-    Szabadulnék, jaj, de nem lehet, letöltöm a három évemet.
Egyet töltök a Hazámért, kettőt a kedves babámért.


Józseffalva, hej, de szép helyt van

 
Józseffalva, hej, de szép helyt van,
Mert a templom közepibe’ van,
Körös-körül arany csipke,
Rászállott egy bús gerlice.

Miért sírsz, miért sírsz te kis gerlice,
Mert a párod vissza jő ide.
-    Nem kell nékem senki párja,
Ha az enyém el van zárva.

El van zárva arany zár alá,
Horthy Miklós két karja alá.
Az arany zár repedjen meg,
Te meg babám szabadulj meg!

-    Szabadulnék, hej, de nem lehet,
Horthy Miklós, hej, de nem enged.
Tárd ki rózsám két karodat,
Öleljem a derekadat!
 


Horthy Miklós édesapám

 
Horthy Miklós édesapám,
Felesége édesanyám,
Azért vállalt el fiának,
Mert beváltam katonának!

Tisza-partján elaludtam,
Jaj, de sok szépet álmodtam.
Álmaimból felébredtem,
Kilenc orvos állt előttem.

Orvos urak, mit akarnak,
Talán sorozni akarnak,
Sorozzanak, én nem bánom,
Szeretőmet nem sajnálom!

Horthy Miklós ládakulcsa,
Elveszett a háborúba.
Én Istenem, sosem lesz meg,
Soha nem szabadulok meg!
 

Megvan már a láda kulcsa,
Szabadulok nem sokára.
Szabadulok, betyár leszek,
Mégis a babámé leszek!



Horthy Miklós édesapám*

 
Horthy Miklós édesapám, de nem bánom,
Felesége édesanyám, de nem bánom.
Azért választott engem fiának,
Mert jó leszek katonának, nem bánom.

Horthy Miklós ládájába, de nem bánom,
Szabadságom bé van zárva, de nem bánom,
Elveszett a sárga láda kulcsa,
Nem szabadulok meg soha, de nem bánom!

 
Vajon ki találta ki azt, de nem bánom,
Hogy vasutat kell csinálni, de nem bánom.
Azon jár el az a gyors gőzkocsi,
Ki az újoncokat viszi, de nem bánom!


Horthy Miklós kormányzó úr

Horthy Miklós kormányzó úr szereti a katonát,
Két sorjába maga mellé állítja a századát;
Két sorjába ég a gyertya, közepibe a feszület,
Horthy Miklós kormányzó úr, jaj, de szépen esküdtet!


Horthy Miklós háromszínű lobogója

 
Horthy Miklós háromszínű lobogója,
De sok barna legény esküszik alatta.
Három ujját tartja a magas égre,
Úgy esküszik föl a három esztendőre.
Haza hűségére.

Jaj, de nehéz három évet leszolgálni,
Száraz fügefának zöldülését várni.
Száraz fügefának sose lesz virága…
Szép a babám, Taracközön nincsen párja!
 


Szatmárököritói legények

 
Szatmárököritói legények
Utcán a leánynak így köszönnek:
Mindegy az ellenség, akár cseh, oláh,
Megyünk Horthy zászlója alá.

Szatmárököritói leányok,
Sarlóval a búza közé állok!
Reng a babám rendje, arkot szedek én,
Megélek a magam kenyerén!
 


Horthy urunk*

Horthy urunk, Horthy urunk, csak az a kérésünk,
Honvéd ruhát, honvéd ruhát, csináltasson nékünk.
Honvéd ruhát sej-haj, sok szép zsinórt rája,
Ez illik, illik, illik, ez illik, illik, illik a magyar bakákra.

Hadnagy uram, hadnagy uram, csak az a kérésünk,
Egy pár oroszt, egy pár oroszt mutasson meg nékünk.
Nem is egyet, százat! Ezerháromszázat!
Hadd szedje szuronyhegyre, hadd szedje szuronyhegyre, a harmadik század!

*a 2. Verset már az I. világháborúban is ismerték



Kis kalapom felakasztom

 
Kis kalapom felakasztom a szögre,
Három évig nem teszem a fejemre!
Felteszem a Horthy rezes csákóját,
Három évig annak viselem gondját.

Édesanyám csak akkor kezd siratni,
Mikor a ládámba kezdek pakolni.
Köszönöm jó anyám, felnevelését,
Három évig nem eszem a kenyerét.
 

Kis pej lovam szépen szedi a lábát,
Budapesten ej-haj, párját nem kapják,
Sem a lónak, ej-haj, sem a nyeregnek,
Nincsen párja a szép székely legénynek!


Kanizsai laktanya, zsindelyes a teteje

 
Kanizsai laktanya, zsindelyes a teteje,
Ráhajlik a vadgesztenye levele.
Cserebogár, csípd le annak levelét:
Le ne törje sej-haj, a Horthy-sapkám tetejét.

Kanizsai laktanya, sűrű ablak van rajta,
Oda van egy barna legény bezárva.
Szépek a fák, virágoznak ideki,
Barna legény, seje-haj, a laktanyából gyere ki!
Ez a barna kisleány, ha kimegy a kis kertbe,
Tearózsát szedeget a kezébe.
-    Barna kislány, kinek szeded a rózsát?
-    Horthy baka a babám, annak kötök bokrétát.


Nem bánom én, akárhogy dörög az ég

 
Nem bánom én, akárhogy dörög az ég,
Az én búzám úgy sem veri el a jég.
Majd ád nékem Horthy Miklós komiszkenyeret,
Három évig abból eszek eleget.

Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak,
Adjál lovat, hogy én gyalog ne járjak.
Adjál lovat, lóra fényes szerszámot:
Szeretőmre seni ne tartson számot!
 


Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak
 

Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak,
Adjál lovat, hogy én gyalog ne járjak.
-    Adok fiam, olyan nyerges paripát,
Átugorhadd babád rácsos kapuját.

El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a szeretőm, nincs kire.
Terád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Viseld gondját, míg a Hazát szolgálom.
 


Édesanyám, mi vagyon a kezébe

 
Édesanyám, mi vagyon a kezébe?
Fehér kenyér? Adjon nékem belőle!
Ugysem eszem sokáig a kenyerét,
Hordozom a Horthy Miklós fegyverét.

Édesanyám, mi van a kötőjében?
Piros alma? Adjon egyet belőle!
Ugysem soká eszem anyám almáját,
Viselem a Horthy Miklós ruháját.
 


Horthy Miklós, én is a tied vagyok

 
Horthy Miklós, én is a tied vagyok,
Viselem a fényes kis szuronyod.
Kis szuronyom, rózsafa a nyele,
Rá van írva Horthy Miklós neve.

Horthy Miklós, én is a tied vagyok,
Viselem a nemzeti szalagot.
Az van írva (a) nemzeti szalagra,
Hogy a neved nem felejtem soha!

 
Horthy Miklós, én is a tied vagyok,
Viselem a szalagos kalapot.
Az van írva (a) kalapom szélére:
Tied vagyok babám, mindörökre!

Én katona, Horthy baka

 
Én katona, Horthy baka sohasem lettem volna,
Ha az apám bíró nem lett volna.
Háromszo is felírt a hazának,
Vigyék el a fiamat, a Jóskát katonának.

Elvitték a fiamat, a Jóskát katonának,
Fényes szuronyt válsztott magának.
Fényes szurony, rózsafa a nyele,
Sej, haj, rá van írva nagybányai Horthy Miklós neve.
 


Hej, elviszik a legényt katonának

 
Hej, elviszik a legényt katonának,
Acélfegyvert nyom a vállára.
Acél fegyver, diófa a nyele,
Hej, rá van ám írva Horthy Miklós neve.

Hej, csillag, csillag, de szép hajnalcsillag,
Azt gondoltam, soha fel nem virrad.
Föl kell kelni sok ügyes legénynek,
Hej, gyakorlatra kell menni szegényeknek.

Hej, bíró, bíró, de nagy csalfa bíró!
Mért irattad nevem katonának,
Mért irattad nevem katonának,
Hej, mikor még a lányok sem sajnálnak.

Hej, búza, búza, de szép tábla búza,
Közepébe’ van egy csipkerózsa.
Széle piros, a közepe sárga,
Hej, három kislány midig azt gyomlálja.

 

Szállj el, szállj el, fecske madár

Szállj el, szállj el, fecske madár szép Erdélyországba.
Vidd el az én sóhajtásom (a) babám ablakába.
Ha kérdi hol vagyok, mondjad, hogy sebesülve vagyok.
A szatmári közkórházban érted babá elhervadok.

Seperjetek, seperjetek, szép krasznai lányok,
Jönnek már a krasznai fiúk, azok a betyárok.
Betyárok, betyárok, betyárok is lettünk,
Négy évig a világháborúban értetek szenvedtünk.*

Hrthy Miklós rézágyúja fel van virágozva,
Indulnak már a tüzérek messze a határra.
Nehéz a rézágyú, fölszántja a hegyet, völgyet,
Édes rózsám, Isten veled, el kell válnom tőled!

*a szöveg már 1919-re vonatkozik


Józseffalva köröskörül füstbe van

 
Józseffalva köröskörül füstbe van,
Horthy Miklós rézágyúja benne van.
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
Most tűnik ki babám, mit ér egy magyar gyerek.

Magyar gyerek kőből van kifaragva,
Szembeszáll ő akármennyi orosszal.
Akár élek, akér halok, nem bánom,
Csak a régi szeretőmet sajnálom!

 
Galícia girbe-görbe határa,
Sok kislánynak átka szálott reája.
Áldott legyen Galícia mindaddig,
Míg a rózsám benne tölti napjait.

Nyisd ki rózsám, zöldrefestett kapudat,
Hadd hajtsam be keselylábú lovamat!
Keselylábú, csillagos a homloka,
Most vagyok én szabadságos katona!


Hej, Ororszország köröskörül füstölög

Hej, Ororszország köröskörül füstölög,
Horthy Miklós nagy ágyúja de dörög!
Szólnak az ágyúk, ropognak az apró fegyverek,
Hej, vérben fürödnek a magyar gyerekek.


Hármat rikkantott már

Hármat rikkantott már, hármat rikkantott már
A rigó, a rigó, de a rigó,
Nem parancsol nékem, nem parancsol nékem,
A bíró, a bíró, de a bíró.
Majd parancsol Horthy Miklós, a vezér;
Kinek egrecíroz , kinek szalutéroz,
A baka, a huszár, a tüzér.

Horthy Miklós kiadta

Horthy Miklós kiadta, Horthy Miklós azt adta ki parancsba:
Ágyúszóval költsék fel, ágyúszóval költsék fel őt hajnalba’.
Szól az ágyú, ropognak a fegyverek,
Most válik meg, elválik, most válik meg, mit ér a honvédgyerek!


Horthy Miklós, Horthy Miklós kiadta a parancsot

Horthy Miklós, Horthy Miklós kiadta a parancsot:
Minden ügyes magyar honvéd kössön szép fényes kardot.
Tűzze föl a kakastollát (a) kis Bocskay-sapkára, sapkára,
Minden ügyes magyar honvéd lányt tartson a karjába!

Horthy Miklós azt mondta a parancsba

 
Horthy Miklós azt mondta a parancsba:
Induljon az állomásra a század!
Induljon az állomásra a század,
Aki legény, jöjjön velem a csatába!

A zenekar álljon a jobb szárnyára,
Kísérjen el minket az állomásra.
Mert mi értünk jön a vonat, sebesen, de sebesen,
Ti meg lányok ne sírjatok érettem!

 

Horthy Miklós kiadta a parancsot

 
Horthy Miklós kiadta a parancsot,
Minden fiú csináltasson bakancsot.
A talpára hatvanhárom hegyes szöget veressen,
És melléje barna kislányt szerezzen!

Megfogadtam Horthy Miklós parancsát,
Megvettem egy öreg baka bakancsát.
A talpára hatvanhárom hegyes szöget verettem,
És melléje barna kislányt szereztem!
 


Szék városán megverik a rézdobot

 
Szék városán megverik a rézdobot:
Minden legény vegyen magyar kalapot.
Kalap mellé besorozó cédulát, cédulát,
Ne hagyjuk el ezt a magyar Kolozsvárt!

Horthy Miklós kiadta a parancsot,
Minden legény tegyen pörge kalapot,
Kalap mellé háromszínű virágot, virágot:
Hadd tudjuk meg, vége a csúf világnak!

Háromszínű a nemzeti lobogó,
Mindd a három becsülettel ragyogó.
Gyertek fiúk, vigyük azt mi előre, előre,
Adjuk át a Horthy Miklós kezébe!

Édesanyám adjon Isten jó estét,
Hazajöttem, mint egy váratlan vendég.
Örömödre jöttem haza, nem búra, nem búra,
Három évig leszek magyar katona!
 

Három hete, hogy a lovam nem ivott,
Mindig, mindig csak előre  vágtatott.
Szenvedj lovam, szenvedjél a Hazáért, Hazáért,
Én is szenvedtem szép Magyarországért!


Horthy Miklós azt írta a levélbe

 
Horthy Miklós azt írta a levélbe,
Negyvenezet legényre van szüksége,
Negyvenezer legényt be kell sorozni,
Jön az orosz, elejébe kell menni!

Horthy Miklós azt írta a levélbe:
-    Ne vess orosz, tiszta búzát a földbe!
 Ne vess orosz, tiszta búzát a földbe:
Jön a magyar, kitapossa belőle!
 

Horthy Miklós azt üzente a cárnak,
Ne szántasson földet kukoricának.
Kukorica: gyenge annak a töve,
Jön a honvéd, kitapossa belőle.


Horthy Miklós sej-haj

 
Horthy Miklós, sej-haj, azt írta a levélbe,
Hogy a honvéd mindig menjen előre.
Mert a honvéd bakának nincs párja,
A Hazáért sej-haj, a legjobb katonája!

Gyalog megyek én, de mindenhová elérek,
Mindenfelé várnak a magyar legények.
Megmutatjuk, ki a legény a gáton,
Magyar honvéd, sej-haj, a legjobb a világon!
 

Keresik a, nem lelik a

 
Keresik a, nem lelik a keresztelő levelemet,
Sem a bíó, sem a jegyző nem találja a nevemet.
Majd megtalálja azt Horthy Miklós a várba’,
Mikor engem besoroztatott a tüzérosztályába.

Horthy Miklós bánatába’ kisétál a Duna-partra,
Ráborul a vaskorlátra, hová lett a szép Hazája?
Visszaszerzi azt a magyar tüzér újra:
Tizenötös ágyúgolyó lesz a győzelemnek útja!
 

Magasan repül a daru

 
Magasan repül a daru
Fönn a levegőben,
Horthy Miklós besorozott
Két kis esztendőre.

Azért lettem én katona,
Mert én árva vagyok,
Nincsen nékem édesanyám,
Aki megsirasson.

Majd megsirat, majd meggyászol,
Az a nagy ágyúszó,
Fejem fölött siheg-suhog
Expodál a golyó.

A háború majd elmúlik,
De az még soká lesz,
Hát az a sok barna-piros kislány,
Istenem, hová lesz?
 


Házad előtt babám

 
Házad előtt babám, van egy magas nyárfa,
Alatta virágzik (a) sárga tearózsa.
Bimbó is van rajta, (csak) zöld levele nincsen,
Házasodj meg, babám, verjen meg az Isten!

Nem házasodom meg, védem a Hazámat,
Mert a Horthy Miklós beírt katonának.
Ha a Horthy Miklós nem sorozott volna,
Már azóta babám (a) párod lettem volna.
 


De szeretnék, de szeretnék

De szeretnék, de szeretnék a Horthyval beszélni,
De még obban, de még jobban személyesen elmenni.
Megmondanám én Horthynak magának:
Vegye vissza, vegye vissza Erdélyt Magyarországnak!

Horthy Miklós, Horthy Miklós azt írja a levélbe:
Legyen nyugodt minden magyar Erdélyben.
Visszavesszük rútul, (ha) szépen nem adják,
Volt már Erdély, lesz még Erdély gyönyörű Magyarország!


Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak

 
Horthy Miklós hadat üzent Sztalinnak,
Kardot kötött minden magyar bakának.
A kardomnak, hej, rózsafa a nyele,
Rá van írva Horthy Miklós jó neve.

Beüzent az orosz Horthy Miklósnak,
Hagyjon békét – ha jót akar – Sztalinnak!
Hej, de Horthy nem ijedt meg Sztalintól,
Ott a honvéd, megvédi a muszkától!
 


El kell menni Horthy-huszárnak

 
El kell menni Horthy-huszárnak,
Itt kell hagyjam a babám másnak.
Nem piros alma, hogy zsebembe tegyem,
Dél-Erdélybe magammal vigyem!

Jaj, de szépen esik az eső,
Annál szebben zöldel a mező.
Zöld mezőben jaj, de szépen legel a nyáj,
Az én babám Horthy-huszár! (kökényszemű lány!)

 

Barna kislány megy a kútra

 
Barna kislány megy a kútra korsó a karján,
Arra megy a százados úr, szép paripán:
Megállj te kisleány, adjál egy kis vizet,
Itt van a bankó a zsebembe’, mindjárt kifizetlek!

Nem kell nékem a bankója, nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya!
-    Ha te vagy az édesanyád legkedvesebb lánya,
Én meg vagyok vitéz Horthy Miklós legszebb katonája!
 

-    Itt van a korsó, százados úr, ihatik belőle,
Volna nékem egy kérdésem, hogyha szíves lenne.
Eressze el a rózsámat hosszú szabadságra,
Hadd mulatom ki magamat véle utoljára.


Vékony héja van a piros almának

Vékony héja van a piros almának
Szép szeretője, de szép szeretője van a Horthy bakának!
Szép szeretője, de vékony karcsú a dereka, dereka, dereka,
Jobb válláról a bal vállára, bal válláról a jobb vállára,
Sej-haj, göndörödik a haja, de a haja.


Brassó felől, Szeben felől

 
Brassó felől, Szeben felől jönnek a huszárok.
Már messziről szól a trombitájok;
Egy közülük egyre csak azt fújja:
Én a tied, te az enyém, nem lehetünk soha!

Brassó felé, Szeben felé mennek a huszárok.
Már messziről csillog a sisakjok,
Egy közülük egyre csak azt fújja:
Fuss el oláh, közeleg a Horthy katonája!

 

Fölszántatom, fölszántatom

 
Fölszántatom, fölszántatom
(az) Ipolysági főutcát,
Vetetek bele, vetetek bele
Piros pünkösdi rózsát.

Ha a Tisza meg a Duna
Piros rózsákat teremne,
Minden szőke, barna kislány
Horthy-bakát szeretne.
 


Megy a gőzös lefelé
 

Megy a gőzös lefelé,
Fújja füstjét fölfelé.
Viszi a sok Horthy-katonát,
Sok kislánynak a babáját.

Engem babám, ne sirass,
Értem könnyet ne hullass!
-    Hullattam már érted, eleget,
Vége a szerelmünknek!
 

-    Az ajtóból jöjj vissza,
A gyűrűmet add vissza!
-    Én a gyűrűt vissza nem adom,
Inkább a sárba beletaposom!


A gőzösnek ripeg-ropog a kereke

 
A gőzösnek ripeg-ropog a kereke,
Barna legény hajlik ki belőle;
A szalagja jaj, de szépen lobog,
Látod babám, Horthy katonája vagyok!

Megya gőzös, ripeg-ropog a kereke,
Nemzeti zászló hajlik ki belőle.
Nemzeti zászló azt jelenti:
Nem sokára háborúba fogunk menni.
 


Ez a vonat most van indulóban

 
Ez a vonat most van indulóba’,
Az eleje fel van virágozva.
Az eleje sárgára,
Leszerelő Horthy bakák számára,
Mennek haza hosszú szabadságra.

Be van az én zubbonyzsebem varrva,
Barna kislány, mit keresel abban?
Benne van a zsoldkönyvem,
Meg a leszerelő levelem,
Már ezután barna kislány a kedvesem.
 

Horthy Miklós táborában

 
Horthy Miklós táborába’
Két szál majoranna,
Egy szép barna magyar huszár,
Sej, lovát karélyozza.

Ne karélyozz, magyar huszár,
Mert leesel róla,
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.

Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem lépésben, de sem rajt-rajtban,
Sej! Le nem esek róla!

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej! Belegyökerezve!
 


Nincsen a Horthynak

 
Nincsen a Horthynak
Olyan katonája,
Mint amikor a kettes utász
Beül a ladikjába.

Beül a ladikjába,
Rágyújt szivarjára.
Onnan nézi, hogy a szegény baka
Hasig jár a sárba.
 


Házunk előtt mennek el

 
Házunk előtt mennek el a huszárok,
Édesanyám, én is közéjük állok.
Én első század szakaszvezető,
Nem a világ ez a két kis esztendő!

Házunk előtt mennek el a huszárok,
Isten veled, én már hozzád nem járok.
Itt hagylak, mert messze jár az én regimentem,
Horthy Miklós hű katonája lettem.

Húzd rá cigány, hadd szakadjon a húrod,
Már énnékem úgy sem sokáig húzod.
Majd húzza a Horthy Miklós rezes bandája,
Én meg csak úgy menetelek utána.

 

Horthy lova megérdemli a zabot

 
Horthy lova megérdemli a zabot,
Kétszer körüljárta Magyarországot.
Ha még egyszer körüljárhatta volna,
Magyarország gyászba’ sohse lett volna.

Horthy Miklós, ha bevettél huszárnak,
Lovat adjál, hogy én gyalog ne járjak!
Lovat adjál, lóra való szerszámot,
Hadd járjam be körül Magyarországot!
 


Horthy Miklós, ha felül a lovára

Horthy Miklós, ha felül a lovára,
A leventék hosszú sorban utána.
Olyan szépen szól a levente-nóta:
Édesanyám, ha hallaná, de sírna!


Horthy Miklós felül kis pej lovára

Horthy Miklós felül kis pej lovára,
Rágondol a szenvedő bakékra.
Zsebkendővel a két szemét töröli:
De sokat kell a bakánanak szenvedni!

Horthy Miklós fellovagolt egy hegyre,
Onnan néz le vitéz tüzéreire.
-    Harcoljatok, vitéz magyar tüzérek,
Jó az Isten, majd megsegít titeket!

Horthy Miklós felment egy magas hegyre,
Messze ellát, onnan tekint messzire.
Mindig csak azt nézegeti – ha ráér,
Hogy harcolunk mi édes Hazánkért!

 


Azért hogy én be vagyok sorozva

 
Azért, hogy én be vagyok sorozva,
Ne félj, rózsám, nem leszek katona.
Szakadjon rád, Masryk az ég,*
Úgy sem leszek soha a tiéd,
Inkább leszek Horthy katonája!

Azért, hogy én be vagyok sorozva,
Nem leszek (a) román katonája.
Horthy Miklós az édesapám,
Felesége az édesanyám,
Én meg leszek (az) első katonája!
 
*A  földjükről kiutasított, kiüldözött magyarok nótája volt.


Látod-e, babám

Látod-e, babám amott azt a nagy hegyet?
Míg azt látod, míg azt látod, én a tiéd nem leszek.
Azt a hegyet a Horthy Miklós csákójában is elhordom,
Mégis az enyém, leszel mégis az enyém leszel édes galambom!


Esik eső karikára

 
Esik eső karikára,
Horthy Miklós kalapjára.
Valahány csepp esik rája,
Annyi áldás szálljon rája.

Horthy Miklós édesapám,
Felesége édesanyám,
Én vagyok az igaz fia,
Magyarország katonája!
 

Esik eső karikára,
(az ellenség) kalapjára,
Valahány csepp esik rája,
Annyi menykő vágjon rája!


A kanyargó Tisza partján nem jó elaludni


 
A kanyargó Tisza partján nem jó elaludni,
Mert a Tisza vize ki szokott áradni.
Mert a Tisza vize árkot ás magának:
Miért nem adták az egész Erdélyt Magyarországnak!?*

Nagybányai Horthy Miklós felül, felül a lovára,
Büszke betyárosan vágtat a csatába.
Büszke betyárosan le-lenéz a földre,
Hogy a szürke hogy a szürke lova térdig jár a piros vérbe.
 

*A visszatérés előtt így dalolták a nóta végét: Mért nem adták vissza Erdélyt ej-haj szép Magyarországnak? – A dalnak külön neve volt: tízezer lejes, vagy százezer lejes nóta. Egy faluban meghallotta a román csendőr, hogy ezt dalolják, és elfogták a dalosokat. A falu gazdái viszont összeadták a pénzüket, s azzal szabadították ki a foglyokat. A nóta így került állítólag százezer lejbe. – Eredetileg ártatlan éle volt, öreg honvédek így dalolták: “ mért nem adtak szabadságot ej-haj, az öreg bakáknak?”



Húszesztendős Románia férjhez akar menni

 
Húszesztendős Románia férjhez akar menni,
Horthy Miklós el akarja venni;
Horthy Miklós koszorút köt a fejére,
Tavasszal a magyar honvéd vígan megy az esküvőre.*

Gyere pajtás, menjünk mi is ki a határszélre,
Menjünk fel egy nyírfa tetjébe.
Fut az oláh, alig bírja lába,
Gyeünk pajtás, vessünk véget ennek a csúnya világnak!
 

*Erdély visszatérése előtti télen dalolták a honvédek.


Túl a Tiszán Horthy Miklós integet

 
Túl a Tiszán Horthy Miklós integet:
Gyertek haza, magyar fiúk, ha lehet!
Széles a Tisza vize, nincsen híd rajta,
Nem mehetünk által rajta tehozzád!

Túl a Tiszán Horthy Miklós azt mondja:
Gyertek által, magyar fiúk, egysorba!
Tapossátok a piros-sárga-kéket,
Lobogtassátok a piros-fehér-zöldet a Hazáért!
 


Kőrösfői részek alatt

 
Kőrösfői részek alatt
Horthy Miklós népe halad.
Ej, haj, boldog öröm a szívébe’,
Magyar zászló a kezébe’.

Kőrösfői részek alatt,
Van egy forrás titok alatt.
Ej, haj, aki abból vizet iszik,
Babáájától elbúcsúzik.

Én is abból vizet ittam,
A babámtól elbúcsúztam.
Ej, haj, elbúcsúztam én szegénytől,
Mint ősszel fa levelétől.

Kőrösfői részek alatt
Horthy baka zabot arat.
Ej, haj, zabot arat a lovának,
Szeretőt keres magának.
Ej, haj, zabot arat, nem vad lencsét,
Lányt szeretek, nem menyecskét!

Kőrösfői templom előtt,
Három ágú diófa nőtt!
Ej, haj, három ága, hat levele,
Tilos a szeretőm neve.
 


Kőrösfői templom fölött

 
Kőrösfői templom fölött mosolyog az ég.
Isten hozott, magyar honvéd, vártunk téged rég!
Virág fakadjon a lábad nyomába’,
Szálljon áldás édes magyar Hazánkra!

Elnémított ajkinkon a dal fölcsendül,
Sok bút látott szemeinkben öröm könnye gyűl.
Horthy Miklós a nagy urunk, vezérük,
Parancsára akármeddig elmegyünk.
 


Jó dolga van Bácskában a rácnak

Jó dolga van Bácskában a rácnak,
Kecske helyett kövér disznót vághat.
Gyere, Horthy indítsd meg a rácot,
Hozd vissza a szép Magyarországot!


Rigó, rigó, sárga rigó

Rigó, rigó, sárga rigó fölszállott a fára,
Azt fütyüli, azt fütyüli, elhagyta a párja.
Viszajöttél, kedves Horthy, nem kell többé várni:
Nem kell már az életünket a rácoktól zárni.


Bácska, Bánát, Baranya

 
Bácska, Bánát, Baranya végig füstölög,
Horthy Miklós ágyúja messze mennydörög.*
Sír az apa, meg az anya, testvér, szerető,
Mikor telik le a három esztendő.

Anyám, anyám, anyám, engem ne sirass!
Három évre viszik el a fiadat.
Háromszor fakad ki bimbó az ágon,
Jobb lesz nékem, anyám, Magyarországon.
 

Lányok, lányok, lányok, Isten veletek,
Már én többet nem beszélek veletek!
Piros rózsa, fehér rózsa, zöld levele,
Már én többet nem szakítok belőle.

•    A visszatérés előtt a bácskertesi és szilágyi legények dalolták ezt a nótát vendéglőben. Feljelentették őket. A bírónak azt vallották, hogy  “Ferenc Jóska” nevével régi katonanótát énekeltek. Mikor egyenként kellett dalolniuk, az elővigyázatosság ellenére volt, aki negydik-ötödik éneklésre – akaratlanul – áttért Horthy Miklós nevére. Négyhónapi fegyházat kaptak érte.



Huszár, huszár, ülj fel a lovadra  

Huszár, huszár, ülj fel a lovadra,
Elfújták a rajtot a számodra.
Elöl megy a vezér, aki vezet,
Szerbusz babám, fogjál velem kezet!

A hadtestben a vadász a legelső

 
A hadtestben a vadász a legelső,
Azt vezeti Horthy Miklós legelöl.
Már messziről kiáltja a bandának:
Legszebb nótát a (tizenötös) vadásznak.

A harctéren a (negyvennégyes ) az első,
Azt vezeti Horthy Miklós legelöl,
Jobb szemére vágja tiszti sapkáját,
A csatába vezeti a századját.
 


Nincsen párja

Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Horthy Miklós szereti, a csatába vezet!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!

Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Oroszlengyelországban éjjel-nappal harcol a sárba!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!

Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!
Mert a magyar honvédek egytől-egyig kemény legények!
Nincsen párja, hogy is volna párja a (harmincnyolcas)
Magyar honvéd bakának!


Horthy Miklós kimegy a harctérre

 
Horthy Miklós most egy évre* kimegy a harctérre,
Utána megy nótaszóval egész legénysége.
Ha megtámad az ellenség, levágjuk egy szálig,
Elesik egy magyar honvéd, száz csillaggá válik.

Horthy Miklós most egy éve kiment a harctérre,
Negyvenkettes rézágyúját most ássa a földbe.
Negyvenkettes rézágyúja szórja ám a földet:
 

Ez a kislány selyem ágyát magasra vetette,
Horthy-baka a sapkáját rajta felejtette.
Hozd ki babám, a csákómat, tegyed a fejembe,
Hogy ne süssön a fényes nap csalfa szemeimbe!


A géppuskás olyan gyerek

 
A géppuskás olyan gyerek,
Annak baja sosem lehet,
Nem kerül ő az ellenség kezére.
Természete olyan fajta,
Még a golyó sem fog rajta,
Akárhogy is lövöldöznek feléje.
Sej, haj, kutyavilág,
Nem terem ott fűszál, virág,
Ahová mi letesszük a bakancsot.
Világ olyat még nem látott,
Úgy verjük ki az oláhot,
Mert a babám így adta ki parancsba!
 


A honvédnek nem kell más

A honvédnek nem kell más, csak jó fegyver,
Úgy indul el a csatába jó kedvvel.
Nemzetiszín szalagos a sapkája,
A babája büszkén tekint utána.

Erdélyország, de szép ország,, nincs messzi,
Harcba szállunk, nem hagyjuk mi elveszni.
Székely lányok, szedjétek a virágot,
Szüret előtt megérkezünk hozzátok!
 

Burján Gazsi

Burján Gazsi, ne bízd magadat e bum!
Hogy elloptad a verő malacot e bum!
Mert a malac meg talál viccsanni e,
Csíkországot oda kell hagynod e bum!


Áll a malom

Áll a malom, áll a vitorlája,
Székely kislány,mit főz vacsorára?
Székely gulyást, mi gondja van rája,
Egy magyar tüzért várok vacsorára.
 


A Kárpátok hegyalában

A Kárpátok hegyalában vadrózsa virágzik,
Alatta egy gépfegyveres vígan kanyarodik,
Gyere, erre gépfegyveres szalad már a cselák,
A Kárpátok hegyalában ássuk meg a sírját.

Édesanyám levelet írt katona fiának,
Gyere haza, édes fiam, végleges szabadságra.
Visszaírt a százados úr; várhatja fiát;
A brassói laktanyában kapja meg a szabadságát.
 



Csíkországi hegyekben

 
Csíkországi hegyekben alszik most a szerelem,
Csókos lányok hervadoznak csendesen!
Csillagfényes éjszakán, csíki lányok ablakán
Székely vitéz deli képe megjelen!
Sóhajtásunk messzeszáll, valakire rátalál,
S az Alföldön bús székely dal így terem…
Csíkországi hegyeken álmodik a szerelem
Csóktavaszról, magyar nyárról csendesen!

Csíkországi hegyeken, kivirít a szerelem,
Ha megjönnek a (darutollas) vitézek!
Lángba borul a világ, kinyílik a gyöngyvirág,
Kicsi babám, de a szemedbe nézek!
Magyar zászló lengedez, csókos eső permetez,
A bocskoros esze nélkül futni kezd!
Kilenc cigányt fogadunk, három hétig mulatunk,
Kicsi babám, ugye akkor lagzi lesz!
 


Erdély felé jár a
 
Erdély felé jár a kis pejlovam lába,
Oda érünk rózsám meglásd nemsokára.
Székelyország szélén itatjuk a Rárót,
Csíki hegyek ormán kitűzzük a magyar zászlót.

Megmondhatod, rózsám, minden székely lánynak,
Nem sokára ott is magyar bakák járnak,
Szép fehér lováról Horthy azt kiáltja:
Előre honvédek, szép Erdélyországba!


Erdély felől sej-haj

Erdély felől sej-haj, (Losonc) felől tornyosodik a felhő,
Határvadász honvéd vére festi a mezőt.
Sok anyának ott harcol a jó katona gyereke,
Édesanyja katonának nevelte.

Édesanyám sejehaj, édesanyám kiállott a kapuba,
Onnan nézi, hogy a fia katona.
Édesanyám, nem leszek a magáé, a magáé,
Piros vérem elfolyik a Hazáért.


Esik eső

Esik eső, szép csendesen esik, Erdélybe kell menni.
De szeretnk Kolozsváron friss káposztát enni.
Nemsokára ott leszünk, friss káposztát ehetünk,
Kolozsvári hatos, jaj, de magos honvédlaktanyába.


Esik eső, hideg szél fúj
 
Esik eső, hideg szél fúj, menetel a (kettes) honvéd előre,
Azt se tudja, merre mennek, odahaza hírt se hallnak felőle.
Reng a föld, ha néha-néha menet közben hallgatózni megállnak,
Még a szél is azt beszéli: nagy a baja odaát az oláhnak.

Százados úr, arra kérem, üljön fel a leggyorsabbik lovára,
Szellő szárnyán üzenet jött, hogy a kettes bakát várják Tordára.
Osztasson ki százhúsz élest, induljon el, mi meg megyünk utána.
Isten segít, vasárnapra nótaszóval bevonulunk Tordára.


Édesanyám nemsokára

Édesanyám, nemsokára bevonulunk Kolozsvárra.
Horthy (huszár) mosolyog az erdélyi kisleányra.
A gyimesi havasokból küldök gyöngyvirágot;
Amerre mi menetelünk, menekülnek a románok.

Kis angyalom, ne szomorkodj, ne epessze szívedet a bánat,
Légy rám büszke, nem mindenkit hívnak Horthy katonának.
Ha a Hazánk újra nagy lesz, mint hős Árpád idejében,
Hazamegyek szabadságra s te leszel a feleségem.


Fenn a hegyek ormán
 
Fenn a hegyek ormán száll a Turul madár,
Csaba vezér üzent értünk.
Szállj, szállj Turul madár, messze keletre szállj,
Mondd el, nem sokáig késünk.
Csillog szuronyunk, ragyog a napfényben,
Nótánk újra cseng kincses szép Erdélyben.
Minden székely lányka kiáll az utcára,
Mikor Kolozsvárra érünk.

Láng gyúl ki az égen, lángol magyar vérem,
Szép  Erdélyben hazavárnak.
Öröm a szívemben, virág a kezemben,
Elviszem a jó anyámnak.
Édes jó anyám, tudom alig várja,
Hogy ráboruljon elveszett fiára.
Fölnéz a fiára, Horthy katonára,
Örömkönny jön a szeméből.


Én felettem hiába dörög az ég

 
Én felettem hiába dörög az ég,
Az én búzámat úgysem veri el a jég:
Ad nékem a vezér búzakenyeret,
Szolgálok én a Hazáért eleget.

Öt éles golyót teszek a fegyverebe,
Gyere, kutya rabló, most állj ki előmbe!
Nem félek én senki gépfegyverétől,
Lelövöm a kőszikla tetejéről!
 

Érik a ropogós cseresznye
lépésre
Érik a ropogós cseresznye,
Kérik a lovamat cserébe.
Én a lovamat cserébe senkinek se nem adom,
Azon megyek a harctérre kedves kisangyalom.
Így akar, úgy akar, nem akar a babám szeretni.

Érik a ropogós cseresznye,
Kérik a szuronyom cserébe.
Én a szuronyom cserébe senkinek se nem adom,
Azzal szúrom le az ellent kedves kisangyalom!
Így akar, úgy akar, nem akar a babám szeretni.

Érik a ropogós cseresznye,
Kérik a bakancsom cserébe.
Én a bakancsom cserébe senkinek se nem adom,
Mivel megyek Erdély felé kedves kis angyalom!
Így akar, úgy akar, nem akar a babám szeretni.

Érik a ropogós cseresznye,
Kérik a rózsámat cserébe.
Én a rózsámat cserébe senkinek se nem adom,
Kivel élném világomat, kedves kis angyalom?
Így akar, úgy akar, nem akar a babám szeretni.


Géppuskás nóta

 
Haragszik rám az én rózsám, ha felkel,
Hogy a gépem ilyen korán kerepel:
Ilyen korán kerepel, az ágyából veri fel,
Ropogtatós, csattogtatós gépfegyver.

A kis szürke viszi a háborúba,
Rejtőzve megy a tüzelő-állásba.
Vizet, olajat iszik, sok tölténnyel etetik,
El sem hallgat, míg az ellenség látszik.

Voltunk mi már épfegyveres csatába,
Jött is oda a sok (oláh) csodára.
Fene furcsa masina, remekül szaporázza,
Percek alatt azreket lő rakásra.

Tetszik is a hadnagy úrnak a század,
Hátra kiált, - nyisd ki fiam a szádat!
Dalolunk, ahogy tudunk, ha kell, beleszakadunk,
Jó század a mi géppuskás századunk.
 


Hadház, Téglás

Hadház, Téglás, Újfehértó, Tokaj, Szerencs, Miskolc felé beszállni!
Nem szállok be, nem utazom arra én, nem járok már én Szabolcsba kaszálni!
Ha én egyszer beszállok, akkor én csak oláhokat kaszálok!
Csucsa, Bucsa, Kolozsvár, Segesvár, Brassó előtt nem is fogok kiszállni!




Ha felülök keselylábú lovamra
Menetütem
Ha felülök keselylábú lovamra,
Elnyargalok a kovács kapujába
-    Nyisd ki, kovács, azt a füstös műhelyajtódat,
Vasald meg a keselylábú lovamat.

Ha ráverték a vasat a lovamra,
Indulhatunk förgeteges rohamra.
Állj meg ellen szaladni, de messzi nem lehet,
Elér ma még a kesely lovam tégedet.


Harmincnégyesek csákója

Harmincnégyesek csákója fel van virágozva,
Úgy indulnak víg nótával Nagy-Muszkaországba.
Száll a gőzös füstje, fel a magas égbe,
Ne sírj kedves feleségem, visszajövök élve!

Szövegváltozat:
Harmincnégyesek csákója fel van virágozva,
Úgy indulnak víg nótával szép Erdélyországba.
Száll a gőzös füstje, fel a magas égbe,
Ne sírj, kedves feleségem, visszajövök élve!

A magyarok nagy Istene megsegít bennünket,
Az ő áldása kísérje a mi fegyverünket,
Véres lesz a föld is, oláh vérét issza,
Ne sírj édes feleségem, élve jövök vissza!

Homályosan süt le a nap a tiszta kék égből,
Majd elborul nemsokára puskáink füstjétől.
Dicső csaták után ránk derül az ég is!
Ne sírj csárdás kisangyalom, visszajövök én is!


Hajnalodik, virrad már

 
Hajnalodik, virrad is már végre,
Rabmagyarok boldog örömére.
Látod, gonosz Páris,
Lesujt az ég rád is,
Mihozzánk meg Erdélyország
Visszakerül máris!

Nádi veréb nem röpül az égig,
Életünket nem bujdossuk végig.
Teljesül a vágyunk,
Győz az igazságunk,
S csakazértis nagy lesz megint
Szép Magyarországunk!
 

 
 
Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom*

Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom,
Magyar honvéd a legelső a világon!
Hogyha megy, ha elindul a csatába,
Fut az oláh, alig bírja már a lába!
Állj meg, oláh, tudom nincs útleveled:
Ez a gránát fel az égbe elvezet,
Mondjátok meg Szent Péternek,
Be ne eresszen minket,
Magyar bakák még onnét is kivernek!

*Az I. világháború idején a kézigránát gyújtójának kirántása és az eldobás között számolták: huszonegy, huszonkettő, huszonhárom. Innen van a nótakezdet.




Jegenyefák, jegenyefák

Akinek a lelke beteg, gyenge szíve vérzik…
A bánatát ne mutassa, még oláhnak nézik!
Üljön be egy kis korcsmába, húzassa egy hétig:
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig!

Esik eső, az oláhnak sáros a gúnyája,
A kutya se ugatja már, még az is sajnálja,
Nagy legény volt az angyalát húsz esztendőn végig (de)
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig!


Jaj, de sokat áztam

Jaj, de sokat áztam, fáradtam,
Mikor Románia felé utaztam.
Eszembe jut, van énnékem hazám is,
Sej! Abban van egy göndör hajú babám is!


Kincses Kolozsváron

Kincses Kolozsváron áll a babám háza,
Tavaszra kihajtott a két kapufélfája.
Zöld levelek között piros fehér rózsa,
Odavár a babám esti harangszóra.

Fekete felhőben fehér galamb-posta,
Szárnyán van a levél, a rózsámtól hozta.
Fáj a szíved babám, azt mondja az írás,
Szép fekete szemedet elrontja a sírás.
 

Ne sírj, kedves babám, nem tehetek róla,
Késik az a parancs, nem szállhatok lóra.
Ne késsen a parancs, százados úr kérem,
Erdély az én hazám, érte adom vérem!




Kolozsvár, Kolozsvár, kincses Kolozsvárom

 
Kolozsvár, Kolozsvár, kincses Kolozsvárom,
Virrad már a hajnal lent a láthatáron.
Ébrednek a csíki hegyek,
Nóta zendül Gyergyó felett,
Kolozsvár, Kolozsvár, régen visszavárunk!

Kolozsvár, Szalonta, szabad már a nóta!
Honvédeinknek nyílik ott minden piros rózsa.
Fel a fejjel, magyar testvér,
Miénk lesz még egész Erdély!
Elég volt! Elég volt! Él a magyar nemzet!
 


Kinyílik még Váradon is

Kinyílik még Váradon is egyszer, a sok fehér piros rózsa.
A lányok is örömükben a bakának, páros csókot adnak.
Jönnek már a magyar fiúk, nótaszóval, díszes hármas sorba.
Rózsára lép minden baka, bakancsszege nem ér le a porba.

Szedik már a váradi kislányok a sok fehér piros rózsát,
Hogy behintsék véle végig azt a széles akáclombos utcát.
Jönnek már a magyar fiúk, nótaszóval, díszes hármas sorba.
Rózsára lép minden baka, bakancsszege nem ér le a porba.


Korán reggel szépen szól a pacsirta

 
Korán reggel szépen szól a pacsirta,
Magyar honvéd az ágyában hallgatja.
Kelj fel honvéd, szerelvényed tisztítsd ki, tisztítsd ki,
Korán reggel ki kell neked vonulni.

Kivonulunk a laktanya elébe,
Egyenest a százados úr elébe.
Százados úr azt kiáltja: előre, előre,
Egyenesen ki a román harctérre!

 
Szövegváltozat (Kovács András):
Horthy Miklós a legelső katona,
Az ő kardja az Úristen ostora.
Magyar módra vasmarokkal forgatja,
Felesége örömében tapsolja.

Szövegváltozat (ifj. Nácsa János):
(Debreceni) híradónak nincs párja,
Az erdélyi magyar kislány mind várja.
Várhatsz kislány, székely kislány, mert megyünk,
Székelyföldön magyar zászlót lengetünk!
 

 
Látom a szép eget


Látom a szép eget
Fölöttünk fényleni,
Békesség csillagát
Rajtunk lengedezni.

Talán vérmezőbe’
Háromszínű zászló,
A seregek ura
Legyen oltalmazóm!

Nem szánom véremet
Ontani Hazámért,
Mégis fáj a lelkem,
Az én otthonomért.

Mert még a fecske is
Ahol nevelkedik,
Búsan énekli, ha
Indulni kelletik.
 
Felkötöm a kardom
Apámért, anyámért
Megforgatom én a
Szép magyar Hazámért.


Leteszem a kaszát

Leteszem a kaszát, felveszem a fegyveremet, kimegyek a határszélre.
Ott vár a sok román élesre fent kis szuronyát szegezi a szívemnek.
Megállj, román megállj! Tedd le azt a rozsdás vasad, meg nem állhatsz előttem
Erdély az én hazám, édesanyám itt nyugszik az udvarhelyi temetőben.

Szövegváltozat (Rátkai Magdolna):
Leteszem a kaszát, felveszem a fegyveremet, magosszárú kis csizmámat.
Nyerít már a lovam, felnyergelem, teszek rá cifrabőrű kantárszárat.
Állj meg lovam, megállj, búcsút intek utoljára, az én kedves violámnak.
Erdély az én hazám, ráborul a fenyves erdő Édesanyám sírhalmára.
Tudom én azt babám, hogy az Isten, a jó Isten hallgat a magyar imára,
Meg is kérem szépen, mosolyogjon az orcája újra nagy Magyarországra!
Szedem már a kalászt, harmatos, szép rozmaringot kötöm tarka bokrétába:
Együtt visszük babám, udvarhelyi temetőbe Édesanyád fejfájára.


Megindul a vonat

Megindul a vonat ezer vaskereke, kisütött a nap rája.
Elindult a menet, hosszú magyar menet Horthy Miklós parancsára.
Hála Istennek, megfordult a világ, zöd ablakba piros fehér virág.
Gyönge fehér kezek szórják az utcára: megrkeztünk Kolozsvárra.


Menetel az ezred előre
Az “Érik a ropogós cseresznye” c. népdal dallamára

 
Menetel az ezred előre!
Székely leány várja már Erdélybe’.
Kinyílik majd minden ablak Gyulafehérváron,
Visszavesszük egész Erdélyt még ezen a nyáron!
Menekül a román, (hatos törzs) a nyomán: előre!

Ünnep lesz az a nap minékünk,
Mikor a határon átlépünk.
Kinyílik a Királyhágón az oláh sorompó,
Büszkén szökell helyébe a dicső magyar zászló!
Nézik a székelyek, örömkönny(ük) lepereg a földre.
 

Könnyű most a honvéd bakancsa,
Virágok nyílnak alatta.
Oszlop élén menetel a híres (első) század:
Adjál csókot, kislány, ezerháromszázat!
Kicsi szép virágszál, gyere már, ugorj az ölembe!


Messze van a nyíregyházi kaszárnya
Vit. Kókay István szövege és dallama

 
Házunk előtt bólingató akácfa,
Bánatosan hulla fehér virága.
Fáj a szívem, édesanyám,
Éjjel-nappal gondolok a babámra,
Messze van a nyíregyházi kaszárnya.

Küldöttem a galambomnak levelet,
Megírtam, hogy szolgált ő már eleget.
Jöjjön haza, nemsokára,
Ne várja meg, hogy én menjek utána,
Messze van a nyíregyházi kaszárnya.
 

Szövegváltozat:
Olcsóbb lett a levélírás, galambom,
Egy filléres piros tábori lapon,
Azon írjál, hogyha lehet,
Nagyváradra szerelmetes levelet,
Oda megyünk kisangyalom egyenest!


Nagy ágyúja van

 
Nagy ágyúja van a magyar hadseregnek,
Ha megszólal, még a fák is repedeznek.
Tüzes ágyúgolyó hasítja a friss levegőt,
A (bocskoros oláh) vére áztatja a mezőt.

Édesanyám postán küldött egy levelet,
Gyere haza édes fiam, hogy ha lehet.
Haza mennék édesanyám, de nem lehet,
Szólnak az ágyúk, kezdődik a nagy ütközet.
 


Nádi veréb

 
Nádi veréb nem röpül az égig,
Életemet nem bujdosom végig.
Még se sirass, párom,
Harmatos virágom,
Leszünk mi még boldogok is
Nagy-Magyarországon.

Nem sírok én, könnyemet sem ejtem,
Arcom csupán két kezembe rejtem,
S bárhol vagyok, járok,
Folyton arra várok,
Mikor kell már visszavenni
Nagy-Magyarországot!
 



Nem állunk meg Kolozsvárig

 
Nem állunk meg Kolozsvárig,
Kelet felé tartunk,
Van jó puskánk és töltényünk,
Éles már a kardunk.
Kelet felől porfelhő kél,
Magyar honvéd hajráz.
Erdély szélén örömében
Virágzik a Kárpát!
Csíkországi köves úton
De sok virág nyílik.
Székely lányok szép szeméből
Jaj, de sok könny hullik.
Örmükben sírva szórják,
Hintik a virágot,
Magyar bakák hozzák már a
Rég várt boldogságot.

 
Horthy Miklós a vezérünk
Kengyelben a lába.
Megmutatja, merre menjünk;
Szép Erdélyországba…
Fut az ellen, fut előre,
Nem mer nézni hátra,
Ha elindul Horthy Miklós
Vitéz katonája!
 

Nincsen a Hazának

 
Nincsen a Hazának
Olyan katonája,
Mint ez a szép magyar huszár
Felül a lovára.

Felül a lovára,
Kard az oldalára;
De sok szőke, barna kislány
Szíve fáj utána.

Nincsen a Hazának
Olyan katonája,
Mint mikor a magyar honvéd
Bemegy Kolozsvárra.

Ne fájjon a szíved,
Nem leszek a tied;
Van már nékem szép szeretőm,
Aki engem szeret.
 

Bemegy Kolozsvárra,
Rágyújt pipájára:
De még az a magas ég is
Lemosolyog rája!


Októbernak, októbernak elsején


Októbernak, októbernak elsején
Nem süt a nap (Csikarcfalva) mezején.
Elbúcsúztam, mint a madár az ágtól,
Azután a (csikarcfalvi) lányoktól.

Az Isten is katonának teremtett,
Az a jámbor pap is annak keresztelt.
Az is leszek, míg a világ világ lesz,
Még az égen ragyogó csillag lesz!

(Gyulafalva) te itt maradsz örökre,
csak én egyszer kimehessek belőle.
Adjon Isten jót a magyar Hazának,
Az (oláh) is kérjen ha kell, magának.


Három levelet tettem a postára,
Egy se szállott a babám ablakára.
Megállj postás, ne késsél a levéllel,
Ne játsszál az öreg honvéd szívével!  


 
Országúton hosszú a jegenyesor

Országúton hosszú a jegenyesor, hosszú a jegenyesor hazáig,
Csizmám talpa százszor is lekopik, de százszor is lekopik a határig,
Nincsen pénzem a vonatra, az sincs aki haza hozatna,
Fáradt lábam estére hazatalál, hej, pedig de messze van Kolozsvár.
Kis kertünkben otthon a bazsarózsa, otthon a bazsarózsa virágzik,
Háromszínű szalag egy lány hajából, szalag egy lány hajából hiányzik,
Otthon büszkén megmondtam (azt), hogy a három színhez jogom van,
Országúton hosszú a jegenyesor, lesz még majd magyar szó Brassóban.


Oszlop, oszlop, menetoszlop

 
Oszlop, oszlop, menetoszlop jobbra,
Menetirány Várad magas tornya,
Lesz még nekünk menetirány más is:
(Kolozsvári) vasútállomás is.

Testvér, testvér, székely magyar testvér,
Eljöttünk a rozsdás bilincsedért,
Ragyogó kard készül majd belőle,
Géppuskások, jelszó: Csak előre!
 


Ott, ahol a Maros vize


Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog.
Ott ragyognak a legszebben a tündöklő csillagok.
Szüntelenül csak odavágyom, odavágyom,
Ott lakik a menyországom, boldogságom,
Ott, ahol a Maros vize messze földön kanyarog.


Öreg harcos, nem vén harcos*


Édes fiam, honvéd fiam, elmegyünk a csatába.
Öreg harcos, nem vén harcos; a golyót, a tüzet kiállja!
(Erdély) felől hírt hoz a szél, de nagyon panaszos a hangja…
Édes fiam, honvéd fiam, a magyar a székelyt nem hagyja!

Háromszéki öreg malom, forog a rozoga kereke,
Megvénült a hegyoldalon, az idő elszaladt felette…
Ha megvénült, vigye kánya! Fiatal a molnár leánya:
(Egyes honvéd) vitéz honvéd gyönyörű kékszemű babája.
*I. világháborús honvédek nótája volt.


Ritka búza, ritka árpa

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,
Ritka oláh, aki nem fél most.
A magyarok készen állnak,
Megmutatjuk a világnak,
Mi a juss, magyar juss, a virtus.
Hej, te kislány, székely kislány,
Csókolom a csöpp szádat.
Akármilyen messze vagy is,
Nincs távolság, már megyünk is
Hegyeken-völgyeken utánad.


Százados úr búcsúzik a századtul

 
Százados úr búcsúzik a századtul,
Előveszi harci sípját s belefúj.
Olyan szépen szól harci sípja,
A századját messze hívja,
Marosmenti fenyves erdők aljába’.

Öreg honvéd búcsúzik a századtul,
Előszedi szerelvényét, elindul.
Isten veled édes bajtárs,
Látjuk e még viszont egymást,
Marosmenti fenyves erdők aljába’
 


Sárga csikóm, sárga a nyereg rajta


Sárga csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta,
Most akartam véled beszélgetni,
Itt az idő, el kell menetelni.


Szövegváltozat:
 
Sárga csikóm, sárga a nyereg rajta,
Most akartam hozzád menni rajta,
Most akartam véled beszélgetni,
Itt van az idő, Erdélybe kell menni.

Anyám, anyám, édes kedves anyám,
Egy szomorú vasárnap délután,
Háznk előtt kilenc cigány húzza,
Engemet pedig visznek (Kolozsvárra).

 
Lányok, lányok, kolozsvári lányok,
Közületek csak egyet sajnálok,
Ha az az egy tearózsa volna,
Éjjel-nappal sapkám mellett volna.


Sötét felhő homályosan


Sötét felhő homályosan borítja be a napot,
Kedves pajtás, a határon megfújták a rohamot.
Minden tiszt úr, minden honvéd bátran megy a rohamra: Előre!
Nem tartja őt soha többé vissza az ágyú dörrenése!


Vadkörtefa fehéret virágzik*

 
Vadkörtefa fehéret virágzik.
Kis pejlovam alattam cikázik.
Cikázz lovam, cikázz utoljára
Rajtad megyek szép Erdélyországba!

El kell menni, el kell hurcolkodni,
(Kis Vitnyédből) el kell menetelni.
Olyan vígan megyek ki belőle, belőle;
Nincs szeretőm, mit sajnáljak benne!
 

Még azt mondják, ne tartsak szeretőt,
Mert az ellen ássa a temetőt.
Ássa meg a jó édesanyjának, galambom,
Nem pedig a magyar katonának!

*I. világháborús, 201-es honvédek nótája volt.

 

A hatos kecskeméti huszárok búsulója
A “Fürdik a holdvilág, az éji tengerében” nóta dallamára

 
Izzad a ló háta, nyeregben a huszár,
Üres zászlótartó, vár ránk a hegy ormán.
Hadnagy úr, hadnagy úr! Ne fújjon pihenőt!
Hamar érjük majd el a Hargita tetőt.

Nyeregkápán puska, toktartóban kopja!
Kopja végén zászló, kemény vihar fújja.
Szent magyar trikolór, Szűz Máriás zászló,
Fenn a hegyek ormán újra magyar dal szól!

Lovát abrakoltasd, magát csókolgassad
Fáradt lábát vízzel, szépen megmosogasd.
Vessél neki fürgén, jó kényelmes ágyat.
Székelyország földjén kívánj neki álmot!

Szép nagy Magyarország, Isten adta nékünk
Hatos huszárlegény, ha kell hal ma értünk.
Hatos huszárlegény, Erdély lesz koporsód,
Székely kisleány lészen, a te elsiratód!
 


Szép rózsám van


Szép rózsám van a Székelyföldön, az Isten is nekem szánta.
Már régóta a sóhajtásom a szerető szívébe zárta.
A szoknyája libben, én őérte megszenvedtem;
Végre a szívemre zárom a régi határon!

Útnak indul a honvéd század, Horthy Miklós katonája.
Erdélyország, Tündérország a fiait hazavárja.
A bőrbakancs kippen-koppan,
A szívünk meg dibben-dobban!
Bemegyünk mi a menyországba: kincses Kolozsvárra!


Szép vagy Erdélyország

 
Szép vagy Erdélyország, vár az egész ország,
Visszaszerzünk nemsokára!
Nem várunk már oká, rögtön fut az oláh,
Megyünk kincses Kolozsvárra!
Hogyha megindul Horthy katonája,
Székely testvérünk kitrt karja várja…
Szép vagy Erdélyország, vár az egész ország,
Visszaszerzünk nemsokára!

Erdély magyar népe, Árpád ősi vére,
Vár rátok az egész ország!
Horthy parancsára indulj nemsokára!
Mienk leszel Erdélyország!
Hogyha megjövünk, az oláh elszalad,
Székely testvérünk örömkönnye fogad…
Erdély magyar népe, Árpád ősi vére,
Vár rátok az egész ország!


 

Valahol Oroszországban

 
Üzenet jött messze-messze földről,
Halványzöldszín tábori levél.
Aki írta, a szívével írta,
Minden sora őszintén beszél.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.

Mindig a te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
S arra gondolok, mikor
A csillag rám ragyog,
Azt a csillagot, te otthon éppúgy láthatod!
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Oroszországban,
Valahol Oroszországban.
Muszka földre lassan jár a posta,
S alig járják már a válaszom.
Megkérem a rádiót oly szépen,
Közvetítsék kívánságdalom.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.
Mindig a te leveledet várom,
S csak terólad álmodom az álmom,
Valahol Magyarországon,
Valahol Magyarországon.

S arra gondolok, mikor
A csillag  rám ragyog,
Azt a csillagot, te ott künn
Éppúgy láthatod.
Sokkal jobban szeretlek, mint máskor,
Minden percben rád gondolok százszor,
Valahol Magyarországon.
Valahol Oroszországban.


Nem látlak én téged többé

 
Nem látlak én téged többé, soha-sohasem.
Hiszen te látod, te érted, könnyes a szemed.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején, valahol tetőled távol,
Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.
Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
Harcok mezején, valahol tetőled távol,
Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

Nem lesz egy tenyérnyi zöld hely, puszta síromon
Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él, tavaszt sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
Senki aki él, tavaszt sem fakaszt rám zöldet,
Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.
 


Somogy megye kellős közepében

 
Somogy megye kellős közepében
Van egy kicsi fatornyos falu.
Kicsiny házak egymás melett szépen,
S minden házon van egy zöld zsalu.
A férfiak mind elmentek régen,
Az asszonyok csendben sírnak ott.
Mikor este odafenn az égen
Kigyúlnak a fényes csillagok.
Özvegyasszony a kicsi fiával
Kiül este a pitvar elé.
Áhítatos, ábrándos orcával
Néznek ketten föl az ég felé.
Édesanyám, mondja meg azt nékem,
Hogy odafönt vajon mi ragyog?
Mit jelentenek ott fönt az égen
Azok a sok fényes csillagok?
Két szemébe sűrű könnyek gyűlnek,
S megszólal a somogyi anya:
Az egyik egy szakaszvezetőé,
A másik egy káplár csillaga.
Gallérjukra volt az rája tűzve,
Hanem most már szegény mind halott.
Az angyalok felvitték az égbe,
S ott ragyognak fent a csillagok.

 

Fogolyének

 
Ó nézz le édes Szűzanyánk,
Hű magyarjaidra!
Vígasztaló derűs napfényt
Adjál fiaidra!
Kegyelmes jó anyánk,
Tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmas Szűzanyánk
Vezesd őket haza!
Szűz Mária, magyar foglyok
Védő Nagyasszonya!
Messze, idegen országban
Légy reménycsillaga!
Kegyelmes, jó anyánk
Tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmas Szűzanyánk,
Vezesd őket haza!

Messze, idegen országban
Szenvednek fiaink.
Benned bíznak, Szűz Mária,
Segítsd őket haza!
Kegyelmes jó anyánk,
Tekints a foglyokra,
Ó nagy irgalmas Szűzanyánk,
Vezesd őket haza!
Ó, tekintsd az anyák könnyét,
Gyermekek imáját!
Segítsd haza a fogságból
Fiút, testvért, apát!
Kegyelmes, jó anyánk
Tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmas Szűzanyánk,
Vezesd őket haza!
 

Európa erőd

Szent Szabadság, istennőnk,
Erődünk Európa!
Életünket és vérünket
Tesszük oltárodra!


A szövetséges hadak indulója

Vállvetve küzdünk győzedelmesen,
Jelszavunk: csak előre!
A pokol harcol az Isten ellen,
Pusztuljon hát a dőre!
A vörös tébolyultak ellen szent pajzsunk
Isten és az igazság.
Véráldozattól meg nem riadunk,
Éljen a szent szabadság!